Képzések: Sokoldalú, az újdonságokra is nyitott egészségügyi szakembereket képeznek

Ősszel benépesülnek a felsőoktatási intézmények, a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karán 3300 hallgató folytat tanulmányokat. A kar a hazai egészségügyi-, és szociális felsőoktatás meghatározó bázisa, mára három telephelyen (Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok)  képez egészségügyi és szociális területen diplomás szakembereket. Az intézmény magas szintű, sokoldalú interdiszciplináris képzései folyamatosan bővülnek, az új mesterszakokról, a kar térségben betöltött szerepéről beszélgettünk dr. habil Móré Mariannával, a kar dékánjával.

Elégedettek a hallgatói létszámmal?
Úgy látjuk, hogy az egészségtudomány területén nincs probléma azzal, hogy ne lennének hallgatók. Jelentős azoknak a száma, akik bizonyos egészségügyi képzésekre koncentrálnak, hiszen a legnépszerűbb szakok hosszú-hosszú évek óta – és ez nem változik –, a gyógytornászképzés, a dietetikusképzés, a mentőtiszt szakirány. Ezek tartják magukat, bár van némi átrendeződés a képzések iránti érdeklődésben, de összességében a hallgatói létszám az egészségügy területén nem csökken.

Milyen képzésekkel bővültek?
Megtartottuk azokat az alapszakokat: ápoló, menőtiszt, szülésznő, védőnő, egészségügyi szervező, szociális munka alapszak, amelyeket hosszú évek óta indítunk már, s ezeken felül két teljesen új területre fókuszáltunk. Mind a kettő egy olyan globális tendenciát követő új képzés, ami Magyarországon is egyedülálló. Az egészségügyi bioinformatika új mesterképzési szakunk ebben az évben indítottuk Debrecenben. Egy olyan területről van szó, ami talán a hétköznapi embernek értelmezhetetlen, hogy miért is van szükség rá, de ha arra gondolunk, hogy a saját szervezetünkről, a saját genetikai állományunkról, milyen jó lenne, ha az orvostudomány pontos adatokat adna, és arra szabva határozná meg a gyógyítást, akkor biztos mindenki egyetért azzal, hogy ez egy nagyon fontos, kiemelt terület. Az egészségügyi bioinformatikus olyan szakember, akinek megvan az egészségügyi tudása, egészségügyi végzettséggel vagy biológus végzettséggel bír, s erre a tudásra rakódik rá az a komplex informatikai ismeret, mellyel megtanulja értelmezni azokat a genetikai adatokat, amelyek az emberről pl. egy-egy laborvizsgálat során rendelkezésre állnak. Jelenleg nagyon kevés az a szakember, aki értően tudja alkalmazni, értelmezni képes ezeket az adatokat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy korábban egy orvos és egy informatikus ültek egymás mellett, és próbálták meg a kettőjük tudását ötvözni, csak ritkán beszéltek egy nyelven. Az egészségügyi bioinformatikus ezt a kettőzött tudást egybe tudja fogni, arról nem is beszélve, hogy az egészségügyben hihetetlen mennyiségű adat halmozódik fel, amelyeket fel kell dolgozni. A másik új képzési terület az infekciókontroll nevet kapta, s azt a szakembert takarja,  aki a kórházi fertőzések, és összességében a fertőzések összefüggéseit vizsgálja. Ennek a mesterszaknak is megvan az engedélye, reményeink szerint a következő évben el is indulhat. A fertőzések megelőzése az egészségügyi ellátórendszerben elengedhetetlen, hogy úgy tudjanak gyógyulni az emberek a kórházakban, az egészségügyi intézményekben, hogy közben a lehető legkevésbé legyenek kitéve fertőzéseknek. Erre készülnek majd fel ezek a szakemberek.

