Így neveljük jól négylábú kedvenceinket!

Korábban már írtunk arról, mikre érdemes odafigyelnie egy kezdő kutyásnak. Ismét Diczku Anikó kutyakozmetikussal és tacskótenyésztővel beszélgettünk. Ezúttal alaposabban beleástuk magunkat abba, mire kell összpontosítani a nevelés során.

 Hamar tanulnak

– Soha ne vegyünk felkészületlenül kutyát – kezdte a tenyésztő, s mint megtudtuk tőle: sok gazdi abban a hitben van, hogy a kutyát nem kell tanítani, mert majd magától kialakulnak a dolgok. A kutyakozmetikus szerint, ha valaki hagyja, hogy az állat egyedül tapasztaljon meg mindent, akkor a természete igen makaccsá és önállóvá válhat. – Az önállóság persze bizonyos mértékig fontos, azonban elmehet rossz irányba is: az eb számára nem a gazdi lesz a döntéshozó a kapcsolatban, hanem ő – szögezte le.

Alapszabályok már az elején

A tacskótenyésztő arra is felhívja a figyelmet, hogy már az elején le kell fektetni az alapszabályokat, és azonnal szoktatni kell a kutyát a mi életvitelünkre. – Utána kell járni kutyaiskoláknak, ahol az újdonsült gazdinak megtanítják, hogyan nevelje megfelelően a kiskutyáját – javasolta, s még elárulta: egy kutyából rengeteg mindent ki lehet hozni. A gazdán múlik, milyen szintre jut el az eb tudása. Anikó azt is hangsúlyozta: mivel az ember 10-15 évre vesz kutyát, nem mindegy, hogy ez az időszak szenvedéssel telik vagy boldogsággal.

A kutyakozmetikus kitért a szeparációs szorongásra is, amelytől sok gazdi tart. – Ez nem fajta jellemző, bármelyik ebnél bekövetkezhet, ha nem jól tanítjuk az elválásra – figyelmeztet a tenyésztő, de mindenkit megnyugtat: ez nagyon egyszerűen elkerülhető. – Ha már az elején törekszünk arra, hogy az állatot fokozatosan egyedüllétre szoktassuk, akkor nem lesz gond. Amennyiben jelentkeznek a tünetek, akkor sem szabad megijedni, hanem szakember segítségét kell kérni. Kiképzők vagy trénerek alkalmasak lehetnek erre – mondta.

 A makacs kis vadász

Anikó elsősorban szálkás szőrű tacskókkal foglalkozik, éppen ezért, ha valaki ebben a típusban gondolkodik, annak is jó tanácsokkal szolgál. Úgy gondolja: jobban oda kell figyelni a nevelésükre, mint más fajtáknál.

– A tacskó már alapból önálló egyéniség. Ha nem figyelünk rá kellőképpen, megtanul egyedül dönteni. Ez vadászkutya természetéből ered, kifejezetten rókavadászatra használták. Kis termete miatt a feladata többnyire az volt, hogy bemenjen a rókalyukba és kihozza a vadat – mesélte a tenyésztő, s még elmondta: ezekben a helyzetekben a tacskó általában magára volt utalva, hiszen gazdája nem mehetett utána egy odúba, hogy segítsen neki. – Egyedül kellett szembe szállnia rókákkal, borzokkal. Ezért lett az idő múlásával egy átlagos kutyához képest sokkal határozottabb – vázolta fel Anikó, aki szerint ha valaki bizonytalanabb, annak nem biztos, hogy a tacskó a legjobb választás. A fajta ugyanis könnyen kiszagolja a határozatlanságot és hamar átveheti az irányítást. Ezért is jöhet jól a kutyaiskola, hiszen ott igazából nem az eb tanul, hanem sokkal inkább az ember. Így még a tapasztalatlanabb egyénekből is kiváló gazdi válhat.