2024.07.18. 07:00
Békében éltek évtizedeken keresztül
A halálgyárakba indult szerelvényeken köztiszteletben álló személyek, nők, gyermekek, aggastyánok egyaránt voltak.
Kocsis Fülöp érsek-metropolita is meghallgatta dr. Kührner Éva előadását
Forrás: M. Magyar László
Botlatókő, emléktábla és ami mögötte van címmel hangzott el előadás a napokban a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán. Az előadás apropóját az jelentette, hogy az oktatási intézménynél felavattak egy emléktáblát, ami az egykoron a főiskola területén és környékén élt zsidó családokra emlékeztet. Az emléktáblától néhány méterre egyébként három botlatókő is található, a deportált Szilárd család három tagjának emlékét őrzi a botlatkő.
Letelepedhettek a zsidók
A nyíregyházi zsidóság történetét dr. Kührner Éva, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola főkönyvtárosa foglalta össze előadásában. Felidézte a város XIX. századi életét, a zsidók letelepedését és beilleszkedését, asszimilálódását. Összeállításunkban előadásának néhány részletét idézzük fel.
– Amikor Nyíregyháza megyeszékhely lett a XIX. században, különböző hivatalok költöztek a településre. Ennek következtében megnőtt a lakosság létszáma, és megváltozott a település etnikai és vallási összetétele. Az az evangélikus többség, ami az 1700-as évek közepén jellemezte Nyíregyházát, lecsökkent – magyarázta dr. Kührner Éva.
– Egyrészt a hivatalok miatt megnövekedett a római katolikusok és a reformátusok száma, másrészt a vasút révén kereskedelmi központtá vált a település, és a kereskedelmi központ jellegének megfelelően a zsidóság aránya rendkívül gyorsan megnőtt. Itt egy évszámot mindenképpen meg kell említenünk: 1840. Ekkor jelent meg egy törvénycikk a zsidóságról, és ez a törvénycikk tette lehetővé, hogy letelepülhessenek Nyíregyházán is, mert korábban ez nem volt ilyen egyszerű. Nagyon sok település különböző korlátokat, tiltásokat alkalmazott velük szemben. A zsidóság száma tehát növekedett, s 1920-ig, Trianonig majdnem 12 százalék lett a lakosságon belüli aránya.
A papok padja
– Eleinte bizalmatlanul fogadták Nyíregyháza vezetői a zsidókat, azonban a bizalmatlanság idővel alábbhagyott, és rájöttek arra, hogy rendes, tisztességes állampolgárok. Hadd olvassak fel egy idézetet, ami 1911-ben Nyíregyházán jelent meg egy folyóiratban. „A gyűlölködés nem tud gyökeret verni Nyíregyházán azért sem, mert maguk a zsidók is becsületesen töltik be polgári hivatásukat, a más felekezetűekhez hasonlóan ők is szorgalmas, igyekvő polgárként jelennek meg a város életében.”
– És van egy olyan emlék, amely ma is látható Nyíregyházán. Ez a papok padja, ami megihlette Krúdy Gyulát is, aki erről a vidékről és Nyíregyházáról is nagyon sokat írt. Ezen a padon a római katolikus plébános, a lutheránus esperes és a kálvinista pap helyet szorítottak a zsidó rabbinak is.
– A zsidók megkerülhetetlen progresszív erői lettek a város életének. Elérkezett az idő, hogy önálló zsidó hitközséget szervezzenek, hiszen a korábbi időben Nagykállóhoz tartoztak a nyíregyházi zsidók. 1880-ra felépült a status quo zsinagóga. Sajnos, az épület megsemmisült a II. világháború idején. A korabeli leírások a Szarvas utca elején egy nagyon impozáns és látványos épületről beszélnek.
– Később az ortodoxok is elkezdték a templomépítést, és 1924-re épült föl az az ortodox zsinagóga, ami tőlünk nem messze a Síp utcán található. Építészetileg is egy nagyon különleges épületről volt szó, hiszen vasbeton alkalmazásával épült ez az épület, és akkor a 20. század elején ez egy újdonságnak számított. A Nyíregyházán élő zsidóság száma tehát jelentősen megnőtt, a gazdasági erejük gyarapodott – folytatta dr. Kührner Éva.
Kereskedők, ügyvédek, orvosok
– Érdekes azt megfigyelni, milyen foglalkozásokat űztek. Többször említettem, hogy elsősorban a kereskedelemben találhatjuk őket. Több évtizeddel később, még az én gyermekkoromban is a nyíregyháziak úgy emlegettek helyeket, hogy a Lichtenberg sarok vagy Ungváriék. Az Ungár Lipót-féle ruházati üzlet Nyíregyháza első nagyáruháza volt. A kereskedők mellett sok zsidó dolgozott ügyvédként és orvosként. Kevesen voltak közülük, akik mezőgazdasági területen dolgoztak, vagy volt benne érdekeltségük. Volt közöttük néhány olyan birtokos, aki a legkorszerűbb mezőgazdasági technikákat próbálta megvalósítani.
