Richter Gedeon a világhírű magyar, aki sohasem került elő

Rudolf Péter nem csak a film főszereplője, hanem a Richter Egészségváros nagykövete is, hiszen számára is fontos, hogy ne csak a lelkét, hanem a testét is karban tartsa. Erre szeretné felhívni minél több ember figyelmét a Richter Egészségváros rendezvénysorozaton is. 

Richter Egészségváros

A színház a lélek gyógyírja, fejtette ki a színész, de a test egészsége is nélkülözhetetlen, ami a megfelelő táplálkozást, a rendszeres mozgást, és az egészségügyi szűréseket is jelenti. Ez a rendezvénysorozat azért is különleges számára, mert egy olyan kezdeményezés, ahol a szűréseken résztvevők tesznek a saját egészségükért, miközben egy jó ügyet is szolgálnak, jelen esetben a Jósa András tagkórháznak gyűjtenek. 

A 2014-ben készült Nem tűntem el című film egy különös férfi alakját, kalandos élet mutatja be, aki eredeti gondolkodásával mindig váratlan megoldásokkal küzdötte le a tudomány, az üzleti élet és a történelem kihívásait. A történet már egészen kicsi korától indul, Richter Gedeon 1872-ben született a Heves megyei Ecséden. Árvaként testvéreivel együtt a nagyszülei nevelték fel Gyöngyösön. Alig 30 év múlva megalapította Magyarország első modern gyógyszeripari vállalatát, és nevét néhány évvel később már a világ közel száz országában ismerték. A többi már történelem a XX. század zűrzavarában. A film rávilágítja a nézőt, hogy milyen fontos alakja is volt ő a magyar történelemnek, és tulajdonképpen az egész világ egészséges életének, gyógyszeriparának, hiszen az ő nevéhez fűződik a Kalmopyrin, vagy a Hyperol tabletta, ami sok-sok katona, sérült ember életét mentette meg a háborúban. 

Nem mindennapi alak

Rudolf Péterre is óriási hatással volt Richter Gedeon személyisége, az akarata, a hihetetlen tettvágya, emberszeretete. Elmesélte, hogy mielőtt felkérték volna a főszerepre, csak pár mondatot tudott volna mondani Richter Gedeonról, most már órákat tudna mesélni, és meg is érdemli, hogy hosszan beszéljenek róla az emberek. A történelem nem esik tőle távol, hiszen a szülei is kiváló pedagógusok, édesapja megszállott történész még 89 évesen is, ő pedig a jogra felvételizett fiatal korában. – Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy eljátszhattam ezt a szerepet, rengeteget tanultam ettől a csodálatos gyógyszerésztől, üzletembertől. Amikor először néztük meg a kész filmet, egy fiatal színész kolléga megjegyezte: ő most jött rá arra, hogy minek is volt a részese. Nálam pedig zárójelbe kerültek az egyébként fontos, picit nárcisztikus elemek, hogy én mennyire vagyok elégedett önmagammal. Nagyon sokszor jut eszembe még most is a film egy-egy jelenete, Richter létezése, attitűdje, ahogy a dolgozóival kommunikált, ezek nagyon tanulságos dolgok voltak – részletezte a színész, aki ő maga is több száz emberért felel, hiszen a Vígszínház igazgatója is. 

– Nagyon sok történelmi dokumentumot elolvastam Richter Gedeonról, nem csak a forgatókönyvet. Spáh Dávid rendező óriási kutatómunkát végzett, így tudtam miből meríteni. Levelekből, statisztikai adatokból és bizonyos visszaemlékezésekből kellett összerakni a puzzle-t, hogy akkor mi is történhetett pontosan a gyárban, de természetesen az írói szabadság is közrejátszik, Dávid ezt remekül fogta össze. 

A játék része

Rudolf Pétert meghatotta Spáh Dávid egyik nyilatkozata, aki egy interjúban úgy fogalmazott: számára egyértelmű volt, hogy a színész fogja játszani Richter Gedeon szerepét, hiszen ugyanaz a fény és mosolygás van a szemükben. Sokan azt gondolják, hogy egy színész felvesz egy maszkot, belekerül egy szerepbe, eljátssza, majd kikerül a szerepből és megy tovább a napja, de ez sokszor nem így van. 

– Nagyon sok kihívás van egy-egy alak megformálásában. Már az több óra, amíg a maszk felkerül, addig is ráhangolódok a szerepre, tanulom a szöveget, át kell lényegülni, nehéz egy jóval idősebb személyt megformálni. Hogy csak egy apró dolgot említsek: a légzése is más, mint egy fiatalabbnak. Volt olyan amikor először mentem ki maszkban, nem ismertek fel, így tudtam keresni önmagam – mesélte viccelődve a színész, és megjegyezte: ebben a filmben voltak olyan jelenetek, érték olyan hatások, amelyeket nem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra letenni. 

– Ezek valahogy olyan átalakulások, ami ennek a játéknak a része. Önmagadból kell merítkezni, építkezni, de úgy, hogy elhitesd, hogy nem te vagy az. Aztán a végén újra vissza kell találnunk önmagunkhoz. A színházban a darab végén, amikor összemegy a függöny, akkor az első tapsra az ember még biztos úgy megy ki, hogy a szerepben van, de amikor valaki a negyedik tapsra is még a hatása alatt megy ki, az már annyira sincs rendben. Tehát ebből szépen vissza kell érkezni, mint egy altatásból. Ugyanakkor vannak bizonyos történetek, amilyen például a filmben a gyár dolgozóitól búcsúzó Richter Gedeon, vagy a végén a Duna-parti jelenet, amitől egy kicsit nehezebb továbbjutni. Ugyanis Richter Gedeon gyógyszergyáros eltűnt a pesti alsó rakparton, testét sohasem találták meg. Ráadásul ez igaz történet, így még felkavaróbb. Amikor aznap hazamegyünk, akkor nem lehet csak úgy lerázni magunkról. Nagyon szerettem ezt a filmet forgatni, hihetetlen csapattal dolgozhattam együtt, egy nagyszerű ember életének az emlékére. Ennél a filmnél az egész ügyet annyira szerettem, olyan nemes volt, hogy a mai napig visszahat rám – mondta a színész, és kifejtette: igazgatóként is megerősítette benne Richter Gedeon személyisége azt, hogy milyen fontos, hogy hogyan bánik az emberekkel, legyen az akár a takarító néni vagy egy rendező, és egy jó vezető kovásza a társulatnak.

Egy mondatban összefoglalva Rudolf Péter szerint a film legfontosabb üzenete: bármilyen időket élünk, maradj önmagad. Mert az ember mindig az legyen, aki. Ahogy Richter Gedeon az maradt, még ilyen tragikus körülmények között is, amilyen az életének a vége volt. 

A Richter Egészségváros október 5-ei nyíregyházi rendezvényén újra levetítik a filmet, így aki még nem látta, megismerkedhet azzal a fantasztikus örökséggel, amit Richter Gedeon hagyott a világra.