Tarkedlivel tálalták a rongyos lapótyás filmet

Virtuálisan megemelte a kalapját Végh Endre, a 700 éves Vámosoroszi polgármestere az alkotói stáb minden egyes tagja előtt a zsúfolásig telt kultúrházban. Nem először tette ezt. Másodszor, és könnyen előfordulhat, hogy lesz majd harmadik alkalom is. A földije, dr. Borbély Balázs még januárban, a Peteráktól a tiglifütyőig – Kirándulás a Szatmári Erdőhát gasztronómiájában című filmbemutatón kijelentette: számára ez nem egy lezárt történet, hanem egy folyamat, és reméli, hogy hamarosan újabb, a majdnem a feledés homályába veszendő szatmári étkekről készítenek dokumentumfilmet. Ez ugyanis más, mint egy főzőshow: helyi, környékbeli asszonyok mesélik el és mutatják be azt, hogyan lesz a receptből valóság, illetve két étel között dr. Borbély Balázs beszél a szatmári vidékről, a hagyományokról. A legfrissebb gasztrofilm címe: Rongyos lapótyától a pépig – ez is sokaknak volt hívó szó, a vármegye különböző pontjairól érkeztek érdeklődők Vámosorosziba, a filmbemutató helyszínére. Először a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban láthatta a nagyérdemű tarkedli és pálinkakóstoló kíséretében, a minap pedig az alig 500 lelkes szatmári település művelődési házában hallgatták a polgármester felvezetőjét. – Nagy tisztelettel mutathatom be ismét a falunkban jól ismert dr. Borbély Balázs forgatókönyvírót és Kéry Péter operatőrt, rendezőt, akik ismét megörvendeztettek bennünket egy szép munkával – mondta Végh Endre. – Nagyon jólesik, hogy megint ekkora nézőközönséggel találkoztunk, már megérte elkészíteni a filmünket, mert úgy érezzük: az érdeklődés a mi tevékenységünknek az elismerése – fűzte hozzá leplezetlen meghatódottsággal a hangjában Kéry Péter.

Egy pezsgő nyári konyha

– Evés közben jön meg az étvágy – a mi esetünkben ez hatványozottan igaz – vette át a mikrofont a hazai pályán játszó dr. Borbély Balázs. – Határozottam emlékszem arra a nagyari beszélgetésre Kéry Péterrel, amikor a tiglifütyő szóba került. Mint később kiderült, ez lett a hívó szó. A túrós galuskára kevésbé kapják fel a fejüket az emberek, na de erre?! Összegyűjtöttünk hat népi ételt, ebből készült el a tájat is bemutató gasztrofilm. A stúdió egy már rég használaton kívül álló, de valamikor nagyon is pezsgő nyári konyha volt Vámosorosziban, nálunk. A szereplők amatőrök (rokonok, ismerősök), de a főzésben profi háziasszonyok. Így ismerhette meg a közönség a sült uborkát, a sült paszulyt, a bagolytüdőt, a kötött tészta levest, a peterákot és a tiglifütyőt.
Az első film sikerén felbuzdulva a stáb (melynek tagja még Csordás László vágóként, Trifonov Éva gyártásvezetőként és Málnási János asszisztensként) hozzálátott a következő epizódhoz. A már bevált szereplőgárdához is ragaszkodtak. Így készült el a Rongyos lapótyától a pépig című mű. Kezdésként özv. Erdélyi Ábrahámné volt a korelnök, aki ízes szavak kíséretében készítette el a salátalevest, ekképpen kommentálta a főztjét: „Hú, de guszta!” A túristvándi vízimalom és Makay Béla, a Túr szerelmese bukkant fel két étek között. Kiss Zoltánné Erdélyi Marianna (aki a nyíregyházi bemutatóra saját készítésű, a fánkra hasonlító tarkedlivel érkezett) mutatta be a rongyos lapótyát, az édeskét, valamint a káposztás paszulyt. Özv. Erdélyi Ábrahámné a pépet, míg özv. Szaniszló Jánosné és Cserepesné Igaz Dóra a húzott rétest tárta a közönség elé. Jól érzékelhető volt, ahogy az idő múlásával egyre inkább jött meg a filmnézők étvágya az ínycsiklandozó falatok láttán. Pedig nem vonultattak fel sok összetevőt, a falusi konyhákban előforduló só, cukor, liszt, tej, tojás, szódabikarbóna volt a fix pont. A gasztrofelvételek között felbukkant többek között a Kis-Bukó, a Nagy-Bukó, Tiszacsécse, ahol „a kis Móricz Zsigát a keresztvíz alá tartották”. A jellegzetes tájképek tették még teljesebbé a szatmári egyveleget. Természetesen ezúttal is megfogalmazódott a folytatás igénye.  

Vannak még ötleteik

– Továbbra is vannak még megvalósítandó ötleteink, elég, ha csak a rest derelyéről vagy a málépecekről beszélünk. Több étel szerepel a listámon. Miként januárban, most is felállva tapsolták meg a produkciót, ami szívet melengető érzés volt mindannyiónknak. Ezúttal is kitettek magukért, nem érkeztek üres kézzel, volt eszem-iszom a filmbemutató után. Az erős kézfogások, az ölelések és az elismerő szavak megerősítettek bennünket abban, hogy folytatnunk kell a missziónkat – mondta dr. Borbély Balázs, a Szatmári kalandozások című könyv írója, mániákus TÚRista, erdőháti megszállott, akinek az ősei a hősei.