Őrzik az országhatárt, védik a biztonságunkat

Az Év Rendőre címet – Huszti Balázs – és a Szent György-érdemjelet – Bálint Károly – is csengeri határrendész vette át.

Bednárik Mónika

Huszti Balázs és Bálint Károly az elismerésekkel

Forrás: Fotó: Sipeki Péter

Huszti Balázsék családjában nem volt rendőr, nem a szülői házból hozta a hivatás iránti szeretetet. Már középiskolában érezte, hogy a katonai vagy a rendőri pálya között fog dönteni, ez utóbbi jobban vonzotta, így az érettségi után azonnal a Miskolci Rendvédelmi Technikumban tanult tovább, s 2011 decemberében szerelt fel a hivatásos állomány tagjaként.
– Végzés után fél évet a Nyírbátori Mélységi Ellenőrzési Osztályon töltöttem, majd a végleges helyemre, a Csengeri Határrendészeti Kirendeltségre kerültem 26 társammal együtt. Az elsők között kezdtem az átkelőn szolgálatot, az idősebb, tapasztalt kollégák tanítottak meg a szakmai fortélyokra – meséli pályája indulásáról a 32 éves rendőr főtörzsőrmester, aki kimagasló szakmai tevékenysége elismeréseként a rendőrség napja alkalmából rendezett fővárosi ünnepségen Pintér Sándor belügyminisztertől határrendész kategóriában az Év Rendőre miniszteri díjat vette át.
– Szerteágazó és sokrétű feladata van a határrendészeknek, az pedig pluszfelelősség, hogy schengeni határként nemcsak Magyarországot védik, garantálják a határ és az emberek békéjét, biztonságát, hanem az Európai Unió külső határaként őrködnek a közösség biztonsága felett is.

Folyamatosan fejlődni

– Meg kell akadályoznunk, hogy az övezetből lopott tárgyak, gépjárművek, eszközök, körözött személyek kijussanak, vagy akár be – magyarázza, s tudni kell, csak Csengersimánál tavaly több mint 2,7 millió személy lépte át az államhatárt. Mikor rákérdezünk, hogy a 13 év példamutató szolgálat, folyamatos tanulás, önképzés mellett mivel érdemelhette ki a címet, azt mondja, egy Ausztriában ellopott több mint 10 millió forint értékű szerszámgépet sikerült megfognia alig egyetlen nap alatt.

– Igen kevés információ állt a rendelkezésünkre a hajnalban ellopott gépről, de sejthető volt, hogy a lehető leghamarabb ki akarják vinni az országból. Aznap még két körözött személyt is sikerült elfogni, közben nagyon figyeltem a járműveket, mikrobuszokat, amelyek alkalmasak voltak a gépek és műszaki eszközök szállítására. Amit nagyon rejtegetnek, az mindig gyanús – utal arra Huszti Balázs, hogy a kukászsákba csomagolt, kartonokkal letakart dolgok még inkább felkeltik a figyelmet, ez történt ebben az esetben is.

– Jutalomban már részesültem, azonban ez az elismerés viszi a prímet. Megtiszteltetés a díj, s egyben felelősség is, mert arra ösztönöz, hogy még jobban, még nagyobb odaadással végezzem a munkámat – mondja. Határrendészeti szakértőként az okmányhamisítások, gépjármű-manipulációk, klónozások előtte nem maradhatnak észrevétlenek, a legapróbb gyanús jelet is észreveszi. Az önképzés után szeretne még tovább fejlődni, tavaly volt okmányszakértői képzésen, a gépjárműszakértőinek is szívesen nekivágna.

Jövőre jubilál

– Mellettünk nőtt fel, tőlünk szerezte meg azt a rengeteg elméleti, szakmai, gyakorlati tudást, amivel rendelkezik, és a jövőbeni munkáját is segíti – kapcsolódik a beszélgetésbe Bálint Károly. A Csengeri Határrendészeti Kirendeltség Határrendészeti Osztály szolgálatparancsnoka ugyancsak a belügyminisztertől a Szent György-érdemjelet vette át több évtizedes, kimagasló munkája elismeréseként. – Mindez önmagában kevés lenne, mert akarni is kell egyre jobbá válni, egyre többet tudni és tanulni. Balázs pedig ilyen – ismeri el kollégáját a főtörzsőrmester, aki jövőre ünnepli, hogy 30 éve lett a hivatásos állomány tagja. Ő még határőrként kezdte, és az integráció után lett rendőr, határrendész. Az érdemjelről azt mondja, nagy megtiszteltetés volt átvenni, a jövőben ugyanilyen lendülettel kell folytatni tovább a munkát.

– Jártam tiszthelyettesképzőbe, zászlósképzőbe, majd a szaktanfolyam elvégzése után lettem szolgálatparancsnok, a tiszthelyettesi beosztott állomány irányítása, ellenőrzése a fő feladatom. Ez magába foglalja a határrendészetet, a közrend és közbiztonság védelmét, vármegyénk közlekedésbiztonságának a javítását – sorolja, s mint kiderül, a katonaság után azonnal fel is szerelt határőrnek. Megtetszett neki a szakma, megvolt benne az elhivatottság, amit rendíthetetlenül visznek tovább, és adnak át a következő határrendész-generációknak. Végtelenül büszke arra, hogy a fia követi őt a pályán, elsőéves hallgatója a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek közlekedésrendészet szakon. Édesapja 30 évnyi elméleti és szakmai tudását, tapasztalatát szeretné átadni neki.

– Két egyforma esemény, két egyforma nap soha nincs, új kihívások – elfogások, előállítások, lefoglalások – várnak ránk. Volt arra is példa, hogy kiszúrtam egy gépjárművet, megfordultam, megállítottam, az elkövető menekülni próbált, de nem volt esélye – említ egy esetet, majd utal az elfogott illegális határátlépőkre, embercsempészekre, területlezárásokra és sikeres elfogásokra, amikor nagyon sokat számított a szakmai tapasztalat és a rutin.

Amikor összeszorul a szív

Megkerülhetetlen, hogy beszéljünk az orosz–ukrán háborúról, hiszen a menekültek fogadása, a határ védelme a kitörés napjától emberfeletti teljesítményt követelt vármegyénk minden határrendészétől, s nem csak azoktól, akik az ukrán–magyar határátkelőkön teljesítenek szolgálatot, hiszen sok család Románián át érkezve keresett Magyarországon békét és nyugalmat.
– A menekültáradat fogadása, a szolgálat szervezése, tervezése hatalmas terhet rótt ránk is. Maximálisan megtettünk mindent a háború elől menekülők érdekében a jogszabályok adta keretek között, és azt gondolom, emberségből is sok esetben példát mutattunk – mondja Bálint Károly.
Huszi Balázs elmeséli, hogy amikor egy kétgyermekes apuka azt mondta, nagyon éhesek, és nincs mit enniük, az éjszakai szolgálatra vitt ételét adta oda nekik.
– Nekem is van két gyermekem – most 5 éves a kisfiam, akinek én vagyok a legnagyobb hős, és 7 éves a kislányom –, egy pillanatra belegondoltam a helyzetébe, s ilyenkor összeszorul az ember szíve – ismeri el.
Aztán teszik, ami a hivatásuk, a kötelességük, amire esküt tettek. Huszti Balázs és Bálint Károly is azt mondja búcsúzóul: ugyanolyan lendülettel, ambícióval, hozzáállással akarják folytatni a munkájukat, s különleges, egyben jóleső érzés, hogy két csengeri határrendész ilyen rangos elismerést kapott.