A tét nem kisebb, mint háború vagy béke

Az Európai Unió 27 országa polgárainak nem kevesebb mint 65-70, olykor 80 százaléka azon az állásponton van, amely álláspontot egy-két kérdésben egyedül Magyarország, más kérdésekben pedig Magyarország és néhány vele egyetértő ország képvisel.

Sorskérdéseket érint a közelgő európai parlamenti választás, ezekről beszélgettünk Deutsch Tamással, a Fidesz–KDNP európai parlamenti listavezetőjével. 

Az EP-választás feszültségektől terhes, talán még soha nem álltak ilyen távol egymástól az ideológiák, az elméletek és a tények, szinte minden kérdéskörben. Mi vezetett ehhez a szakadékhoz? 
Minden józanul gondolkodó ember látja, és a saját bőrén is tapasztalja, hogy a jelenlegi brüsszeli vezetés milyen hatalmas károkat okoz Európának. Az elhibázott brüsszeli döntések megrendítették az Európai Unió gazdasági alapjait, most pedig a béke megteremtése helyett egyenesen a háború felé sodornak bennünket. Az átalakuló világrendben a baloldali-liberális többségű brüsszeli döntéshozók és intézmények képtelenek megtalálni az európai polgárok érdekeit szolgáló helyes stratégiát, helyette az Európán kívüli érdekek kiszolgálásában jeleskednek. Ezzel egy időben soha nem látott vehemenciával támadnak azokra, akik az elhibázott politikájukat bírálni, kritizálni merik, és az sem zavarja őket, hogy már nemcsak az Európai Parlament jobboldali, konzervatív képviselőinek lett elegük, hanem az unió polgárainak is. Elég csak az Európa-szerte hangos gazdatüntetésekre gondolni. Ideje kimondani: a sorozatosan rossz brüsszeli döntések miatt kerültünk ebbe a veszélyes helyzetbe, a tét pedig óriási: az életünk, a családunk, a jövőnk forog kockán. Nem lehet csöndben asszisztálni Európa tönkretételéhez. 

Mi a legfontosabb cél és program, amelyet szem előtt tartva a kormánypárt elindítja jelöltjeit a választásokon? 
A három legfontosabb előttünk álló, nyugodtan mondhatjuk, hogy sorskérdést emelném ki, amelyek a Fidesz és a KDNP EP-jelöltjeinek küldetését adják, és amelyhez minél több választópolgár támogatását reméljük júniusban. Elsőként nézzük a legnagyobb európai sorskérdést, az ukrajnai háborút. Az EU több százmillió polgára szenvedi meg Brüsszel valóságtól elrugaszkodott, a háborús pszichózis által irányított döntéshozatalát. Márpedig itt most nem babra megy a játék, ha engedünk a háborúpártiaknak, mindent elveszíthetünk, amiért eddig közösen dolgoztunk, és amiért az EU eredetileg létrejött, a békét. Mi, magyarok már a háború első napjától kezdve békepárti álláspontot képviselünk, a fegyverek szava helyett a tárgyalásban hiszünk, és legyen bármekkora is a nyomás rajtunk, mindent meg fogunk tenni, hogy ne tudjanak belesodorni minket ebbe a háborúba. Ki fogunk állni Magyarország és Európa biztonságáért és békéjéért is. A másik súlyos probléma az illegális migráció kérdése, amelynek újabb táptalajt ad a közelmúltban áterőltetett bevándorláspárti migrációs paktum. Az EP baloldali-liberális többsége a migrációs paktum elfogadásával meghívólevelet küldött a milliószám Európa felé igyekvő illegális bevándorlóknak, gyakorlatilag feladva az Európai Unió külső határainak védelmét. Ugyan ki szeretne ennek következményeként Magyarországon olyan erőszakos utcai jeleneteket látni, merényleteket elszenvedni, mint amilyenek az önsorsrontó nyugat-európai nagyvárosokban rendszeresen megtörténnek?! A harmadik nagyon fontos kérdéskör a gyermekeink védelme az erőszakos brüsszeli genderideológiai őrülettel szemben. Mi, a Fidesz és a KDNP EP-képviselői ahogy eddig, úgy a jövőben is a magyar érdekek képviseletéért fogunk dolgozni Brüsszelben is. 

