Megteltek a pontyos tavak

Az elmúlt hetek intenzíven csapadékos időjárása milyen hatással volt a halászatra, a halgazdálkodásra, a tavak vízkészletére, illetve a – halaik számára maguk termesztett – takarmánynövények állapotára? – kérdeztük a Szabolcsi Halászati Kft. ügyvezető igazgatóját, Radóczi Jánost. – Régen nem volt már ilyen évünk, amikor csupa pozitív dolog történt az elhangzott kérdésekkel kapcsolatban – kezdi válaszát a szakember. – Mégpedig az, hogy szinte maradéktalanul fel tudtuk tölteni minden tavunkat, kivéve azokat, amiket tavasszal halásztunk le, ivadékos tavakat, és azt tudni kell, hogy eső ide, eső oda, a belvízlevezető csatornák állapota nem változott annyit, mint amennyivel több csapadék volt. – Tudniillik a talajvízszint igen mélyen volt ezt megelőzően, és annak a feltöltődése szerintem még most is folyamatban van. A belvízelvezető csatornák egy-egy nagyobb eső után működnek, van bennük víz, de aztán utána szépen elapadnak, ennek következtében az elmúlt tíz évben lesüllyedt a talajvízszint, mert a nyári csapadékok többnyire elmaradtak. Na most a tavalyi, meg ez az év már jóval több csapadékot adott. Tudvalévő, hogy a víz mennyisége nagy hatással van a halhozamra. Fontos tehát, hogy mennyi víz van, hiszen a hal a növekedése során nem csak a takarmányt építi be a szervezetébe, hanem a vízben lévő természetes táplálékokat, az úgynevezett zooplanktonokat (mikroszkopikus vízi állatok, a szerk.)is, melyek elengedhetetlenek a haltest fejlődéséhez. Ezért a takarmánnyal együtt ez a zooplankton az, ami később azt az egészséges, nagy termetű halat adja, ami a legnagyobb tömeget jelentő ponty termelésünknek végső célja.

Ivadéknevelési gondok

– Arra lehet számítani, hogy ez az év ilyen szempontból jó termést produkál, ám vannak aggályaink a tekintetben, hogy a gazdálkodás mennyire lesz erőteljes, eredményes. Tudniillik rengeteg ivadékot, meg tenyészhalat kellett vásárolnunk, a korábbi évek termelésből kiesett tavai miatt. Még most is van olyan tó, ahol nem tudunk termelni. Az egész gazdaság tenyészállományát a Harangodi-tóban állítottuk elő, de ott nem tudunk termelni, mert nem merik leengedni, hogy lehalásszuk. Félnek ugyanis, hogy nem tudják újra feltölteni. Márpedig a feltöltetlen tavak igen komoly problémát okoznak a kezelőnek, mert begazosodnak és tönkremennek. – Tehát még nem lehet bízni abban, hogy például egy harangodi víztározó ugyanolyan módon üzemeljen, mint 1980-tól mondjuk 2019-ig. Szóval, vannak még problémák, nem oldódott meg minden.

Végre van víz – de meddig?

– Végül is lehet eredményesen gazdálkodni, ez az év reményteljes. Amikor elkezdődött a csapadékszegény időszak, ide-oda szivattyúzgatással éveket tudtunk még kihúzni a rendes vízszolgáltatás nélkül. Most is adott a lehetőség, hogyha újra kezdődik ez az időjárási hullámzás, egy ideig megint alkalmazzuk ezt a kényszerű módszert. Igyekszünk tehát felkészülni arra az időszakra, amikor nem lesz csapadék. Na, erre született a terv, hogy egy vezetéket szeretnénk kiépíteni a Tiszától, mert arra nem számítok, hogy a Tisza is kiapad. Bár az éghajlatváltozással kapcsolatban nagyon sok olyan információt kapunk, ami ijesztő. Mi magunk viszont nem tudunk megfelelni annak, hogy ezt kivédjük. A növénytermesztőkkel szemben nekünk, halgazdáknak ez képtelenség. 
– Ami a saját takarmánytermesztésünket illeti, a földjeink többnyire a tó körül helyezkednek el, szépen lefolyik róla a víz, ami viszont a függőlegesen érkezőn kívül oldalról is növeli a tóba beáramló vízmennyiséget. Ami még nagyon régen fordult elő, hogy nem hogy apad a nyári vízszint, hanem valamennyit növekszik is. Hogy érzékeltessem: 100 milliméter az 10 centit jelent, és ez a 10 centi egy 100 hektáros tónál nem kevesebb, mint 100 ezer köbméter víz. Egyszóval jó helyen van a mi szántó területünk, mert lefolyik róla a víz. Az más kérdés, hogy azért kilúgzás is van a talajból. 
– A múlt évben, amikor a száraz évjáratok miatt a túltrágyázott területekből a felhalmozott ásványi anyagok beáramlottak a tóba a többletvízzel, az bizony okozott nekünk néhány meglepetést. Ugyanis akkora planktongradáció (gyors felszaporodás, a  szerk.) volt, hogy az okozott oxigénhiányt. A tömegesen elszaporodott zooplanktonok ugyanis oxigént lélegeznek be, és hajnalonta ki is szívják azt a vízből, végzetes oxigén hiányt teremtve a halállomány számára.

A kukorica lába, feje

– Nem tudom érzékelhető-e, de a halgazdálkodás nagyon bonyolult rendszer. Nem is vállalkoznak rá olyan sokan, ahogy észreveszem, mert nem nagyon tudjuk felfedezni a konkurenciát. A zömmel tóparti földjeinken tehát jó termést várhatunk e pillanatban, szemben a mezőgazdászokkal, akik szerint sokkal rosszabb már nem is lehet. Bár reménykedünk, de ha mostantól tovább nem esik az eső, ezzel a leapadt talajvíz szintet megemelő csapadék- mennyiséggel 1-1,5 hónapig még vidáman el lesz a tengeri. Mert a kukorica mit kíván? A lába a vízben, a feje meg a napon legyen – fejezi be Radóczi János, a Szabolcsi Halászati Kft. ügyvezető igazgatója.
Galambos Béla