Sokat várt az első találatára

A Kisvárda Master Good SE élvonalbeli alakulatához öt játékos érkezett az átigazolás időszakában. Bouti Fruzsinára, Dombi Katalinra, Karnik Szabinára és Mátéfi Dalmára már a bajnoki rajton számíthatott a szakvezetés, Termány Rita azonban egy hosszan elhúzódó sérülést követően csak a múlt pénteken, a Békéscsaba ellen öltött először kisvárdai szerelést.

Rita gyerekként nem a kézilabdát választotta először.

– Mint minden gyerek, én is sok mindent kipróbáltam, aztán hirtelen megnőtt kezem, lábam, és állandóan levertem valamit, és nem úgy működtek a dolgok, ahogy azt én elképzeltem. Később elkezdtem táncolni, ebben az időben látott meg a teremben későbbi első edzőm, Rozmán Attila, és javasolta, hogy próbáljam ki a kézilabdát – emlékezett a kezdetekre Termány Rita. – Megbeszéltem a szüleimmel, és így kezdődött az egész.

Korán elkerült otthonról

Fővárosi gyerekként első egyesülete a XVI. kerületi KMSE volt, majd a Pénzügyőr SE-ben folytatta, és 17 évesen az élvonalbeli Siófokra igazolt.

– Hatalmas változás volt ez az életemben, nehéz volt elszakadnom a családomtól, és a csapatban is magasabb elvárásoknak kellett megfelelnem. Sikerült azonban megszoknom az újfajta életet, azt pedig külön élveztem, hogy kollégiumban lakhattam. Más életforma volt ez, mint amikor otthon laksz, és a szüleid mindent megteremtenek neked – fogalmazott a 25 éves játékos.

Fiatal kora ellenére több NB I.-es csapatban is megfordult: játszott Siófokon és Szegeden, kétszer az MTK-ban, kétszer pedig a Dunaújváros játékosa is volt, legutóbb az azóta atomjaira hulló Érdet erősítette. Itt azonban nem jutott annyi lehetőséghez, mint amennyit szeretett volna.

– Szabó Edina edzőnek volt egy tematikája, amely szerint az első évben a védekezést és lerohanásokat szerette volna gyakoroltatni velem, valamint a technikámat csiszolni. A koronavírus-járvány aztán átírt mindent, márciusban aztán még a csapat léte is veszélyben forgott. Ráadásul januárban a Bistrica elleni EHF-kupa-mérkőzésen megsérült a térdem, amely sajnos sokkal súlyosabb volt, mint elsőre látszott, és egy komoly műtéten estem át – mondta a Kisvárda átlövője. – Ezért nem a csapattal kezdtem meg a felkészülést, hanem egyéni rehabilitációt végeztem, és csak később kapcsolódtam be a közös munkába. Nagy hálával tartozom azoknak, akik segítették a felépülésemet. Ennek ellenére nem volt problémám a beilleszkedéssel, Mihálffy Adrienn-nel az MTK-ban játszottam együtt, Karnik Szabina az MTK-ban és Dunaújvárosban volt csapattársam, Dombi Lucával pedig a juniorválogatottban voltam együtt, míg Pásztor Bettinát a felnőttválogatottból ismerem, de a többiek is kedvesen fogadtak.

Fotózik, és zenét hallgat

Termány Rita több mint féléves kihagyás után lépett újra tétmérkőzésen pályára. Bakó Botond Békéscsabán főleg védekezésben számított rá, de támadásban is szerephez jutott, sőt az utolsó percben megszerezte első kisvárdai gólját.

– Nagyon jó érzés volt, hatalmas adrenalinlöketet adott, erre vártam már jó ideje. Ez egy nagyon jó kis csapat, nincsenek közöttünk sztárok, olyanok vagyunk, mint a szorgos kis hangyák, megyünk, hajtunk, mindenki teszi a dolgát. Biztos vagyok benne, ha mindenki egészséges lesz, képesek vagyunk meglepetést okozni.

Az edzések mellett kevés szabadidejét legszívesebben családjával és barátaival tölti, igyekszik hazautazni két-három hetente imádott húgaihoz, a 10 éves Mirához és a 21 éves Melánihoz, akik nővérükhöz hasonlóan szintén kézilabdáznak. Ezenkívül szeret fényképezni, egyik álma, hogy elvégezzen egy fotósiskolát.

Másik hobbija pedig a zene. Azt mondja, zene nélkül nem tud létezni, bárhol van, bármit csinál, mindig zenét hallgat ha teheti, mert kikapcsolja, vagy épp felpörgeti.

BB