Évtizedeken át a magyar vállalkozásokért

A legfiatalabb „gyermeke” a Kárpát-medencei Magyar Vállalkozói Szövetségek Nemzeti Fóruma. Mit érdemes tudni erről a fórumról?
A VOSZ-on kívül huszonkét határon túli szervezetet tömörít magában, közel hétezer vállalkozói tagot számlál a Kárpát-medencei Magyar Vállalkozói Szövetségek Nemzeti Fóruma. Ebben a „gazdasági közegben” új üzleti kapcsolatokat építhetnek ki a tagok, minek köszönhetően a határon belüli és túli magyar vállalkozások még inkább kiszélesíthetik kapcsolatrendszerüket. Ezt is elősegítve bizonyos időközönként szakmai találkozókat, konferenciákat szervezünk, ez évben a legutóbbi két alkalommal például Nagykárolyban és Dunaszerdahelyen. Ezeken a konferenciákon, fórumokon a szakmai előadások mellett a résztvevők megismerkedhetnek más cégekkel, cégvezetőkkel is, a honlapunkon pedig akár be is mutathatják magukat. S hogy a szervezet, a KMVNF gazdasági erejét alátámasszam: a tagok több tízezer, első sorban magyar embert foglalkoztatnak a Kárpát-medencében, emellett a magyar kormány támogatását is élvezzük.

Több korábbi nyilatkozatában is büszkén emelte ki buji származását. Mit köszönhet ennek a kis nyírségi településnek?
Valóban büszkén szoktam beszélni arról, hogy Bujról származom. A családom tősgyökeres buji, édesapám 1704-ig kutatta vissza a családfánkat, mely alapján 320 éve már bujiak voltak az elődeink. A fennmaradt családi dokumentumok alapján az is kiderült, hogy nemesi vér csörgedezik az ereinkben. De hogy ne menjünk vissza ennyire az időben: nagyapám, idősebb Czomba Ferenc a helyi hangyaszövetkezet alapítója, majd harminckét éven át pénztárnoka volt, emellett ő maga is gazdálkodott. Ezzel párhuzamosan ugyancsak 32 évig a községi pénztárnoki funkciót is betöltötte. Édesapám, Czomba Ferenc harmincnyolc esztendőt töltött el a köz szolgálatában Bujon. Az önkormányzatnál dolgozott, ahol segédjegyző lett belőle, majd a tanácsi rendszerben vb titkárként funkcionált. Emlegette is sokszor, hogy „apám és én hetven esztendeig szolgáltuk a községet”. A község jelenlegi arculata, az intézmények, szolgáltatások nagyrészt az ő munkásságának köszönhető. Édesapám írta meg először Buj történetét, melyet 1994- ben adtunk ki. A könyv kronológiája az 1300-as évektől indít, ekkor a település nevét még y-al írták. Bár az első három önkormányzati választás alkalmával is felkértek, hogy szálljak harcba a polgármesteri székért, egyszer sem vállaltam el. Ettől függetlenül többféle módon támogatom és segítem Bujt, nyolc éve vagyok például a Bujért Közösen Egyesület alelnöke. Csak néhány példát említek: az egyesülettel rendbe hoztunk egy régi házat, ahol ma már a helytörténeti múzeum működik, de a Buji Dalárda életre hívása is a mi nevünkhöz fűződik. A helyi református templom orgonafelújítását cégem és jó magam is anyagilag támogattuk. A mai napig megvan a buji családi házunk, ahol szőlőtermesztéssel is foglalkozom.

Bár műszaki végzettséggel rendelkezik, ennek ellenére az irodalom és a zene is meglehetősen közel áll önhöz.
Valóban, a buji iskolás évek alatt végig kitűnő tanuló voltam. Jó szívvel emlékszem vissza a buji irodalmi színpadra, vagy arra a cirkuszi előadásra, amit magam rendeztem gyermekként. Ezután a miskolci Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikumban tanultam tovább, ahol jó eredménnyel végeztem, majd felvettek a budapesti Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolára. A diploma megszerzése után, 1976-ban a Taurus nyíregyházi gyárában helyezkedtem el. Itt szépen lépdeltem előre a ranglétrán, végül főművezetőként 123 ember munkáját koordináltam. A Taurusnál megtaláltam a helyemet, a napi munka mellett tervezési feladatokat is végeztem, másoddiplomásként tovább tanultam és örömmel láttam el a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának titkári teendőit. Az FMKT kiváló kezdeményezés, a fiatalok szakmai fóruma volt, pályáztatásukból, versenyeztetésükből a gyár is profitált. A nyíregyházi üzemet 1986-ban mégis „felcseréltem” a Taurus Carbonpack tuzséri gyárával, ahol műszaki igazgatóhelyettes voltam egészen 1993-ig. Ez idő alatt nagy volumenű fejlesztési, beruházási munkákat koordináltam, irányítottam, ekkor szereztem harmadik diplomámat mérnök üzemgazdász szakon kiváló eredménnyel. A Szovjetunióból ide hoztuk be a gumigyártáshoz nélkülözhetetlen ipari kormot, innen exportáltuk nyugatra, a világ több országába, de a vegyipar számára továbbértékesítést is végeztünk. Ekkoriban rengeteget utaztam, többek közt jártam Moszkvában, Volgográdban, Kremencsukban, az akkori nyugat-európai országaiban, És igen, a műszaki vonal mellett mindig is érdekelt a zene, az irodalom és a színház.

