Megéri-e a javítás, vagy csak a csere segíthet?

Megéri-e javíttatni a tönkrement háztartási gépeinket, vagy a fogyasztói társadalom már odáig jutott, hogy csak a csere lehet a pénztárcabarát megoldás? Ez a kérdés egyre gyakrabban kerül előtérbe az elmúlt években. Bár a különféle reklámkampányok az akciókkal és egyéb eszközökkel arra sarkallják az embereket, hogy mindig az újat, a legfrissebb modellt válasszák, a fenntarthatóság – és így a javítás – is egyre fontosabb tényezővé vált. A háztartási gépek javíttatásának azonban sokszor rengeteg akadálya van, arról nem is beszélve, hogy napjaink berendezései a legtöbbször már egyáltalán nem olyan tartósak, mint néhány évtizeddel régebbi társaik. Kuti István több évtizedig dolgozott mosógépszerelőként, és bár a közelmúltban „letette a lantot”, és nyugdíjas éveit tölti, megosztotta lapunkkal tapasztalatait.

A javítás nem mindig éri meg

– Sokan mondják, hogy a régi háztartási gépek tartósabbak voltak, mint a mostaniak. Ez sok esetben igaz is, de hiba lenne azt gondolni, hogy ma nem kaphatunk igazán jó minőségű és időtálló gépeket. A pályám elején sokkal több munkám volt, mint a nyugdíj előtti években. Akkoriban sok apróbb javítást is végeztem, míg az elmúlt években főleg nagyobb alkatrészcseréket csináltam. Véleményem szerint a munka nem azért volt kevesebb, mert a vármegyei emberek ne akarnák megcsináltatni a mosógépeiket. Sokszor voltam olyan helyen, ahol én közöltem a rossz hírt, hogy gazdaságosan nem éri meg lelket lehelni a megfáradt gépbe – mesélte a szakember, aki a leggyakoribb hibákról is beszélt.

– Sajnos az egyik leggyakoribb a mosógéphiba, ha nem a legdrágább is: a mosógép „agyának”, a programkapcsolónak a meghibásodása. Javítani nem igazán lehet, csak cserélni, ám az alkatrész meglehetősen drága. Modelltől függően 30, de akár 60 ezer forint is lehet. Éppen ezért a pályám során ritka volt volt az olyan ügyfél, aki ilyen hibával a javítás mellett döntött. Inkább megtoldották az összeget, és vettek egy új gépet. Úgy gondolom, nem véletlen, hogy a sokszor kecsegtető, drágább gépeknél akár 10 éves garancia csak a készülék motorjára érvényes – az szinte sosem romlik el. Más a helyzet, amikor az ékszíjjal, esetleg a csapágyakkal van a gond. Ilyenkor olcsón beszerezhetők a pótdarabok, és a munkadíj sem lesz vállalhatatlan. Ha ez a gond, mindenképp megéri megjavíttatni a gépet – hangsúlyozta Kuti István.

Sokkal több, mint egy elmélet

Az interneten számos olyan történetet olvasni, melyek szerint a háztartási berendezések, szerszámok vagy éppen kerti gépek nem sokkal a garanciaidő lejárta után mentek tökre. A tervezett elavulás fogalma sokak számára ismert, azt jelenti, hogy a gyártók előre megfontoltan csökkentik a termékek élettartamát, hogy a fogyasztók bizonyos időn belül újat vásároljanak. Egyesek szerint ez csupán egy elmélet, nem pedig létező jelenség, mégis egyre többen emelnek szót ellene. Közéjük tartozik a a Magyar Természetvédők Szövetsége, melynek programvezetője, Fidrich Róbert arról számolt be, a tervezett elavulás fogalma mintegy két évtizede került be a köztudatba, és nem csupán egy összeesküvés-elméletről, hanem egy igen komoly problémáról van szó.

– Az egyesületnél elsősorban a mobiltelefonoknál és egyéb informatikai eszközöknél vizsgáltuk a jelenséget, és sajnos azt kell mondjam, hogy az európai tapasztalatok alapján egy telefon átlagos élettartama csupán másfél év. Sok esetben már a tervezés során eldől, hogy a termék nem lesz hosszú életű. Néhány éve az egyik legnagyobb mobilgyártó, az Apple keveredett botrányba, amikor kiderült, szándékosan lassítja be a telefonjait a cég. A jelenséget szoftveresen okozták, s az akkumulátor bizonyos fokú elhasználódása esetén jelentkezett, és egy viszonylag olcsó akksicserével orvosolható lett volna. Persze a vállalat ezt nem kötötte az emberek orrára, helyette a legújabb modell megvásárlására sarkallt. Először az olasz fogyasztóvédelmi hatóság büntette meg ezért a céget több millió euróra, de később Franciaországban is hasonló ítélet született az amerikai vállalattal szemben – mutatott be egy gyakorlati példát a szakember, majd arra is kitért: a tervezett elavulásnak több formája is van.

Vegyen újat, ha kell, ha nem

– Az egyik típus technikai jellegű. Erről akkor beszélhetünk, ha a gyártók szándékosan rosszabb minőségű, esetleg sérülékenyebb anyagból készítik a terméket, hogy ne legyen olyan tartós. A másik forma az erkölcsi elavulás – ebben az esetben különféle marketingmódszerekkel veszik rá a felhasználókat, hogy bizonyos időközönként cseréljék le eszközeiket a legújabb modellekre, akkor is, ha semmi bajuk nincs. Az előrelépéshez a gyártóknak és a fogyasztóknak is változtatniuk kell. Néhány éve egy petíciót indítottunk a Fenntarthatóság Felé Egyesülettel közösen, melynek célja az volt, hogy szakpolitikai fellépést sürgessünk a tervezett elavulás ellen. Azt szerettük volna, ha bűncselekménynek minősítik e jelenség alkalmazását, illetve a kötelező jótállás bővítését is el akartuk érni. Bár az akkori egy év helyett mi legalább 5 évet szerettünk volna, az is óriási eredmény, hogy a mi munkánknak is köszönhetően bizonyos értékhatár felett kettő, illetve három év jótállást kell biztosítani a jelenlegi rendszerben – hangsúlyozta a programvezető, akitől azt is megtudtuk, Nyugat-Európában egyre több olyan közösség van, melynek tagjai bizonyos elektronikai eszközöket, háztartási berendezéseket javítanak.

– Ők a márkaszervizeknél jelentősen olcsóbban dolgoznak, ráadásul a tudásukat megosztják másokkal, hogy bárki képes legyen megjavítani a maga eszközét. A javításhoz joga van a fogyasztóknak, még akkor is, ha a gyártók az ehhez szükséges információkat visszatartják, hogy a független műhelyeknek nehezebb dolga legyen. Szerencsére az EU-ban is egyre több olyan jogszabály létezik, ami gátat szab a gyártók ehhez hasonló tevékenységének.