A nyíregyházi paralimpikon feledhetetlen élményeket szerzett Tokióban

Amikor egy bizonyítvány jeles, akkor az már önmagáért beszél. Amennyiben egy-két tárgy még külön dicsérettel bír, az úgymond a bónusz. Tarjányi István, az NYVSC kerekesszékes és kard­szakosztályának kiválósága a napokban tért haza Tokióból, élete első paralimpiájáról. Oda, a világ legjobb tizennégy versenyzője közé kijutni már jeles kalkulussal bír.

Összességében elégedett

Ráadásul két számban is indult. Kardban végül három nyert asszóval a nyolcadik helyen zárt. Párbajtőrben egy asszót megnyerve végzett a tizenegyedik helyen. Három asszójában is mindössze eggyel több találat döntött az ellenfele javára. Mindez mindent egybevéve megsüvegelendő teljesítmény.

– Összességében elégedett vagyok, úgy vélem, kimaxoltam a versenyt – kezdte érdeklődésünkre beszámolóját Tarjányi István – Kis szerencsével jobb is lehetett volna, ám a paralimpiai mezőnyben a legjobbak voltak ott. Büszke vagyok magamra, hogy ott lehettem és így végeztem.

Minden szuper volt

A paralimpia versenyzői az olimpiai faluban laktak, és miként az ötkarikás játékokon, a szálláshelyet és a versenyhelyszínt nem hagyhatták el. Nem volt tokiói városnézés, kirándulás, ám ezekkel együtt feledhetetlen élményeket hoztak a tokiói napok.

– Mivel ez volt az első paralimpiám, nem voltak elképzeléseim róla, viszont annál inkább kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a hangulat, és igyekeztem minden percét kiélvezni, és megjegyezni minden pillanatát, hogy örök élményként maradjon meg bennem. Szerintem nagyon jól sikerült, és nagyon jól éreztem magam – folytatta István.

– Minden szuper volt, az egyedüli gondot az jelentette, hogy nem mehettünk ki a faluból, teljesen buborékban voltunk. Nem szenvedtünk hiányt semmiben. A szállás jó volt, miként az étkezés is. Temérdek volt a mennyiség, hatalmas a választék. A sportversenyeken szokásos kontinentális kínálat mellett természetesen az ázsiai ízek is nagy szerepet kaptak. Én ezt nem bántam, mert szeretem, így otthon éreztem magam. Amikor István nem versenyzett, vagy edzett, akkor szurkolt honfitársainak, de csak a vívóknak.

Csak a vívócsarnokban

– Sajnos más sportág versenyeire nem mehettünk, mások sem jöhettek hozzánk, így annál jobban szurkoltunk vívótársainkért. A szervezők nagyon sok segítőt adtak a csapatok mellé. Szinte minden sarkon, ajtónál álltak önkéntesek, akik kedvesek voltak, szinte lesték a kívánságainkat. Egyébként a paralimpiai falu nagy benyomást tett rám, hatalmas volt és szerteágazó, az akadálymentesítés maximális szinten volt. Tokióban megízleltem a paralimpiák hangulatát, nagyon tetszett, és várom a következőt, a párizsit – így István.

István még akklimatizálódik, és a szeptembert amolyan pihenő időszaknak kapta meg. Aztán újult erővel jönnek a kemény edzések, az első megmérettetés a pisai világkupa lesz.

Még nem ért fel a csúcsra

– Tarjányi István a nulláról kezdte évekkel ezelőtt ezt a sportot, és bebizonyította, hogy szorgalommal és sok munkával el lehet jutni a paralimpiára. Sajnos nem lehettem mellette a versenyen, de előre megbeszéltük, hogy kritikus szituációkban mit kell tennie. Persze bosszantó volt itthonról nézni, hogy néhány párharcot minimális különbséggel veszített el, de nagyon büszke vagyok rá, és még nem ért fel a csúcsra – mondta Pákey Béla edző.