Az elektromosságban jártas emberek tudják, mit jelent a fluxus kifejezés. Azt gondolom, Önnek vélhetően más jut az eszébe, ha meghallja ezt a szót. Kifejtené ezt nekünk?
Természetesen. 1969-ben az unokatestvéremmel alakított zenekart egy év múlva kibővítettük öcsémmel, unoka öcsémmel és néhány barátunkkal, amely ekkor vette fel a Fluxus nevet. A környéken rengetegen ismertek bennünket, a dalokat és a szöveget a testvéremmel írtuk. Bálokba jártunk, ott muzsikáltunk, öt éven keresztül minden nyáron a tiszaberceli sörkertben léptünk fel, de zenéltünk többek közt a nyíregyházi ifiparkban és a konzervgyárban is. Akkor oszlottunk csak fel, amikor az együttes három tagját egyszerre hívták be katonának. Én magam a mai napig gitározom, a Nyíregyházán, van egy kis házi stúdióm is, ahol a barátaimmal gyakorta „örömzenélünk”, felvettük a régi szerzeményeinket.

A rendszerváltozás után a versenyszférában próbált szerencsét. Az ELKE Kft. közel harmincöt éve működik, ebből az következik, beváltak a számításai.
Büszkén mondhatom, hogy az akkoriban alakult vállalkozások közül igen kevés működik ma már csak Magyarországon. Fő területünk az ipari automatizálás, a tervezéstől, a kivitelezésig. Kereskedelmi területen pedig magyarországi képviselői vagyunk többek között egy lengyel, egy német és egy olasz cégnek. Nemrég egy koreai cégnél telepítettünk kompresszorokat, megterveztük és kiépítettük a gyár teljes energiaellátó rendszerét, de együtt dolgozunk a TRV-vel és folytathatnám a sort. Családi vállalkozás a miénk, a munkából jó pár éve már a fiam is kiveszi a részét, aki az ELKE Kft. kereskedelmi igazgatója. Cégünk karitatív tevékenységet is folytat, de tizenhétszer rendeztük már meg a kispályás labdarúgó tornánkat, az ELKE Kupát, melyre rendszerint a határon túlról is érkeznek csapatok.

A saját cége vezetése mellett a térség gazdaságának fejlesztését is a szívügyének tekinti, hiszen a PRIMOM Alapítvány kuratóriumi elnöki pozíciójával párhuzamosan a VOSZ vármegyei szervezetét is irányítja. Hogy lehet ennyi feladatkört, ennyi munkát összehangolni?
Valóban soknak hangzik, de mindenhol remek csapatban dolgozhatok a közös célért, mégpedig Nyíregyháza, illetve a vármegye gazdaságának, az itt működő vállalkozások fejlődéséért. A PRIMOM kuratóriumát tizenhatodik éve irányítom, a nyíregyházi Luther utcai irodájában kiváló csapat jött össze, akik különféle pályázati lehetőségekkel, képzéssel és mikrohitelekkel, Széchenyi Kártya hitelekkel várják a mikro-, kis- és középvállalkozások képviselőit. A VOSZ, ahol egyébként társelnök is vagyok szintén tizenhatodik éve, tavaly ünnepelte harmincötödik születésnapját, a szervezet legfontosabb mérföldkövei között a vármegyei szervezetek megalakulását, az országos Prima Primissima és a vármegyei Prima díjak megalapítását, a kedvezményes hitelt biztosító Széchenyi Kártya létrejöttét és kiteljesedését említeném. Az érdekképviselet továbbra is alapértékeihez hűen dolgozik a vállalkozásokért, működésük sikerességéért Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében is, reméljük tehetjük ezt még jó néhány évtizedig. Ennek elősegítése érdekében nyitottuk meg ebben az évben a vármegyei vállalkozásfejlesztési irodánkat is.
Tarnavölgyi Gergely
[email protected]