Már volt egykor börtön Csengerben

Akik Csengerbe érkeznek, azoknak már igen messziről négy toronydaru ötlik szemébe a láthatáron, jelezvén, hogy itt valami igen nagy építkezés vette kezdetét. Valóban, egy majd’ évtizedes ígéret vált valóra, ezen a helyen épül az ország egyik legmodernebb s talán legnagyobb büntetés-végrehajtó intézménye – magyarul börtöne.

Ám azt igen kevesen tudják, még Csengerben is, hogy városunkban egykor már volt ilyen „intézmény” – ennek emlékezete az igen idősekben is csak szüleik, nagyszüleik elmondásából és igen halványan él. Konkrétumokat csak a levéltárak mélyén fedezhetünk fel egyes csengeri vonatkozású aktákban.

Tákolt priccsen

Csenger mint mezőváros a XV. századtól sajátos bíráskodási rendszerrel bírt, esküdtjei, választott bírái voltak, s ezek a jogi hatáskörükben valószínű bíráskodtak is, természetesen csak kisebb helyi ügyekben, de ott viszont saját belátásuk szerint. Konkrét adatokat erről csak az 1800-as évek elejéről ismerünk, s itt találkozunk először a börtön említésével, azaz, ahogy régen mondták, a „tömlöczzel”. 1804-ben szilvalopáson ért a tulajdonos egy szolgalegényt, s a gazda a huzakodásban „az orczájában meg sértetett”. Összeülvén a magistrátus – azaz az elöljáróság – úgy döntött, hogy „noha a tolvajlásért is tömlöczöt érdemelne, de a sérelem okozásáért még jobban”. Más esetben libalopásért is „tömlöczöt” emlegettek.

Nos, ez a többször emlegetett tömlöcz Csengerben működött. A kisebb, helyi büntetéseket itt töltötték a delikvensek, a „magistraulis” tömlöczében. Súlyosabb esetekben a „károlyi tömlöcz”-be vitték az elkövetőt, tehát az okiratokban mindenképpen megkülönböztették a kettőt.

Ez a kis mezővárosi börtön, hogy visszatérjünk a mai fogalmakhoz, egy egyszerű, földes, kis méretű helyiség volt. Valószínűleg a városháza pincéjében lett kialakítva, igen kezdetleges berendezéssel, tákolt priccsel, vagy csak a földre szórt szalma is megfelelt erre a célra. Nem volt külön őrség, a város hajdúja is elégnek tűnt, hogy ránézzen az elítéltre. Kis mezőváros lévén, talán az ismerősök, rokonok még élelmet is vihettek a rabnak.

Csenger régi városházája a mai piac, azaz a központ kellős közepén állt, majd csak 1859–60-ban építettek újat. Az ennek építéséről szóló szám­adási adat azt írta a kiadások taglalásánál: „Községi ház építésére és vásárlására 1459 frt.” Ugyanezen számadáskönyvben, úgyszintén a kiadások rovatban találkozunk először konkrétan azzal, hogy volt börtön is. Ugyanis az egyik tétel így hangzik: „Börtönhöz egy priccs” (!), s egy másik tételben ezt látjuk: „Jegyzői szállás és a börtön egy évi bére”.

Garázda fiatalok

Sőt, még 1909-ben is említve volt a községi leltárban egy „régi kurtavas”. Hogy meddig működött ez a helyi börtön, sajnos nem tudjuk, de mint a fentebbiekből kitűnik, az új városházánál az 1860-as években még említik. Feltételezésem szerint az 1874-es nagy közigazgatási átszervezések folytán szűnt meg, a mezővárosi ranggal, illetve annak kiváltságaival együtt, melynek egyike volt az önálló bíráskodás. A későbbiekben, idős adatközlőim szerint azonban a községháza egy félreeső szobáját kialakították holmi fogdahelyiséggé, ahová néha bezártak egy-egy garázda, magáról megfeledkezett fiatalt, avagy kisebb lopásokért is személyeket, a köznyelv ezt is börtönnek hívta.

A XIX. század végén a csengeri csendőrőrs kialakításával, annak épületében alakítottak ki fogdát, s jóval később, az 1960-as években a járási rendő­rkapitányság épületében is volt hasonló rendeltetésű helyiség. 

Fábián László