Kompromisszumot kereső elnök lesz

Konstruktív, kompromisszumot kereső, de a szakmai, etikai értékeket, elveket és célokat soha fel nem adó elnök lesz – ezt ígéri dr. Láposi Szilárd, aki február végén lett a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Területi Szervezetének elnöke. 
A mátészalkai családorvos meglepte budapesti egyetemi évfolyamtársait, amikor úgy döntött, hazajön gyógyítani. – Vidékre talán nem kell háziorvos? – kérdeztem tőlük, s ugyan az 5-6. éven hezitáltam egy kicsit, de mindenképpen emberközeli szakképesítést szerettem volna szerezni. Úgy éreztem, a belgyógyászat és a háziorvoslás áll hozzám a legközelebb, s úgy gondoltam, családorvosként tudom a legjobban kamatoztatni a kommunikációs készségemet, az empátiámat és a segítőkészséget – világított rá döntése hátterére.

Dr. Láposi Szilárd úgy véli, jó lenne, ha a fiatal orvosnemzedékben is sokan lennének, akik hasonlóan gondolkodnak, s ha ez társulna némi lokálpatriotizmussal, nem lenne olyan sok betöltetlen háziorvosi praxis, vagy vidéki kórházi állás. S ezzel el is jutunk egy lényeges kérdésig, amiben a MOK-nak is fontos feladata lesz, mert tény, a fiatal kollégák leginkább klinikai központokban, nagyobb városokban képzelik el a jövőjüket. 
Hiányoznak a háziorvosok 
– A MOK háziorvosi csoportja nagyon jó és felkészült társaság, komoly szakmai anyagokat tett már le a minisztérium és az államtitkárság asztalára. Számos állásfoglalást, javaslatot megfogalmaztunk azzal kapcsolatban, hogyan lehetne egy kisvárosban, faluban a fiatalok számára jó perspektíva háziorvosnak lenni. „Vonzóvá” tenni a pályát elsősorban jobb finanszírozással, az infrastrukturális feltételek javításával, a családorvosi kompetenciák bővítésével, az adminisztratív terhek csökkentésével és persze az eddigi letelepedési és praxisvásárlási támogatások megtartásával lehetne. Nagyon fontos lenne, ha az alapellátást érintően az érdemi konzultáció és a kölcsönös együttműködés jegyében találnánk meg a jó megoldásokat – jegyezte meg Láposi doktor, aki helyettesítő háziorvos is, „üres” praxisba jár ki gyógyítani, iskolaorvosként is dolgozik, így pontosan látja a helyzetet. 
– Ebből a szempontból talán szerencsés, hogy a vidék hangja is lehetek a MOK-ban – tette hozzá a 46 éves szakorvos, akinek határozott álláspontja, hogy egy teljes életpályát kell tudni felvázolni az egészségügyi kormányzatnak a fiatal orvosok előtt, hogy azt a döntést hozzák meg: egy kis településre, faluba, vagy hátrányos helyzetű, évek óta betöltetlen praxisba mennek gyógyítani. Hogy érzékeltesse a helyzet súlyosságát, Láposi Szilárd két példát hoz: pár éve közel 20 háziorvosi rezidens szakvizsgázott az egyik egyetemen, de egyikük sem lett magyar háziorvosi praxisban orvos. Egy nemrég készült felmérésben első- és másodéveseket kérdeztek az egyik egyetemen, és elvétve akadt olyan, aki család­orvos szeretett volna lenni. 
Közösen kell megoldást találni 
– Sajnos ez az arány megmaradt az 5-6. évre is, s ha jók az információim, a meghirdetett háziorvosi rezidensi helyeket sem tudják teljesen feltölteni – adott gyors helyzetjelentést a MOK megyei elnöke. Ám a legnagyobb független szakmai érdekvédelmi szervezet tagjaként, területi elnökeként bízik abban, hogy a kamara, az orvostudományi egyetemek és a szakmapolitika végül közös megoldást talál erre a sürgető problémára. Ez szolgálná az egészségügy és a betegek érdekét, akár azzal is, hogy bővítik a szakorvosképzésben résztvevők számát. 
