Imaestre hívták a fiatalokat

Ifjúsági imaestre hívták az egyházmegye fiataljait november 6-án. Szent Liturgiával, elmélkedésekkel, kiscsoportos beszélgetésekkel, közös étkezéssel és elcsendesedéssel százhúsz fiatalt ajándékozott meg a szervezőcsapat: az egyházmegye ifjúságpasztorációs bizottsága és az azt segítő, fiatalokból választott ifjúsági tanács.

Az őszi imaest Szabó Csaba Péter ifjúságpasztorációs referens atya köszöntésével kezdődött. Majd Szabó Tamás pasztorális helynök atya, a Szent Miklós-székesegyház parókusa – házigazdaként – liturgikus katekézist tartott a fiataloknak, hogy teljes lelki ráhangolódással kezdhessék el a Szent Liturgiát.

– „Öltöztesd magad istenfiúságod csodálatos köntösébe, tudatosítsd azt a keresztvetéssel. Lépj be az atyai házba, a templomba, ahol koncentráltabban lehetsz jelen az Istennel. Legyél résztvevője, ne csak szemlélője a liturgiának” – hívta a fiatalokat a liturgia előtt.
A korosztályt gyakran foglalkoztató három kérdéskört válaszolta így meg a hit, a szertartás-liturgia és maga a kereszténység szemszögéből: hogyan öltözködjünk, hová menjünk és hogyan viselkedjünk. Mindhárom kérdés kritikus megítélésű és kiemelt fontosságú a kamaszkorban, de átvitt értelemben is fontos róluk elgondolkodni, mert az a keresztény fiataloknak egyfajta identitásmeghatározó lehet.

„A keresztény fiatal legszebb és legtökéletesebb ruhadarabja a keresztvetés” – kezdte az első kérdésfelvetéssel. Hiszen amit viselünk, az jelez, kifejez és egyben formál is bennünket. Így a „lelkünkre és gondolatainkra felvett öltözék, a keresztvetés a keresztény ember legfőbb ruházata, mely formál és identitást ad.”
Ezt részletezve Tamás atya végigvette a keresztvetés minden mozzanatát, a megérintett testrészek szerepét és a hozzá kimondott szavakat: „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében – a keresztvetéssel a Szentháromság nevét öltjük magunkra. A biológiát felöltöztetjük létezésünk okával, értelmével és teljességével.”
A hová menjünk kérdéskörben a templom szerepét vizsgálta: miért menjünk el a templomba, ha Isten mindenütt jelen van, mindeneket betölt – kérdezte. Pedig számít a helyszín, ahol vagyunk – egy hétköznapi történésnél is, így az Istennel való találkozásunk alkalmával még inkább. „A templomban nem az Isten van koncentráltabban jelen, hanem Te lehetsz sokkal koncentráltabban jelen Isten országában. Amit itt találsz, minden abban segít, hogy a lényegre fókuszálj” – magyarázta az atya. A templom otthon. Akár a szülői gondoskodás jelei, nyomai az otthonban, a templom berendezése és ikonjai azzal az üzenettel vannak tele, hogy „szeretlek”. De az érzékeken túl az értelem is fontos szerepet tölt be a felismerésben, ezt segíti elő a rítus, a szertartás, a liturgia. „A rítus ugyanaz időben, mint az otthon a térben” – idézte Byung Chul Hant. „A liturgia belépés Isten országába, ahol kinyílik a tér és az idő – mondta, mely felhangosítja a mennyországot, a természetfelettit. Fellélegez a lélek, fellélegez az értelem.”

Hogyan viselkedjünk? – tette fel az utolsó kérdést a pasztorális helynök. Arra buzdított, hogy ne csak szemlélők legyünk – amilyen szerepbe a naponta ránk zúduló információáradat sokszor kényszerít minket –, hanem résztvevők. A liturgia egyes mozzanatait idézte fel, s a fiatalok nyelvén dekódolta azok jelentését. 

Nyíregyházi Egyházmegye/ P. Tóth Nóra