Lemarad, aki nem beszéli a digitális nyelvet

Manapság a digitális (számítógépes) készségek még fontosabbá váltak, mint valaha, mert az embereket e készség képessé teszi arra, hogy résztvevői lehessenek digitális társadalmunknak és gazdaságunknak. Ennek hiánya megfosztja az embereket a társadalmi integrációtól és az elhelyezkedéstől. Felismerve e tudás nélkülözhetetlenségét, az Európai Bizottság 2022-ben nyilatkozatot adott ki az európai digitális jogokról. Lényege, hogy oktatással, képzéssel, élethosszig tartó tanulással mindenkinek legyen lehetősége alaptól a felső szintig a digitális készségeket megszerezni. A fő cél a digitális készségek növelése és az ebben megfigyelhető hiányosságok felszámolása. Az Európai Bizottság ambiciózus terve szerint 2025-re a 16–74 évesek 70 százalékának legalább alapszintű digitális készségre kell szert tennie, 2030-ra ugyanezt a célt, ugyanerre a körre már 80 százalékban határozta meg. 

Meghatározó készségek 

Az Eurostat szerint 2019-ben a 25–64 évesek 40 százalékának digitális készsége az alapszintű tudást sem érte el. Az e körbe tartozók negyede a felvételt megelőző 3 hónapban nem használt internetet, háromnegyedük ugyan internetezett, de digitális jártasságuk szintje a nullához közelítő. Az egyik legfontosabb terv a digitális eszközök használatának elősegítése, s az ehhez szükséges tudás elsajátításának támogatása. Különösen az internetet nem használókra hívják fel a figyelmet, mert számítógépes tapasztalat nélkül a munkaerőpiacon már nehéz érvényesülni, ahol a digitális készségek egyre inkább meghatározókká válnak. Közülük is a legtöbb segítséget a 45 éves és idősebb korosztálynak kell megadni, elsősorban azoknak, akiknek az iskolai végzettsége csak alap-, illetve középfokú. 
Speciális figyelmet érdemel a fiataloknak az a csoportja, akik alapfokú végzettségűek, akik nem tanulnak, semmilyen képzésben nem vesznek részt és nem is dolgoznak. A digitális jártasság megszerzése nemcsak a munkaerőpiaci helyzetüket javítja, de növeli az önbizalmukat és képessé teszi őket az online álláskeresésre, sőt segíti a kommunikációs és együttműködési készség fejlődését, nyitottá teszi az érintetteket a további tanulmányokra, ami fontos lenne a csak általános iskolai végzettséggel rendelkezők számára. 

A városokban jobb a helyzet 

A fenti 40 százalékos arány az EU-s országok között jelentősen szóródik. A legalacsonyabb arányt Finnországban (17%) és Hollandiában (19%) mérték, míg a legmagasabbat Bulgáriában és Romániában (69-69%). Az internetet nem használók 10 százalékos uniós átlaga 1-2 százalék Svédországban, Finnországban, Dániában és Luxemburgban, ezzel szemben 22–25 százalékot ér el Romániában és Bulgáriában. A falun élő 25–64 évesek 51 százalékának vannak súlyos digitális tudásbeli hiányosságai, a városokban e téren sokkal jobb a helyzet (35%). Az EU-ban a munkanélküliek 57 százalékának az alapszinttől is alacsonyabb mértékű a digitális készsége. A munkanélküliek ki vannak zárva a munka közbeni digitális készségek fejlesztésének lehetőségeiből és a munkáltatók által támogatott képzésekből is. 

Foglalkozási mobilitás 

A foglalkozások között a mezőgazdasági munkások, az ipari dolgozók, a szolgáltatásban és a kereskedelemben foglalkoztatottak s a szakképesítést nem igénylő foglalkozások 75 százaléka alig használ információ-kommunikációs technológia által nyújtott lehetőségeket, míg a menedzserek, az értelmiségiek, a technikusok és a hivatalnokok gyors ütemben sajátítják el e technológia vívmányait, amivel segítik saját karrierfejlődésüket, foglalkozási mobilitásukat és növelik élettartamukat is. Az alulképzettek tovább-, illetve átképzése azért szükséges, hogy lépést tartsanak a világ fejlődésével, a magas fokú digitális készséggel rendelkezőknél pedig a gyorsan változó ismeretek elavulásának megakadályozása a cél. A digitális jártasság segíti a gépi tanulást és a mesterséges intelligencia használatbavételét is. A változások mértékét jelzi, hogy egy év alatt az internethasználók kb. 16 százalékánál a munkaköri feladatok megváltoznak, mert új szoftvert vagy hardvert vezetnek be. A digitális készségek fejlesztésébe bele kell érteni a csoport- orientációt, a kommunikációs készséget, a szervezőképességet, a rugalmasságot, a mobilitási és érzelmi intelligenciát, a motiválhatóságot és a kreativitást is. A digitális készségek megszerzésének egyik legfontosabb feltétele a hozzáférés a számítógéphez és annak használata. Az országok közötti digitális készségekben mért különbségek nagyságának 70 százaléka ennek a két feltételnek az eltéréseire vezethető vissza. Az Eurostat felvétele szerint a 16–74 évesek 42 százaléka használt munkájához számítógépet, laptopot, okostelefont, tabletet vagy más hordozható digitális eszközt, és dolgozott számítógépes környezetben. Az európai munkaerő-állomány 4 százaléka attól szenved, hogy hiányzik a digitális tudása munkája ellátásához. A legnagyobb eltérést a készségigények és készségkínálatok között Észtországban, Svédországban és Szlovéniában mérték (9–11%). Ez azt jelenti, hogy a magas szintű digitális tudás sem eredményez elégedettséget egy országban, ha az igények szintje jóval meghaladja a kínálatot. Magyarországon e téren kicsik az eltérések, középszinten a hiány mértéke csak 2-3 százalék, míg alap- és felső szinten 4-5 százalék. Az aktív dolgozók körében mutatkozó digitális rés mérsékelhető a munka közbeni tanulással, illetve a munkáltatók által szervezett tovább- és átképzésével, akik az oktatás-képzés mellett szervezeti változtatásokban gondolkodnak, a munkafolyamatok átalakításától sem riadnak vissza, a feladatok újraelosztását tervezik, új munkaerőt vesznek fel, kiszervezik a digitális feladatot más munkáltatóhoz, hogy mérsékeljék a rést. 

Digitális szakadék 

E kutatások a Covid–19 előtt lezárultak, ezért fontos lenne, hogy ismeretünk legyen a távmunkában dolgozók digitális felkészültségéről. A munkavállalók többségének az a vágya, hogy a távmunkát legalább részben a járvány vége után is folytathassa. E munkamódszer jelentős hatást váltott ki más online tevékenységekre is (iskolai oktatás, vásárlás, közigazgatási ügyek intézése, betegellátás stb.). Lehetséges, hogy az elmúlt években mélyebb digitális szakadék alakult ki az igények és a lehetőségek között, amit folyamatos átképzéssel, továbbképzéssel, formális és nem formális tanulással lehetne mérsékelni. Az is tény viszont, hogy a járvány néhány hónap alatt hatalmas tömegeket kényszerített digitális tudásának elmélyítésére. 
Prof. Hajnal Béla, a közgazdaság-tudomány kandidátusa