Lábak nélkül úszta le a tíz kilométert (fotók + videók)

– A Tiszai Challenge kis baráti úszásnak indult annak idején. Ahhoz képest egész jól kinőtte magát – húzta ki magát büszkén Berecz János, Gávavencsellő polgármestere, aki szervezőként egy pillanatra sem állt meg, mindenkihez volt egy kedves szava, és a biztató kézfogásokkal sem fukarkodott.

– Az ország minden részéről érkeztek úszók, több mint százharmincan vállalták be a 10 kilométert, és van közöttük parasportoló is. Az 500 méteres távnak pedig az a különlegessége, hogy fogyatékkal élő és egészséges gyerekek és fiatalok egyaránt „elfogadták a kihívást”. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk az elmúlt években, a Balaton-átúszók például kifejezetten szeretnek hozzánk jönni, mert családias a légkör, és ezt nagyon élvezik, mi pedig örülünk, hogy jó hírünket viszik.

Rekordkísérlet után

Patkás Tamás, vagy ahogy a legtöbben szólítják, Rocky egy balesetben mindkét lábát elvesztette, ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy nyíltvízi úszóként öregbítse saját, klubja, a Győr SE és Magyarország hírnevét a hazai és nemzetközi versenyeken.

– Tíz éve kezdtem a paraúszást. A gátfutást ajánlották, de az nehezebb lett volna – magyarázta pókerarccal, majd ő is elnevette magát. Elárulta, a leghosszabb táv, amit eddig nyílt vízben megtett, 16 kilométer volt, medencében pedig a népmesei tizenkettes a csúcs.

– Az idén tizedszer úsztam át a Balatont, nemrég jöttem haza San Franciscóból egy Guinness-rekordkísérlettel, a Golden Gate és az aucklandi híd között úsztam tíz kilométert az óceánban, illetve én vagyok az egyetlen ember a világon, aki megszökött az Alcatrazból, méghozzá lábak nélkül – utalt az Alcatraz To San Francisco Escape Swim-re, amit 2022. augusztus 28-án teljesített. Jelenleg az osztrák kupában versenyez, jövő héten utazik Karintiába, illetve lesz még egy londoni megmérettetése szeptember 14-én. Mindezek ellenére nem vette félvállról a Tiszabercel és Balsa közötti szakaszt, ugyanolyan eltökélten vágott neki a tíz kilométernek, mint a Csendes-óceánnak.

Segít átlendülni a holtponton

Nyitrai Orsolya Budapestről nevezett be a IV. Tiszai Challenge-re, amire már évek óta szeretett volna eljutni. Az idén végre sikerült.

Kérdésünkre, hogy miként készült a kihívásra, elmondta: bár mostanában kevesebbet úszik, mint korábban, azért megmaradt a rutin, a sok-sok megtett kilométer jó alapot ad. Ha vannak is holtpontok – mert azok mindenkinél akadnak –, a jó társaság, a csodás táj segít átvészelni a fáradtságot, fontos azonban, hogy megfelelően gazdálkodjanak az erejükkel.

– Itt nem szabad sprintelni, elúszni az elejét, hanem fel kell venni egy utazótempót és tartalékolni, hiszen tíz kilométer rendkívül hosszú, pláne nyíltvízben. Jó lenne három óra alatt teljesíteni a szakaszt, de most az a legfontosabb, hogy élvezzem az úszást.

Szabadságérzést ad

Volt, aki teljesen egyedül vágott neki a challenge-nek, mint ahogy Kovács Mihály is. Nem ez volt a terv, de végül magára maradt, így nehezen boldogult a naptejjel, ami elengedhetetlen, ha az ember a szabad ég alatt úszik. Jól jön ilyenkor a segítő kéz.

– Tavaly hallottam erről először egy úszótársamtól, akkor eljöttem, és nagyon elkapott az egésznek a hangulata. Korábban még nem úsztam tíz kilométert, és kíváncsi voltam, hogy meg tudom-e csinálni. Iszonyú jól éreztem magam közben, a vendéglátók is nagyon kedvesek voltak, szóval csak pozitív élményekkel mentem haza Debrecenbe, és eldöntöttem, hogy az ideit sem hagyom ki – árulta el Mihály, aki az egyetemista évei alatt kötelezte el magát a nyíltvízi úszással. A fizikai aktivitás mellett a szabadságérzés az, ami miatt annyira szereti ezt a sportágat. Az előző évben két óra és huszonnéhány perc alatt birkózott meg a Tiszabercel és Balsa közötti távval, ezen az időn szeretett volna javítani. Még visszhangzott a startot jelző kürtszó, amikor ő már tempózott...