Az utolsó világháború előtt vagyunk

„Tetszik, nem tetszik, a világháború szélén táncolunk” – mondta egy katonapolitikai televíziós műsorban Nógrádi György egyetemi tanár, a hadtudományok kandidátusa. Vannak komoly politikusok, akik szerint már elkezdődött. Sajnos sok jel igazolja őket, a fegyver- és lőszergyártás, azok vásárlása világszerte rekordokat dönt. Európa vezető politikusai többnyire a háború mellett szónokolnak, hangoztatják, hogy az Orosz Föderáció agresszor, Európát fenyegeti, és nem győzheti le Ukrajnát. A sokkal agresszívabb elődállama, a Szovjetunió kevésbé zavarta a nyugati világot, amikor leverte az 1956-os forradalmunkat, eltiporta az 1968-as prágai tavaszt, vagy lerohanta Afganisztánt. Euró- és dollármilliárdokkal erősítik az ukránok katonai erőfeszítéseit, ezzel egy olyan háborút támogatnak, amely egyik fél számára sem hozhat teljes sikert. Több mint két éve tartanak a harcok, a háború permanenssé vált, és folytatódik. A pénzzel és fegyverrel támogatók nem gondolnak arra, hogy a harcoknak vele járó következménye százezrek halála, nyomorékká válása. Menekültek, otthontalanok tömegei özönlenek nyugatra. Eszükbe sem jut, hogy ezeknek a szerencsétlen katonáknak vannak szüleik, testvéreik, feleségük, gyermekeik, barátaik. Őket csak a háborúval együtt járó, a fegyvergyártásból és fegyverkereskedelemből szerzett szuper extraprofit és az ezzel megszerezhető hatalom érdekli. 

Célpont a Fekete-tenger 

Vannak azonban a háborúval összefüggő, kevésbé közismert, geopolitikai, gazdasági szempontok is. A NATO ma már nem „védelmi szövetség”, mert ha az lenne, akkor a Varsói Szerződés feloszlatása idején hasonlóképpen kellett volna cselekednie. A háttérhatalmát képező nyugati pénztőke gyarmatosítani akarta az 1991 után széteső szovjet területeket. Ennek volt is esélye a szabadkőműves Jelcin elnöksége idején, és azért is, mert a jóindulatú „Borisz cár” közismerten szenvedélybeteg volt. Lemondása után azonban Putyin elnök ezeket a nyugati törekvéseket visszautasította, és sikeresen megakadályozta. A győztes második csecsen háború után, 2014-ben elfoglalta, majd annektálta a stratégiailag rendkívül fontos Krím félszigetet. Ugyanis a NATO-nak fő katonai, hódító irányvonalai a délkeleti és északkeleti térség felé mutatnak. A délkeleti irány fő célpontja a Fekete-tenger, az északkeletié pedig az Arktisz. Az ukrán–orosz háború orwelli „állandó háború” lett, nem az ukrán nép iránti szeretet a mozgatórugója. A fő célterületek tehát bővebben az alábbiak: 

Konfliktusövezet lett 

Először: a délkeleti terjeszkedés. Földrajzilag a következő: Trieszttől a tengerparton, délkelet felé haladva látható, hogy egészen a román, bolgár vizekig minden kikötő NATO-tagállamé. A Fekete-tengert NATO-beltengerré akarták tenni, mint a Balti-tengert, de az orosz katonapolitika résen volt, és mint említettük, időben elfoglalta a zömmel oroszok által lakott Krímet. Akié ez a félsziget, az ellenőrzi az energiahordozókban és ásványkincsekben gazdag Fekete-tengert és környékét. A New York Times-ban volt olvasható 2023-ban: „ A Fekete-tenger most konfliktusövezet…” Az ettől keletre eső térséget jelenleg az Orosz Föderáció, a középhatalommá váló Irán és Kína uralja. 
Másodszor: az északkeleti terjeszkedés célja az Arktisz mérhetetlenül gazdag energiahordozóinak, ritkaföldfémekben gazdag ásványkincseinek és tengeri útvonalának megszerzése. A NATO államai Alaszkától kelet felé haladva a Spitzbergák szigetéig határosak az Északi-Jeges-tengerrel: USA, (Alaszka révén) Kanada, Dánia, (Grönland által) Izland és Norvégia. Murmanszk kikötőjétől pedig kezdődik az Északkeleti-átjáró, amely a Bering-szorosig tart. Ez a térség jelenleg teljesen az Orosz Föderáció ellenőrzése alatt áll. Szibéria partvidéke és a Jeges-tenger orosz szigetei. Ezért a tengeri útért is nagy versengés folyik, nem véletlenül erősítette a NATO északkeleti szárnyát a hagyományosan semleges Finnország és Svédország felvételével. Ennek a hatalmi törekvésnek az irányát ugyanis meghatározza a Föld globális felmelegedése is. Az Északkeleti-átjáró fokozatosan teljesen jégmentessé válik. Az Észak-Európából Ázsia és Amerika nyugati partjai felé irányuló tengeri útvonal, oda-vissza, lényegesen megrövidül a hagyományos Szuezi-csatorna-úthoz képest, 10-13 nappal. Az átjáró felértékelődését Kína és a gazdag ázsiai államok is felismerték. Ma már konténerhajók is eljutnak ezen a vízi úton Európába. Az oroszok atommeghajtású jégtörő flottája a legnagyobb a térségben, és lázasan fejlesztik. 

Ismétlődik a történelem 

Hazánk területe sajnos geopolitikai értelemben most is veszélyes övezetben van. Keleti szomszédunk, Ukrajna makacsul háborúzik a világ egyik legerősebb, legtöbb atomfegyverrel rendelkező hatalmával. Tehát, mint fentebb említettük, sok katonai és politikailag magasan képzett szakértő szerint bármikor kirobbanhat a világháború. Ismétlődik a történelem. Az első világháború előtt gr. Tisza István magyar miniszterelnök tiltakozott egyedül – és sajnos sikertelenül – a háborúba való belépés ellen. Következmény: halottak, menekültek százezrei, tömeges otthontalanná válás, Trianon. A második világháború előtt gr. Teleki Pál miniszterelnök Magyarországot óvta attól, hogy háborúba lépjen, de a revíziós politika olyan erős nyomást gyakorolt rá, hogy lelkiismeretes énje, idegrendszere nem bírta elviselni, öngyilkos lett. A hatalomra kerülő németbarát miniszterelnök és politikusai Magyarországot besodorták a háborúba. Következmény: közel egymillió halott (zömmel civilek) és minden visszaszerzett terület elvesztése mellett a magyar nép a háború minden szörnyűségét, borzalmát elszenvedte. A harmadik világháború az utolsó lesz, mert az emberiséget kipusztító, minden életet kioltó katasztrófával kell számolni, ugyanis 135 ezer (!) hirosimai bombának (az 15 000 TNT-erejű volt) megfelelő atomfegyverrel rendelkeznek jelenleg az atomhatalmak. Most is csak Magyarország vezető politikusai és a mögöttük álló magyar nép tiltakozik igazán a NATO és az EU tagállamai közül a háború ellen. Csak a józan, emberbarát politikusokban és népekben bízhatunk, ha el akarjuk kerülni a világégést. 
Mennyibe nézik azok akár saját népüket is, akik sok millió ember feláldozásával akarnak gazdasági és világhatalmi előnyöket elérni? Nekem ezt látva, hallva, akaratlanul is Plautus több mint kétezer éves sorai jutnak eszembe: „Homo homini lupus” – ember embernek farkasa. 
 

Dr. Erdélyi Iván