– Jelentős szerepet játszottak a város kulturális életében is, és nagyon fontos volt számukra az, hogy a gyermekeiket taníttassák. Ezek a gyermekek, ezek a zsidó fiatalok eleinte csak a Kossuth Gimnáziumba tudtak járni, de a húszas évek után egymás után jöttek létre azok a középszintű iskolák, ahová jellemzően jártak. Egyébként van egy számadat, ami szerint a két világháború között a zsidó fiatalok 17 százaléka tanult a nyíregyházi középiskolákban: Kossuth Gimnázium, Evangélikus Leánygimnázium, polgári iskolák, kereskedelmi iskola. Ez utóbbit azt hiszem, nem kell külön magyarázni, ismerve az előzményeket.
Mint az előadásban elhangzott, a zsidóknak az iskolázottságon kívül a város kulturális életében is szerepük volt, és tulajdonképpen nagyon sokáig a kaszinóban is jelen voltak, a kaszinó tagjai lehettek éppen úgy, mint a Bessenyei Körnek. Az újságírásban és a nyomdászatban is volt szerepük.
Vérvád, Tanácsköztársaság
– Az 1920-as évek elejéig mondhatjuk, hogy viszonylagosan jó békességben éltek a zsidó polgárok és a város többi lakosai. Egyetlen egy olyan esemény volt, ami nagy port kavart fel, s országos visszhangja volt. Ez az a vérvádper, ami a tiszaeszlári Solymosi Eszter nevéhez kötődött. Akkor a városra irányult az országos figyelem, hiszen Eötvös Károly itt is lakott a városban, ő volt az egyik védő.
– Tulajdonképpen Nyíregyháza pozitív megítélést kapott a per végén, tehát az országos sajtóban is úgy jelent meg, hogy Nyíregyháza nyugodt volt, higgadt volt, és semmiféle atrocitásra nem került sor. Valójában a Tanácsköztársaság idejéig tartott ez a békesség. A Tanácsköztársaság volt az az időszak, amikor viszonylag sok zsidó származású személy vett részt a direktóriumokban, s akkor kezdődött irántuk az ellenszenv és a békétlenség. Itt megint meg kell említenem egy nyíregyházi nevet. Jól ismerjük Szamuely Tibor nevét, akinek a rendszerváltás előtt szobra is volt Nyíregyházán, illetve közterület viselte a nevét. A Szamuely ősök a Nyíregyházára betelepült első zsidó családok között voltak.
Követte híveit a rabbi
– A két világháború közötti gazdasági nehézségek, a világválság, a különböző ideológiai áramlatok következtében bevezették a zsidótörvényeket, korlátozták a zsidók jogait, s mindez oda vezetett, hogy 1944-ben gettókba zárták a zsidókat. A nyíregyházi gettó területét jelentette egy korabeli térkép szerint a Rákóczi út, a Kótaji út, ami a mai Vasvári Pál utca, a Dohány utca, a Kossuth utca, az Epreskert utca, a Sarkantyú utca, a Körte utca, a Nyírfa utca, a Keskeny utca, a Vay Ádám utca, a Jókai utca, a Bessenyei tér, ami a mai Hősök tere, a Kis tér, ami ma a Mártírok tere, a Síp utca.
– A gettó területén az utcákat lezárták, a házak ablakait bedeszkázták. Először vidékről szállították ide a zsidókat. Volt olyan ház, például a Nyírfa utca 10. szám alatt, ahol 165 főt zsúfoltak össze, a Kossuth utca 17. szám alatt 176 fő élt együtt. Összesen 17 580 lélek kényszerült a gettóba, vidékiek és nyíregyháziak egyaránt. Nyíregyházáról közel ötezer ember lett a gettó lakója, őket később gyűjtötték össze. S ami különösen szégyenteljesnek mondható, hogy a gettósítást kimondó rendelet 1944. április 28-án lépett hatályba, de már 12 nappal korábban, április 16-án elkezdték a vidéki zsidókat gettókba zárni.
– A nyíregyházi ortodox hitközségnek 2054, a status quo hitközségnek 2762 tagja volt. Szörnyű körülmények között éltek a gettóban, hiszen nem volt a városban vezetékes víz, szennyvízelvezetés, szemétszállítás. A zsidók bezárása miatt ellátási gondok jelentkeztek, hiszen aktívan részt vettek korábban a kereskedelmi életben. Május 14-től gyűjtőtáborokba vitték a zsidókat: Varjúlapos, Nyírjestanya, Simapuszta és Harangod lett a zsidók új kényszerlakhelye, ahol raktárakban, pajtákban laktak. Nyírjesről május 14-én elindult az első vonat Auschwitz-Birkenauba. Az utolsó vonat június 4-én indult el. A szerelvényeken köztiszteletben álló személyek, nők, gyermekek és aggastyánok, idősek és fiatalok egyaránt voltak. Az élükön dr. Bernstein Béla főrabbi ment, aki író és köztiszteletben álló személy és tudós volt, aki megmenekülhetett volna, de nem hagyta el híveit, s ő is ott pusztult el Auschwitzban.
Sírtak és mulattak
– Sokan megsiratták a zsidókat a város lakói közül, hiszen emlékeztek arra, hogy évtizedeken keresztül békében éltek egymás mellett. Volt azonban olyan ember is, aki a Korona Szállóban muzsikaszó mellett ünnepelte, hogy nincsenek zsidók a városban. Június 6-án, vagyis csupán egyetlen nap alatt 329 nyíregyházi zsidó vesztette életét Auschwitzban. Az egyetem sarkánál található három botlatókő, amik a Szilárd családra emlékeztetnek. A család három tagja is Auschwitzban hunyt el, s a hittudományi főiskola területén éltek egykoron.
