Nem a siker, a természet motiválja őket

A többi csapathoz képest jóval több halat fogva nyerte meg az idén júliusban a III. Hegyalja Harcsafogó Kupát a vármegyénkhez szorosan kötődő Mészi Catfish Hunters elnevezésű „hármas”, amelynek a tagjai: Mészáros Tibor, dr. Mészáros Dávid és dr. Tamás Péter. A horgászok és a vadászok körében nem ismeretlen a Tiszaeszlárhoz és Nyíregyházához is köthető Mészáros család neve, hiszen a családtagok szeretik a természetet, illetve a természethez kötődő szabad­idős tevékenységeket, így a horgászatot és a vadászatot is. 

Sok találkozás a családdal 

Talán nem haragszik meg a Mészáros család, ha e sorok írója elárulja: bármilyen eseményre is ment el tudósítani az elmúlt években, mindenhol találkozott egy-egy családtaggal, vagy éppen az egész családdal. A teljesség igénye nélkül csupán néhány alkalom: összefutottunk vármegyei vadásznapon, Országos Jótékonysági Vadászaton Napkoron, a FeHoVá-n Budapesten, a III. Hegyalja Harcsafogó Kupa nulladik napján Rakamazon. 

Baráti unszolásra neveztek be 

No, de olvasóink nem erre kíváncsiak, hanem arra, hogy vajon mi lehetett a sikerük titka. Hogy lehetett az, hogy voltak olyan csapatok, amelyek egy harcsát sem fogtak, a Mészi Catfish Hunters pedig szinte sorban emelte ki a bajszos ragadozókat? 
– Hadd kezdjem először azzal, hogy két barátunk unszolására indultunk el a versenyen, ők mondogatták mindig, hogy esélyünk lehet a viadalon. Sok halat fogtunk tavaly a folyóban, s úgy látták, lehet esélyünk a dobogóra, de akár még a végső győzelemre is. Végül engedtünk Dávid fiammal az unszolásnak, a győzködésnek, s beneveztünk – árulta el érdeklődésünkre Mészáros Tibor, aki – nem fogják elhinni, mit csinált éppen telefonhívásunkkor – Tiszalökön horgászott egy barátjával pontyra, süllőre, dévérkeszegre. 
– Az első két alkalommal nem indultunk a kupán, most először vettünk részt a versenyen. Ha nem találtunk volna harmadik társat, akkor készek lettünk volna kettesben is elindulni, annyira belelkesedtünk a végére Dáviddal, de aztán Peti barátom vállalta, hogy csatlakozik hozzánk. Bíztunk abban, hogy fogunk néhány halat, s majd meglátjuk, mire elég, de hogy végig mi vezetjük a versenyt és még elsők is leszünk, arra nem gondoltunk. Úgy voltunk vele, számunkra már az nagy nyereség, több napon keresztül folyamatosan horgászhatunk, kint lehetünk a természetben. Nekünk ez volt a fő motiváló erő. 
– A sikerünkben mindenképpen szerepet játszhatott, hogy sokat horgászunk a Tiszán, jól ismerjük a folyó egyes szakaszait, főleg Tiszanagyfalu és Tiszalök között. Tudtuk, hogy a halak mely részeket szeretik, s azokat a területeket jártuk sorba. Mi elsősorban a vertikális horgászatot részesítettük előnyben, de fogtunk halat kuttyogtatva is. 
– Általában úgy szoktunk horgászni, ha megyünk a csónakkal, hogy Dávid a vertikális, az emelgetős módszert használja, én kuttyogtatok. 

Tiszanagyfalutól Tiszalökig 

– Sokat szoktam horgászni a Tiszán, a fiamnak kevesebb ideje van, de ha tud jönni, mindig elkísér. Általában harcsázunk, a nyár végén pedig amurozni is szoktunk. Tiszalökön van egy stégem, szemben pedig egy nádas, ahol szép, 20 kilogramm körüli amurokat fogatok a barátokkal. 
– Van erejük a tiszai amuroknak, egy érzékeny feeder bottal megfogni egy küzdő amurt nagy kihívás – folytatta Mészáros Tibor, akit a horgászat kezdeteiről is faggattunk. – Tiszanagyfaluban születtem, a morotvánál sok szép órát töltöttem el édesapámmal, aztán következett az élő Tisza. Később Tiszaeszlárra költöztünk, de ott is közel volt a folyó. 
– Bár most Nyíregyházán lakom, mint említettem, Tiszalökön horgászom mostanában, mert a vadászat mellett ezt a sportot is nagyon szeretem. De ez elmondható az egész családról, sokat vagyunk kint a szabadban, a természetben, s igyekszünk így nevelni a kis unokánkat is. 
A Hegyalja Harcsafogó Kupa fődíja minden évben néhány napos horgászat a Pó folyónál. Ezzel kapcsolatban a következőket mondta Mészáros Tibor. 
– Egyelőre úgy néz ki, hogy idő hiányában nem tudunk majd elutazni Olaszországba. Biztos nagy élményről maradunk le, ugyanakkor a szívem csücske a Tisza, bármennyi időt el tudok tölteni a partján vagy a habjain csónakban, nem vágyom annyira külföldre. Nagy kihívás lehet az olaszországi harcsázás a Tiszához képest, minden bizonnyal maradandó élmény lenne, a csapat tagjai még egyeztetnek arról, hogy mi is legyen az utazással.  – Az már azonban biztos, hogy jövőre is benevezünk erre a versenyre. Mint már utaltam rá, bennünket nem a siker motivál, hanem az, hogy ott lehetünk a Tiszánál. Nem leszünk elkeseredve akkor sem, ha kevés halat fogunk, ha nem leszünk olyan sikeresek, mint eben az évben, a természet szépsége és titokzatossága kárpótol bennünket mindenért. Az biztos, mi odatesszük magunkat, de a Tisza kiszámíthatatlan, pillanatok alatt változik. Befejezésül arra kérdeztünk rá, van-e még valamilyen álma a horgászattal kapcsolatban. 
– Sem én, sem Dávid fiam nem szeretjük a mesterséges horgásztavakat, bár társasággal emlékezetes lehet a túra, számunkra a Tiszán megfogott hal mindennél többet ér. Minden horgászt motivál, hogy az addigi rekordját túlszárnyalva még nagyobb halat fogjon, ez rólam is elmondható. A legnagyobb harcsám eddig közel kétméteres volt, Tiszanagyfalunál fogtam.