Ne legyen emlékük a múló idő martaléka!

Maradt még, ki őrizze a forradalmak során és a világháborúkban elhunyt hősök emlékét.

Mindenhol tisztelik a hősök emlékét – balra és középen: Kertész József százados és Berei Károly előadás közben

A „nagy verekedés”, vagyis az I. – négy és fél esztendeig tartó – világháború csak az Osztrák-Magyar Monarchia területéről 9 millió katonát szólított fegyverbe. S mivel már ezt a háborút is modern fegyverekkel vívták, az esztelen öldöklés számtalan sebesültet és halottat hagyott hátra a frontokon (nem beszélve a II. világégésről). A sebesültek ellátására az 1910-es évek második felében 14 városban állítottak katonai kórházat, közöttük Nyíregyházán és Szatmárnémetiben. Ilyen és hasonló – gyakran elszomorító – tényekkel is szembesített az a helytörténeti találkozó, amelyet a megyei levéltárban tartottak hétfőn a hagyományoknak megfelelően, és amely az emlékekről, az emlékezésről és annak formáiról szólt.

Köztünk járnak az őrzők

Ma már bizony rendkívül kevesen emlékeznének az akkori hősi halottakra – lévén, hogy a hozzátartozók egyre fogynak, és a világ is könnyen továbblép a múlton –, ha nem volnának azok az elkötelezett szervezetek és önkéntesek, akik – levéltári forrásokra is gyakran hagyatkozva – fáradságot nem kímélve őrzik az elhunyt katonahősök emlékeit. Az ellenséghez tartozókét is, hiszen az emberség és a nemzetközi egyezmények is ezt kívánják. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület és a levéltár közös rendezvényén a hadisírgondozás három ilyen jeles személyisége is bemutatkozott.

Temetői virtuális séta készül

Elsőként Kertész József, a Magyar Honvédség megyei hadisírgondozó részlegének századosa számolt be arról, mit végeztek el áprilistól augusztusig, illetve mit terveznek a jövőben. Azon túl, hogy az ismeretlenség homályából számos sírt, emlékhelyet emeltek vissza a köztudatba (Mikecz Tamásnak, az 1848-as megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj főhadnagyának a jelöletlen sírját, a Gencsy-kriptát, az Újfalusi család nyughelyét), emlékezetes rendezvényekkel (például haditengerészeti nap Kemecsén, vitéz Elekes Gábor huszár ezredes újratemetése) ápolták hőseink emlékét. Levéltári dokumentumok alapján kikutatták, hogy a Kossuth tér fái alatt 29 szovjet katona nyugszik, mint ahogyan a kozák lovas szobrának helye 77 szovjet törzstiszt és főtiszt sírhelye. De találtak Balkányban ismeretlen magyar katonasírt, és civil segítséggel összesen 40, a nyíregyházi I. világháborús sírkert mai kerítésén kívül rekedt, elhunyt katona maradványait exhumálták. Külön figyelmet érdemelnek a tervek, ugyanis Vásárosnaményba tengerészeti emlékművet és kiállítótermet álmodtak, visszakerül a lélekharang a Hősök temetőjébe, és az egész Krúdy családot újratemetnék az Északi temető egyik 1848-as parcellájába, mivel Krúdy Gyula nagyapja is 48-as százados volt. Igazi kuriózum, hogy Bezdán János drónvideós közreműködésével már készül az a virtuális séta, aminek a segítségével a világ bármely pontjáról lekérhető lesz minden adat a 14 nemzet nyughelyéül szolgáló hőstemető sírjairól.

És a határon túl…

A századoséhoz és tartalékosaiéhoz hasonlóan Nagykárolyban is folyik hasonló munka. – Más bélyeget gyűjt, mi hadisírokat gondozunk – jelentette ki Berei Károly, aki vésnök feleségével immár 35 éve fáradhatatlan gondozója a hadisíroknak a városban és környékén, 1989 előtt jobbára „fű alatt”, utána viszont már bátrabban végezték a munkájukat, egyházi levéltárakban is kutakodva. Ma már három Magyar Vitézségi Éremmel kitüntetett I. világháborús hősről tudnak, és tavaly emléktáblát avattak dr. Nemestóthy-Szabó Albertnek, aki a Vilmos-huszároknál szolgált. Hol sírszobrot, hol más faragott fejfát renoválnak, és mivel a Károlyi-kastély épületében 1944 szeptemberében hadikórház létesült, az elhunytaknak a református temetőben méltó emlékhelyet állítottak 2012-ben. Minden év novemberében megemlékeznek a hősökről, amit a gyanakvó hivatalos szervek árgus szemekkel figyelnek.

Hasonló áldozatos kutatómunkát folytat Szatmárnémetiben Thoroczkay Sándor történelemtanár, egykori iskolaigazgató, aki jórészt a 38 barakkból álló Császári és Királyi Tartalékkórház történetét kutatta. A kórház temetőjében ugyan mára több mint 1430 sírt helyrehoztak a feltételezett kétezerből, és a világháború centenáriumára ismét rendbe tették, sajnos, azóta se úgy visel rá gondot az ottani városvezetés, ahogy illenék. Pedig ma már négyféle hadsereg katonái, az 1944-es bombázások áldozatai nyugosznak itt, sőt Király Mihály, az 1989-es román forradalom egyik áldozatának a földi maradványait is ide temették mint a temető utolsó halottját.