Fotósunkat a Forma-1 vezére is fogadta

A munka akkor igazán jó, ha közben szórakozik is az ember. A Forma–1 abszolút lehetőséget biztosít erre, már akinek megadatik, hogy a száguldó cirkusz valamelyik állomásán, jelen esetben a Magyar Nagydíjon tevékenykedhet. A lapunknak is dolgozó nyíregyházi fotós, Janics Attila ott volt a Hungaroringen, és amellett, hogy szenzációs fotókat készített – amiket mi is megmutattunk korábbi lapszámainkban –, életre szóló élményeket szerzett. 

Őt kérdeztük arról, hogyan lehet bekerülni az F1 körforgásába, mi alapján választja ki, mit fotóz, illetve megtudhattuk azt is, milyen kiváltságban volt része a mogyoródi versenyhétvégén. 

– Hivatalos, akkreditált fotósként először 2017-ben voltam Forma–1-en, akkor is, és legutóbb is a Kelet-Magyarország jóvoltából – mondta el Janics Attila, hogyan lehet jogot szerezni arra, hogy a futamon dolgozzon. – Az első alkalom sokkal nehezebb, ugyanis mindenkit lecsekkolnak, kis túlzással csak azt nem kérdezik meg az embertől, hogy mit reggelizett. Ebbe a szűk körbe bekerülni nagyon nehéz, kikerülni annál könnyebb, például ha bemész olyan helyre, ahova nincs jogosultságod, akkor elvágtad magad. Nagyjából másfél hónappal a nagydíj előtt megnyitják az akkreditációt, az akkreditációs kérelmet a Hungaroring sajtósa elbírálja, elküldi az FIA-nak (Nemzetközi Automobil-szövetség – a szerk.), ott is ellenőrzik, s ha minden kerek, megkapod a pozitív visszajelzést. A média képviselői különböző színű kártyákat kapnak, ami azt mutatja, hogy az adott személy hova léphet be. Természetesen feliratkozunk arra, hogy a bokszutcába, illetve a futamon a rajtrácsra is beengedjenek. Ezt a kérelmet ugyancsak az FIA elbírálja, most a Magyar Nagydíjon sajnos csak egy magyar fotósnak adatott meg ez a kiváltság. Emiatt nem vagyok csalódott, majd legközelebb összejön nekem is! 

Persze Attilának sem kell szégyenkeznie, sőt, bizonyos sportvezetőkhöz csak ő jutott be. 

– Kedves barátom Mészáros Sándor, akit az olvasóknak nem kell bemutatni. Ő olyan újságíró a F1-ben, akinek állandó akkreditációja van egész évre, nem kell külön engedélyt kérnie, a pályán bárhova bemehet. Magával vitt az Alfa Romeo csapatfőnökéhez, a Red Bull csapatfőnökéhez, járhattam vele a Forma–1 első emberénél, Stefano Domenicalinál, és voltunk az FIA elnökénél, Mohammed ben Szulajemnél. Nagyon közvetlenek, barátságosak. Az FIA elnöke azt mondta, hogy ez a sport akkor fog jól működni, ha szurkolóbarát lesz. Persze kell szabni egy határt, de ha nem engedjük őket közel, nem látogatnak ki. Ez egy show, és ők olyat csinálnak, ami előtt le a kalappal. A versenyre eljutni is nagy dolog, még nagyobb élmény, hogy az utóbbi két emberhez is bemehettem, ráadásul nemcsak hogy egyedüli magyar fotósként, hanem a Hungaroringen egyedüli fotósként volt erre lehetőségem – tette hozzá. 

A hétvége alatt versenyzőkkel is találkozott. Mint mondta, valaki közvetlenebb volt, más viszont kevésbé megközelíthető. 

– Daniel Ricciardo végtelenül mosolygós figura, mindenkivel fotózkodott – árulta el. – Ugyanez nem mondható el a hétszeres világbajnok Lewis Hamiltonról. Fernando Alonsót is nagyon szeretem, de ő sem annyira kommunikatív a paddockban. Aki nem „nagy sztár”, nem világbajnok, kevesebb protokollrendezvényen vesz részt. A versenyzőknek minden percük be van osztva, érthető, hogy a legnagyobbak inkább pihenéssel töltik azt a pici szabadidőt. Valószínűnek tatom, ha majd visszavonulnak, máshogy viszonyulnak az érdeklődőkhöz. Nagyon sok korábbi pilóta megfordult a Magyar Nagydíjon, említhetem David Coulthardot vagy Max Verstappen édesapját, Jost. Ők sokkal türelmesebbek, még arra is nyitottak, hogy az ember váltson velük néhány szót. Nagyon örülök, hogy beszélhettem nagy kedvencemmel, az 1997-es világbajnok Jacques Ville­neuve-vel is. Ezekért az élményekért is jó ott lenni a nagydíjon. 

Az ideje nagy részében persze a fényképész is a fotózással és a képek utómunkálatával foglalkozik. A legizgalmasabb képek természetesen a pályán készülnek, és érthető módon az sem mindegy, hol „veti be magát” az ember. 

– A rajt mindig izgalmas, és az első kanyarban ott is maradsz három-négy körön át, mert még viszonylag egyben van a mezőny, lehetnek előzések – merült a részletekbe. – Utána az ember szisztematikusan megy végig a pályán. Buszok köröznek a fotósokkal, ott szállhatsz le, ahol szeretnél. Figyelembe veszed például a pályaszakasz sajátosságát, illetve a fényviszonyokat. Van rá idő, hogy minden kanyarban megállj. Sokaknak nagy kedvenc a sikán, ott vannak legközelebb a korláthoz, jó képeket lehet csinálni. A szombati időmérőn a célegyenesre fordító kanyarban hátulról fotóztam az autókat, amikor rámentek a rázókörre, dobálták a szikrát, klassz képek születtek. Sokszor ez a szerencsén is múlik, jó időben kell lenni jó helyen. 

Attila azt is elárulta, a sorozat melyik állomásain fotózna a legszívesebben. 

– Silverstone az álmom, mert ott volt az első hivatalosan jegyzett Forma–1-es futam. A második helyre talán Spa-Franchochamps-ot tenném, illetve Monzát sem hagyhatja ki az ember, az az autósport fellegvára. Természetesen Monacót is meg kell említeni, ahol a pálya környezete olyan pluszt ad a Forma–1-hez, amire más nagydíj nem képes. 

Bízunk benne, hogy talán a jövőben ezekről a helyszínekről is kapunk bámulatos fotókat Janics Attilától!