Ha körbe nézünk a felsőoktatási intézmények körül, főként most a modellváltás, az átalakítások után, az egyetemek egyre inkább arra törekszenek, hogy a munkaerő-piaci elvárásokat becsatornázzák a képzési rendszerükbe. Az egészségügyi szakemberek utánpótlása égető kérdés idehaza, a kar  mindig is élen járt a hiányszakmák képzésében. Hogyan tudnak megfelelni ennek az elvárásnak?
Azok az elvárások, amelyek megjelennek az egészségügyben, természetes módon becsatornázódnak a képzésbe. Ez azért is van így, mert mi nem a falak között tanítunk. Nálunk a hallgatóknak már az első évben van kapcsolatuk  a szakmával,  a második évtől kezdve pedig a gyakorlatorientált szemléletnek köszönhetően ez  a kapcsolat egyre szorosabbá válik. Nem csupán mi oktatjuk a hallgatókat, hanem a kórházban dolgozók, a szakellátásban, az alapellátásban dolgozók is oktatják őket, tehát egy nagyon szoros és folyamatos kontakt van közöttünk. Ugyanakkor az is látszik, hogy az elmúlt időszak pályázati lehetőségei akár a kórházak, akár az intézmények számára lehetővé tették, hogy olyan szimulációs eszközöket szerezzenek be, amelyeken a hallgatók gyakorolhatnak még mielőtt egy pácienst, egy beteget ténylegesen ellátnának. A szimulációs oktatás célja nem az, hogy helyettesítse a betegágy melletti, klinikai oktatást, hanem az, hogy hidat teremtsen az elméleti és a gyakorlati képzés között, felkészítve a hallgatókat az egészségügyi hivatás új kihívásaira is. Tehát a hallgatók nemcsak az egészségügyi tudományi kar falain belül, hanem a kórházakban is használják a szimulációs eszközöket, amelyekkel rutint szerezhetnek a felkészülés során. S hogy felvillantsak egy másik nagyon fontos gondolatot, Magyarországon a felsőoktatási intézmények akkor működnek jól, ha követik azokat a tendenciákat, amik a világban vannak. Az nem lehetséges, hogy mi a falakon belül oktatunk valamit, és közben a világ elmegy mellettünk. Ezért nagyon fontos,  hogy legyenek Phd fokozattal rendelkező oktatóink, akik  elsajátítják a tudományos gondolkodást. Úgy gondoljuk, hogy nekik a rugalmas gondolkodásuk és a nyitottságuk is erősen változik, s ők azok, akik leginkább követik a szakmai újdonságokat, a különböző konferenciákon a leghamarabb hozzájutnak azokhoz az új tudáselemekhez, amelyeket utána felvetnek, hogy építsünk be a képzéseinkbe. Ezért amikor beiratkozik hozzánk egy hallgató, megnéz valamilyen mintatantervet, egy képzési hálót, s számára abban a négy évben, amíg ő tanul, az egyértelmű. De lehet, hogy az egy évvel később beiratkozó hallgató már valamilyen másik módon fog haladni, mert fontos, hogy új elemeket hozzunk be az oktatásba.

S ez működik utána a gyakorlatban is?
- Én azt gondolom, hogy igen.

Egy másik fontos tényezőt is szeretnék megemlíteni, amit még a nemzetközileg elismert felsőoktatási intézmények is szem előtt tartanak idehaza: ez a lemorzsolódás csökkentése. Egy ilyen egyetemi karon, mint az önöké, ez rendkívül fontos. Éppen azért, amiről eddig beszéltünk, mert a karon hiányszakmákban képeznek hallgatókat.
Ebben teljesen igaza van, de hozzátenném, nem csak ezért fontos. Mi egy alapítványi egyetem vagyunk, és az állammal kötött szerződés is tartalmazza, hogy a lemorzsolódásra figyelnünk kell. Tehát, ha nem tudnánk saját magunktól, akkor a szerződésben foglaltak alapján is köteleznek minket erre, sőt, ehhez kötődik bizonyos finanszírozás is. Az elmúlt időszakban egy kicsit változtattunk az oktatáson, sokkal több időt fordítunk arra, hogy a bejövő hallgatók esetleges lemaradását pótoljuk. Korábban ezt otthagytuk a középiskolákra, vagy azt mondtuk, a hallgató dolga, hogy ezzel foglalkozzon, azonban úgy látjuk, nem szabad magukra hagynunk őket. Több olyan elemet viszünk be a képzésbe az első időszakban, ahol pótoljuk azokat a biológiai ismerethiányokat, amire nekünk építenünk kell az oktatás során, illetve a különböző nagy vizsgatípusok előtt is tartunk felkészítő kurzusokat, ilyen például az államvizsga-felkészítő kurzus. Kezdünk egy kicsit úgy működni, mint egy iskola, de jól van ez így. Nekünk nem az a célunk, hogy valahol egy tudományos fellegvárban működjünk, arra kell törekednünk, hogy az a hallgató, akit mi kibocsátunk júliusban, az augusztusban munkába fog állni, s értenie kell a szakmájához.  A mi felelősségünk abban rejlik, hogy  olyan hallgatókat engedjünk ki az államvizsgával, aki utána azonnal megállják a helyüket a munkaerőpiacon. Hiszen az egészségügyi ellátórendszerben, a kórházakban nincs idő arra, hogy megvárják míg  a friss diplomás rutint szerez, egy mentőautóban meg pláne nincs arra idő, hogy a mentőtiszt valakitől segítséget kérjen, ott már döntenie, cselekednie kell. 
Dr. habil Móré Marianna podcastünkben beszélt arról is, hogyan vonják be a tehetséges hallgatókat a kar tudományos kutatásaiba. Részletesen beszélt az Egy egészség (One Health) elnevezésű kutatási programról, amely abból a holisztikus szemléletből indul ki, melyben egy egészségügyi problémára úgy tekintünk, mint ami az emberek, állatok és a környezet egészségét egyaránt veszélyezteti. Szélesebb értelmezésben ez azt is jelenti, hogy az emberi egészség függ az állatok és a környezet egészségétől is. A teljes beszélgetés meghallgatható hírportálunkon, a www.szon.hu oldalon.