Az EP-ülések hangulatát nézve káoszt látni, ahogyan összecsapnak az ideológiák és a valóság. A józan érvelés lepattan, Európától idegen érdekek diktálnak. Milyen muníció van még az ezek elleni küzdelemhez? 
Mára Európa gazdasági súlya és hatalompolitikai befolyása a világban elvékonyodott. Az Európai Unió vezető szerepe elúszott, mert a magunk mögött hagyott években a brüsszeli bürokrácia letért arról az útról, amelyet az EU korábbi, nagy formátumú, bölcs alapítói és vezetői megálmodtak. Már jó ideje siralmas állapotok uralják az unió vezető politikai garnitúráját: Juncker bohócot csinált magából és az Európai Unióból, Von der Leyen több tízmilliárd eurós üzleteket köt SMS üzenetekben – amelyek később nyom nélkül eltűnnek –, miközben az unió jövőjéről szóló vitán a svéd biztos pulóvert kötöget. A jelenlegi brüsszeli vezetés nem hajlandó szembenézni a valósággal. Az EU jelenlegi vezetői nem akarják meglátni, és nem szeretik meghallani, hogy a világrend átalakul, régi és új nagyhatalmak versengenek, közben a háttérhatalom befolyásolási törekvése sem holmi rejtélyes fogalom immár annak, aki szán egy kis időt, energiát a jelenségek elemzésére. Ebben a versengésben a „nagyoknak” és „erőseknek” semmi sem drága, most a legmarkánsabban az USA, Oroszország és Kína vetélkedése látható, de nem kell sokat várni India csatlakozására sem ebbe a nagy versenyfutásba, amelyben Európa alárendelt szerepre kárhoztatta magát a brüsszeli fősodorhoz tartozó vezetők elhibázott döntései miatt. Ez sodorta háború szélére a kontinenst, és ez ellen fogunk mi, jobboldali, békepárti és konzervatív politikusok minden lehetséges módon küzdeni. Június 9-én változás kell Brüsszelben! 

A Magyarországot érő támadások mögött három fő okot nevezett meg. Melyek ezek? 
Pontosan azok, amelyeket már az imént is említettem: az orosz–ukrán háborúban nem a fékeveszett háborúpárti álláspontban látjuk a megoldást, hanem józanságra, tárgyalásos rendezésre, békére szólítunk fel mindenkit. Következetesen nemet mondunk az illegális migrációra, fenntartjuk a határvédelmet, és rámutatunk a már eddig is sok tragédiával járó elhibázott brüsszeli migrációs politikára. Nem hagyjuk, hogy a brüsszeliek mondják meg, hogy kivel éljünk együtt a saját hazánkban. Kitartunk a gyermekeink védelme mellett, harcolunk a genderideológiai őrület tudatos agymosása ellen is. Ezért támadnak minket folyamatosan Brüsszelben, amihez a dollárbaloldali képviselők nemcsak lelkesen asszisztálnak, hanem sok esetben egyenesen tőlük indulnak a politikai támadások. 

A magyar ellenzéki EP-képviselők magatartását nehéz értelmezni. Van még példa arra, ahol így dolgoznának a hazájuk érdekei ellen? Különös tekintettel a forrásmegvonásra vagy a nemzeti hatáskör csorbítására, szuverenitás feladására. 
A magyar ellenzék, a dollárbaloldal minden egyes szereplője évek óta folyamatosan a magyar érdekek ellen dolgozik, nem a magyar polgárok képviselete mozgatja tetteiket, hanem a finanszírozóiknak való megfelelési szándék. Kilóra megvették őket. A külföldi érdekcsoportoktól, ha úgy tetszik, a megrendelőiktől pedig – ahogy az lenni szokott – nem a két szép szemükért kapják a pénzt, hanem azért, hogy a finanszírozó által támasztott elvárásoknak tökéletesen megfeleljenek. Ezek az elvárások a magyar nemzeti érdekkel szöges ellentétben állnak: ránk akarják kényszeríteni a háborúpárti álláspontot, az illegális migrációt, a genderérzékenyítést és a szuverenitásunk korlátozásának az elfogadását. Ilyen riválisokkal küzdünk, ezért mondjuk azt, hogy gyökeres változás kell Brüsszelben. Ehhez el kell zavarni a háborúpárti és korrupt brüsszeli bürokratákat, és minél több békepárti, a magyar nemzeti érdek mellett kiálló képviselőt kell küldenünk Magyarországról az Európai Parlamentbe. Ma ilyet csak a Fidesz és a KDNP jelöltjei között lehet találni. 

