Elveszett családok találtak egymásra

Gyönyörű napsütésben kezdődött csütörtök délelőtt a Bokortanyák több mint gondolnád című rendezvény a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Váci Mihály Tagintézményében. Néptánc, népi ügyességi vetélkedő, népi játszóház, mézeskalács-díszítés, hungarikumok és helyi termékek várták az érdeklődőket és az iskola tanulóit. Azonban igazán különleges küldetése is volt az eseménynek. A szlovákiai Garamszentgyörgyből is érkezett egy delegáció, akikkel az egyesület több éve együttműködik. – Nagy megtiszteltetés érte az egyesületet tavaly, amikor a nyíregyházi Tirpák Fesztiválon megkerestek minket azok a szlovákok, akiket a II. világháborúban kitelepítettek, és elmondták, hogy nagyszüleik, dédszüleik emlékét ápolva szeretnék felvenni a bokortanyákban élő leszármazottakkal a kapcsolatot az egyesületünk segítségével. Így jutottunk el hozzájuk. Nem is gondoltuk volna, hogy az egyesületünk alelnöke a gyerekkorában utoljára látott, elveszettnek hitt keresztanyjával újra egymásra találhat – pedig ez történt. Nagyon megható volt a találkozás, és ezen felbuzdulva jöttek egy névsorral a szlovákok, s keressük egymás hozzátartozóit – mesélte Farkas Árpád, a Bokortanyák Gyöngyei Közhasznú Egyesület tagja. 

Különleges település-szerkezet

Illés Zoltán, a Móricz Zsigmond Általános Iskola igazgatója köszöntőjében kitért arra, hogy a bokortanyák Nyíregyháza szerves részét képezik, a dolgos földművelő emberek tavasztól őszig laktak a tanyákon, őszre, télre visszaköltöztek a városba. – A bokortanyák az akkori tulajdonosok nevét viselik. Nagyon fontos hogy ezeket az értékeket megőrizzük, és megható, hogy a hungarikumok közé is bekerülhet ez a település-szerkezet – mondta az igazgató, és arra biztatta a fiatalokat, hogy minden népi játékot próbáljanak ki, és őrizzék meg a hagyományokat, majd adják tovább a családjukban.

Gyökerek és értékek

Kovács József, Garamszentgyörgy polgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy a világon a békén kívül az a legfontosabb, hogy tudjuk, hol vannak a gyökereink, becsüljük meg az értékeinket, és adjuk tovább a hagyományainkat. Barzó Marianna, a Bokortanyák Gyöngyei Közhasznú Egyesület egyik alapító tagja részletezte, hogy az egyesület 2011-ben alakult a Kutyafája Egyesületből a Nyíregyháza déli részén elhelyezkedő bokortanyában. – Egyesületünk a kulturális programok szervezése mellett a természet, -állat- és környezetvédelmére is hangsúlyt fektet. A tirpák hagyományok ápolása, fenntartása is fontos számunkra. A Váci Mihály Általános Iskolában már korában is tartottunk a mai programunkhoz hasonló mini tirpáknapot, ezt a programot pedig hagyományőrző jelleggel szeretnénk folytatni. Rendszeresen tartunk állatasszisztált foglalkozásokat az óvódákban, illetve szociális intézményekben. Különböző ünnepkörökhöz kapcsolódva kézműves foglalkozásokat is szervezünk. Ezek a programok az itt élők összetartásának növelésére is szolgálnak – mutatta be a munkájukat Barzó Marianna, és megjegyezte: az egyesület megpróbál javítani a bokortanyákban élők szociális helyzetén is, de akár a hivatali ügyek intézésében is segítenek. Mint mondta, nagyon összetartóak a bokortanyákon élők, mindenben segítik egymást, a gyerekek is nagyon jól érzik itt magukat.

Népzene és tánc

A megnyitó után a Guba néptáncegyüttes apraja és nagyja perdült táncra, majd a tirpák népviseletet is bemutatták az egyszerű hétköznapi öltözékektől a városi polgárság úri viseletéig, ugyanis a tirpákok egyetlen fényűzése a ruházkodás volt, arra nem sajnálták a pénzt.  

Helene Valentova, a szlovák Hronka énekkar vezetője elmesélte, azért jöttek el Nyíregyházára, mert az édesanyja és a nagymamája is nagyon sokat beszéltek arról, hogyan éltek itt egykor Nyíregyháza környékén, a bokrokban. – Az édesanyám Bundásbokorban élt, nagymamám pedig Rókabokorban. Én már Garamszentgyörgyön születtem, egy felvidéki-magyar faluban, ahova áttelepítették a szüleinket. Azért tudunk ilyen jól magyarul, mert gyerekkorunkban a szlovák és a magyar fiatalok együtt tanultak, játszottak. Amikor felnőttünk, mindig azt kerestük, hogy mi tart minket össze, ez volt a néptánc, az ének, és megtanultuk egymástól. Szerényen, de szépen élünk együtt, építjük a falunkat, és itt is vannak most olyan helyi fiatalok és idősebbek, akiknek a bokrokban élő felmenői tudtak szlovákul – mondta Helene Valentova szép ízes magyar beszéddel, és egy kis játékra invitálta a gyerekeket. Szlovákul elénekeltek egy kis dalocskát, amit az iskolásoknak fel kellett ismerni, majd a Boci-Boci tarkát magyarul is elénekelték együtt. A gyerekek a táncház után vidáman pattantak fel a lovaskocsira, amellyel a Tényi tanyára látogattak ki, és vehettek részt kézműves foglalkozáson.