– Nagyon fontos lenne egy ciklusokon átívelő, szakmai konszenzuson alapuló új egészségügyi program, amit szorgalmazunk és támogatnánk, de azt is látni kell, hogy a reform a benne lévők, az abban dolgozók bevonása nélkül nem, vagy nagyon nehezen fog menni – mutatott rá dr. Láposi Szilárd. 
Korábban tagja volt a MOK Etikai Kollégiumának, és területi küldött a MOK közgyűlésében. Felkérésre lett elnökjelölt, s felelős vezetőként szeretné képviselni a megye orvostársadalmát, a kamarai tagságot, ami a nem kötelező kamarai tagság után is nagyon komoly létszámmal bír. – Azt szeretném elérni, hogy a MOK újra egy olyan hivatásrend legyen, ahol nem azért tag valaki, mert kötelező, hanem azért, mert ez egy megtiszteltetés, s olyan szakmai elismerés, egyfajta rang is, mint Nyugat-Európa számos országában – vallja. Területi szinten jó kapcsolatra, párbeszédre törekszik az önkormányzatokkal, képviselő-testületekkel, az egészségügyi ágazat vezetőivel és szereplőivel. 
Hálapénz nem maradhat 
Az Etikai Kollégiumi tagság apropóján szóba került a hálapénz kérdése, hiszen vármegyénkben több orvos érintett volt ebben, bár legtöbbjük nem kamarai tag. 
Dr. Láposi Szilárd hangsúlyozta, abban egységes az álláspont, hogy a hálapénz elfogadását kriminalizálni kell, és etikailag elmarasztalni azt, aki hivatása ellátásáért pénzt fogad el, vagy kér. 
– A MOK Etikai Kódexébe a dr. Hegedűs Zsolt elnök vezette Etikai Kollégiumi tagságunk iktatta be a paraszolvencia tiltását, amire méltán lehetünk büszkék. Tisztában voltunk vele, hogy a több évtizedes berögzült rossz szokásokat, sok esetben elvárásokat nem lesz könnyű kivezetni, mert a betegek és a hozzátartozók közül sokan ma is azt gondolják, ha adnak valamit, jobb, gyorsabb, színvonalasabb ellátást kapnak. Ezt a tiltást mindenkinek: orvosnak és betegnek is el kell fogadnia. Más megítélés alá esik, ha a beteg valóban köszönetként, az ellátást követően ad ajándékot az orvosnak, ám ennek az értéke a mindenkori minimálbér 5 százalékát nem haladhatja meg, vagyis például egy üveg bor vagy bonbon engedélyezett. Az ezt meghaladó érték felett már bűncselekmény annak elfogadása, de büntetőjogi kategória annak adása is – részletezte Láposi dr. 
Betartani és betartatni 
– Azt viszont visszatetszőnek érzem, hogy a kollégákat nagy nyilvánosság előtt megalázó helyzetbe hozzák, netán kényszerintézkedéssel, bilincsben viszik el a rendelőből vagy a lakásáról. Természetesen a törvény mindenkire vonatkozik, de talán a hatóságok részéről humánusabb hozzáállással elkerülhető lenne, hogy szinte a legelvetemültebb bűnözők sorába állítsák be ezeket az orvoskollégákat, hiszen a legtöbbjük mögött nagyon sok megmentett élet, meggyógyított beteg és ledolgozott szakmai év, évtized van. A kamara vezetése is markánsan kiáll a törvény betartása és betartatása mellett, ám nagyon hiányzik a transzparencia. Nem látjuk az ügyeket még anonimizált formában sem – főleg most, hogy az etikai ügyek kikerültek a kamara hatásköréből –, ezért is nehéz úgy megítélni egy-egy esetet, hogy nem vagyunk a tények – hogy pontosan mi és hogyan történt, mekkora összegről van szó, hány alkalommal fogadta el, előre kérte, vagy csak utólag adták neki – birtokában. Ezekre nem volt és jelenleg sincs rálátása a kamarának. Volt ilyen jellegű törekvésünk, és ezt továbbra is szorgalmaznánk, de eddig folyamatosan adatvédelmi, illetve jogi akadályokba ütköztünk – mondta a MOK területi elnöke, aki úgy látja, időbe telik, mire a magyar egészségügy teljesen megszabadul a paraszolvencia közel 70 éves átkától.