Néhányan azt állítják, hogy Magyarország egyedül maradt álláspontjával, miközben aki figyelemmel követi az EP munkáját, hatalmas vihart kavaró felszólalásokat, brüsszeli kritikákat láthat egyre több ország képviselőjétől. Legjobb példa Ryszard Legutko beszéde. Hogyan látja belülről ezt a jelenséget? 
A kérdés rávilágít arra, amivel az Európai Parlamentben naponta kell találkoznunk: a brüsszeli bürokrácia a magyar dollárbaloldallal karöltve nettó politikai hazugságokon, valótlanságokon alapuló, torz képet alakított ki Magyarországról. De a valóság mindig bekopogtat az ablakon. Ma minden nagy európai felmérés azt mutatja, hogy az európai polgárok életét érintő legfontosabb három-négy témakörben az Európai Unió 27 országa polgárainak 65-70, olykor 80 százaléka a magyar álláspontot osztja. Az igazi kérdés tehát az, mégis hogyan lehetséges, hogy például a háború és béke ügyében, amelyben az európai polgárok 67 százaléka békepárti állásponton van, az állam- és kormányfőik mégis ezzel teljesen ellentétes döntéseket hoznak. Mi a békepárti magyar álláspontot nyíltan és rendületlenül képviseljük, de fontos megerősítést kapunk, amikor látjuk, hogy bizony nem vagyunk egyedül. Félreértés ne essék, mi mindig konstruktívan állunk a vitához, fontosnak tartjuk, hogy a különböző, sokszor eltérő tagállami szempontokat is megismerjük, hiszen ezek alapján születhetnek a tárgyalások során kompromisszumok, születhet meg a közös európai álláspont, az egység megtartása érdekében. De az Európai Unió jövőjét meghatározó legfontosabb kérdésekkel kapcsolatos álláspontunkban – mint a béke vagy illegális migráció – azonban nem lehet engedni, ahogy a nemzeti hatáskörök megóvásáról sem vagyunk hajlandóak lemondani. 

Európa jelenleg mindössze két dolgot képtelen megvédeni: a határait és az érdekeit. Tekinthető ez az EP-választás valódi tétjének? 
Ezek elemi elvárások lennének, nem holmi kívánságok. Anélkül, hogy a túlzott nemzeti büszkeség jegyében a mellünket döngetnénk, mi, magyarok bebizonyítottuk, hogy igenis meg lehet védeni a határokat, és lehet különbséget tenni az erőszakos és illegális migránsok hordái és a jogszabályokat, törvényeket tiszteletben tartó kopogtatók között. Igaz, ezt is kezdettől fogva óriási ellenszéllel küzdve és a szokásos brüsszeli kettős mércét elszenvedve tehettük csak, hiszen míg például Spanyolország uniós forrásból építhetett kerítést, s pár éve már több uniós tagállam is pénzt és vállveregetést kap a határvédelméhez, addig mi, magyarok eddig egy árva eurócentet sem kaptunk. Az Európai Unió mindaddig képtelen lesz megvédeni az érdekeit, amíg jogtalanul csorbítani akarja a tagállamok szabadságát jelentő döntési hatásköreiket. Húsz évvel ezelőtt mi örömmel és lelkesedéssel csatlakoztunk – megjegyzem: illetlenül hosszú várakoztatás után – 2004-ben az európai együttműködéshez, aminek ismertük a játékszabályait. A kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködés jól illeszkedett az akkor szűk másfél évtizede kivívott szabadságunkhoz. Arról azonban szó sem volt akkor, hogy az EU alapszabályaival, az alapítók szellemiségével ellentétben majd el akarják venni tőlünk a saját döntési jogainkat. A szuverenitásunk védelme, a háborúból való kimaradás és a béke megóvása tehát az EP-választások legnagyobb tétje.