Kilenc napig ünnepeltek a nyíregyháziak

Aki nézegetett már régi nyíregyházi képeslapokat, talyigásokkal is találkozott: ezek a kétkerekű, egylovas járművek hosszú időn át hozzátartoztak a városképhez, ám az automobilok elterjedésével egyre kevesebben akartak zötykölődni rajtuk. Márpedig már az 1900-as évek legelején rótták autók a város poros útjait, és idővel olyan sok lett belőlük, hogy  benzintöltő állomásra is szükség lett – elsőt 1924-ben adták át, éppen az örökváltság centenáriumának évében. Abban az esztendőben, amikor kicsik és nagyok közösen ünnepelték, hogy száz évvel korábban a város elindult a fejlődés útján. Természetesen az egykori városlakók ma élő utódai is megünnepelték az 1824-es esemény évfordulóját: pénteken tudományos konferenciát tartottak a városházán, megnyílt az Így ünnepeltünk 100 éve című kiállítás, és megkoszorúzták az Örökváltság emlékoszlopát a Kossuth téren. A fenti információk a konferencián hangzottak el, amelyen az érdeklődők hallhattak arról, milyen történelmi események vezettek az örökváltsághoz, szó esett az evangélikusok szerepéről, dr. Meskó László munkásságáról és arról is, miért tartott kilenc napig a centenáriumi ünnepségsorozat.

Tíz évig gyűjtöttek rá

A város képviselő-testülete semmit sem bízott a véletlenre! Már 1914-ben elfogadták Imre János indítványát, hogy a tíz évvel későbbi évfordulóra minden esztendőben tegyenek félre egy bizonyos összeget. Hogy az ünnepség méltó legyen annak jelentőségéhez, a nagyszabású eseménysorozat előkészítését  1923 őszén elkezdték és már akkor szóba került a városi múzeum létrehozásának ötlete – derült ki Madár Ximena előadásából. A Jósa András Múzeum művészettörténésze elmondta: a városvezetők olyan kiállítást terveztek, ami bemutatja Nyíregyháza fejlődését a gazdaság, a művészetek, a kultúra, a sport terén, ezért arra kérték a nyíregyháziakat, hogy gyűjtsenek össze olyan tárgyakat, dokumentumokat, bútorokat, kéziratokat, képeslapokat, újságokat, amelyekkel ezt a célt elérhetik. Szinte felmérhetetlen mennyiségű anyag gyűlt össze a tintatartótól a céhládákon, moziplakátokon át a címeres téglákig. Az ünnepi díszközgyűlésen, amit 1924. szeptember 13-án tartottak, Rakovszky Iván belügyminiszter is beszédet mondott, majd elkezdődött a programsorozat, melyet lóverseny, polgármesteri találkozó és repülőparádé is színesített. Az ünnepségek után sok tárgy visszakerült a tulajdonosához, ám így is olyan sok megmaradt, hogy létrejöhetett egy önálló gyűjtemény, aminek a városháza egyik terme adott otthont és ami végül átkerült a Jósa András Múzeumba, ahol nagy részük ma is látható.

Féltek, hogy felrobban

De visszatérve a talyigásokhoz: Mohácsi Endre történész, a Jósa András Múzeum osztályvezetője elmondta, a járművek a városlakók mellett árut is szállítottak, ám  egy idő után sok lett rájuk a panasz. 
– Túlárazták a fuvarjaikat, ha esett az eső, el sem indultak, előfordult, hogy a vidéki utasokat megverték, sőt, egymást sem kímélték a bérkocsisok: nem ritkán késsel kergették egymást a Kossuth szobor körül. De a kiskirályságuknak nem ez vetett véget, hanem az autók megjelenése. A Nyírvidékben 1901-ben jelent meg az a hirdetés, ami arról számolt be, hogy autóval két óra alatt lehet eljutni Nyíregyházáról Debrecenbe – talyigával ez az út négy órába telt. Egy évvel később már egy városlakó a házával együtt az autóját is árulta, mégpedig 650 forintért. Lassan-lassan kezdtek elterjedni, így amikor a városvezetést azzal kereste meg az autóüzem-vállalat, hogy szeretnének töltőállomást létrehozni, örömmel mondtak igent. A 3 ezer literes tartályt a Takarékpalota melletti téren ásták le a földbe, de az ott dolgozók féltek, hogy felrobban, azért később pavilont építettek, és számos olyan intézkedést hoztak, ami szavatolta a környéken élők biztonságát – mondta Mohácsi Endre, és hozzátette: a város vezetésének azért volt fontos, hogy működjön itt egy töltőállomás, mert abban bíztak, hogy növelni tudják az ide érkező autósok számát, ami a gazdaság élénkülésével is jár.