Milyen lehet a mennyország?

Wheeler-Mezei Virág nyíltan beszél a kisfia betegségéről és az elvesztése miatt érzett fájdalomról. Nem szégyelli a könnyeit, tudja, hogy természetes, ha egy anya sír. Az, hogy elmesélheti Luke történetét, reményt ad neki a mindennapokban, és segíti a gyász feldolgozásában.

– Tizenegy éve az akkori barátom után mentem ki az Egyesült Királyságba. Mindig is érdekeltek az idegen kultúrák, és szerettem volna megtanulni angolul, ez pedig jó lehetőség volt.

A kapcsolat nem bizonyult hosszú életűnek, de nem akartam hazajönni, nyelviskolába jártam és takarítóként dolgoztam Walesben, egy demensekre specializálódott idősek otthonában. Sokat beszélgettem a bentlakókkal, feltűnt a felettesemnek, hogy jól kijövök velük, ezért elküldött egy tanfolyamra, s nem sokkal később már hivatásszerűen foglalkoztam az idősekkel.

Hívő ember lévén gyülekezetet kerestem magamnak, amire véletlenül találtam rá: megtudtam, hogy a hely, ahol nyelvleckéket veszek, egy templom. Itt ismerkedtem meg Jamesszel, aki kilenc hónappal később megkérte a kezem. Bathba költöztünk, majd munkahelyet váltottam: egy óvodában dolgoztam, amikor kiderült, hogy gyermeket várok.

Nyertek egy kis időt

Luke teljesen egészségesen született, Virág pedig nagyon élvezte az anyaságot. Öt és fél hónapos korában azonban észrevették, hogy valami gond van a babával.

– Nem evett rendesen, a hasonló korú társaihoz képest nem volt olyan élettel teli. Elvittük az orvoshoz, aki egy héten belül kimondta a diagnózist: agydaganat. Elkezdődött a kezelése, több műtéten is átesett, de kiderült, a betegség rendkívül agresszív, a kisfiunk már nem fog meg­gyógyulni, csupán némi időt nyerhettünk.

Megpróbáltunk felkészülni arra, hogy egy nap búcsúznunk kell, és ebben ő is sokat segített nekünk, rengeteg erőt és szeretetet kaptunk tőle útravalónak. Még a betegsége alatt kezdtem el írni az első, Reményt adó élet című könyvemet arról, hogyan éltük meg mindezt, milyen érzések, kérdések kavarogtak bennünk, és mi hozott számunkra megnyugvást.

– Egyszer anyák napjára kaptam tőle egy rajzot, ami úgy nézett ki, mint egy ultrahangos kép. Megkérdeztem tőle, hogy mi van a rajzon, ő pedig azt mondta, hogy kisbaba. Ebben az időszakban sokat beszélgettünk Jamesszel arról, merjünk-e még egy gyermeket vállalni. Luke rajza pontot tett a tépelődésünk végére.

Attól fogva, hogy a kishúga növekedésnek indult, mindennap beszélt hozzá és megsimogatta a hasamat. Még magához ölelhette a testvérét, Sophie öt hónapos volt, amikor Luke elment.

Feldolgozni a tragédiát

– Rengeteget gondolkodtam azon, hogyan fogom majd a kislányomnak egyszer, ha elég idős lesz ahhoz, hogy kérdéseket tegyen fel, elmondani, hol van a bátyja, és mi történt vele. Így született meg az Egy Ragyogó Hely című gyermekkönyv, ami egy elképzelt beszélgetés Sophie és köztem a mennyországról, ahol a testvére is lakik.

A kötetet – ami biblikus válaszokat ad arra, hogy nézhet ki, milyen lehet a mennyország – a templomi közösségünkben élő gyerekek rajzaival illusztráltuk. Remélem, segít majd a hasonló helyzetben lévő családoknak feldolgozni az őket ért tragédiát.

Virág és James úgy döntöttek, maguk mögött hagyják angliai életüket, és Magyarországra költöznek. A fiatal édesanya Tiszadobon nőtt fel, ide tértek vissza tavaly márciusban.

– Úgy éreztük, hogy annyi mindent kaptunk a betegsége alatt és a halála óta az emberektől, hogy szeretnénk ezt a támogatást meghálálni valahogy. Csatlakoztunk egy misszióhoz, és szeretnénk a szülőfalumban megerősíteni és táplálni a közösségeket, gyülekezeteket.

Hogy miért pont Tiszadob? Amikor hazalátogattunk, szomorúan tapasztaltuk, hogy egyre kevesebben élnek a településen, a fiatalok a nagyvárosokba költöztek vagy külföldre mentek, az idősek pedig itt maradnak egyedül, magányosan.

Ezen változtatni szeretnénk, tele vagyunk lelkesedéssel és ötletekkel azzal kapcsolatban, hogyan adhatunk önbizalmat, erőt és hitet az itt élő embereknek. Soha nem gondoltam volna, hogy visszasodor az élet Tiszadobra… Örülök, hogy a férjem ennyire rugalmas, számára ez egy új világ, de tele van önzetlen szeretettel és segíteni akarással.

És már a nyelvet is jól beszéli. Nem tudom, meddig maradunk Tiszadobon, nem gondolkodtunk még ezen, egyelőre erre a környezetre van szükségünk a gyógyuláshoz és a továbblépéshez.

Virág, ahogy első, Reményt adó élet című kötetét, úgy az Egy Ragyogó Hely című gyermekkönyvét is Tiszadobon mutatja be idehaza elsőként január 18-án, szombaton 16 órától az Antall József Könyvtárban.

CsA