Milliókat ért a napkori diákok briliáns ötlete

Hepp Petra, Kóder Péter, Sápi Lili és Széles Milán 164 csapat közül bizonyult a legjobbnak Hajdók Éva tanárnő vezetésével. Az élelmiszeripar egyik hulladékproblémájára kerestek és találtak is megoldást, chipses zacskóból készítettek hűtőszatyrot, melegen tartó zsákot és uzsonnástasakot. Kifejezetten az Edisonkids és a Samsung közös versenyére szerveződött januárban a Napkor's Upcycler Team a Jósika Miklós Német Nemzetiségi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola hetedik osztályos tanulóiból, hiszen már harmadszor hirdették meg a Megoldások a holnapért elnevezésű kihívást. Többkörös megmérettetésen fejlesztették tökélyre az ötletüket, erről beszélgettünk a csapat tagjaival.

Kinek mi a szerepe a csapatban?

– A gyerekekkel gyakran projektmódszerrel dolgozom fel az órai témaköröket is, így ez a fajta munka teljesen komfortos volt nekik. Mivel a fenntarthatóság témakörében találtunk megoldandó problémát, így a csapat nagy része aktív „zöldülő”: Milán (alkotó, védelmező), Petra (szervező, integrátor), Lili (promoter, ellenőr) minden közösségi zöld programon részt vesznek (fa- és cserjeültetés, méhlegelő kialakítása/gondozása, szelektív gyűjtőkampányok), Péterre (producer, kreatív felelős) pedig a magas technikai tudása és a talpraesett fellépése miatt volt szükség. Jómagam a mentor, tanácsadó szerepét töltöttem be – sorolta Hajdók Éva.

Magyar-történelem szakos tanárként hogyan került erre a területre?

– Négy éve vettem részt először közösségi faültetésen, akkor közelebbi kapcsolatba kerültem olyanokkal, akik tudatosan élnek, vásárolnak. Azóta én is aktív tagja vagyok a körnek, tudatos fogyasztói attitűdre törekszem. Idővel egyre többet olvastam, elém kerültek „zöld pályázatok”, s az osztályommal jelentkeztünk ezekre. Szelektív szigetet alakítottunk ki a tantermünkben, majd bevontuk az évfolyamot, később más osztályokat is. Mióta elnyertük a PontVelem Okosprogram keretében a „Magyarország kedvenc zöld osztálya 2020” címet, azóta rendszeresen pályázunk, sokszor sikerrel, és szívügyünkké vált a környezetünk megóvása. Lili az osztályom egyik alapköve – mondta a tanárnő.

– Én mindenbe szívesen bekapcsolódom. Nem vagyok irányító típus, inkább a háttérben dolgozom, onnan segítek, de szívemet-lelkemet beleteszem. A rám bízott feladatokat a legjobb tudásom szerint kivitelezem és támogatom a többieket – fejtette ki Sápi Lili.

Mennyire voltak lelkesek a diákok?

– A gyerekek nagyon nyitottak, érdeklődők és motiválhatók. Szeretem a kihívásokat, szívesen vetem bele magam új dolgokba, s ezt rájuk is átragasztom. Fogékonyak ők is: mindig van olyan diák, aki vevő egy ötletre, s a lelkesedése általában ragadós.

– Én eleinte nagyon szkeptikus voltam. Technikai kihívásként tekintettem rá, de nem láttam benne egy esetleges sikert. Viszont Milán annyira hitt ebben az egészben, olyan elszánt volt, hogy aztán én is elhittem. Átláttam a folyamatot és elhittem, meg tudjuk csinálni – lelkesedett Kóder Péter.

Hogy jött a chipses zacskókból készült bevásárló táska ötlete?

– A Mentés Másként Alapítvány videóját (Rezsó-projekt) dobta fel az algoritmus. Nagyon örültünk, hogy végre a mumusnak számító chipses zacskókkal lehet kezdeni valamit. Ők hajléktalanoknak készítenek hálózsákot a zacskókból. Itt jött egy szikra: ha a hőtükör fólia a zacskók belsejében képes a hőtartásra, akkor nemcsak melegen tartó funkciója lehet! Mi lenne, ha hűtőszatyor készülne belőlük? Elkezdtünk utánaolvasni, életképes-e az ötlet, de mi láttunk benne fantáziát, így regisztráltunk a kihívásra és elkészítettük az első pályázati videónkat a diákokkal.

Mi volt a projekt célja?

– A chipses zacskók anyaga kombinált (fémgőzölt műanyag) és belülről szennyezett, emiatt nem gyűjthetők szelektíven, s jelenleg nem megoldott az újrahasznosításuk. Amíg nincs erre bevált alkalmazott technológia, egyet tehetünk: újrafelhasználjuk, ergó új életet adunk nekik, s addig tartjuk a körforgásban, amíg lehetséges.

Mennyi ideig tartott az első tökéletes darab megalkotása?

– Az első prototípus még másabb technológiával készült el, mint a döntőre továbbfejlesztett változat és több órán keresztül dolgoztunk rajta. Zsólyomi Levente a Rezsó-projekt tapasztalatait megosztotta velünk, az alap technikát általa sajátítottuk el, segítőkészségéért hálásak vagyunk. Az idő előrehaladtával rutinosabbak lettünk, jóval kevesebb idő alatt készült el egy-egy táska.

Milyen folyamaton megy keresztül egy chipses zacskó, mire táska lesz belőle?

– A zacskókat az ipari forrasztás mentén elvágjuk, csinosítjuk kicsit, majd mosószóda segítségével tisztítjuk. Erre egy új-zélandi csapat tagjai adták a tippet, akikre a közösségi médián keresztül bukkantunk. Ők is hálózsákot készítenek, de ők mossák a zacskóikat. Mi először alkoholos fertőtlenítőkendővel végeztük ezt a munkafolyamatot, de az nem környezetbarát megoldás, így jött a citrom és a mosószóda. Sütőpapír ráhelyezésével egyszerűen a tisztítás és az elrendezés után összevasaljuk a zacskókat. A prototipizálás során rájöttünk, hogy a kezdetben a zacskókra vasalt pvc-fólia mellőzhető, így valóban csak hulladékot használunk fel, hisz két réteg chipses zacskó összevasalás után elég merev, mégis könnyű és tartós anyag.

Tehát mi nem újrahasznosítjuk, hanem újrafelhasználjuk a zacskókat. A kettő abban különbözik, hogy az előbbi esetben (recycling) a hulladékanyagot újrafelhasználható anyaggá alakítják át, upcycling esetén pedig a cél egy termék vagy anyag egynél többször történő felhasználása, akár azonos, akár más módon. Mi nemcsak hűtőtáskát készítettünk belőlük, hanem uzsonnás tasakokat is és melegentartó zsákokat. Az utóbbi esetében két csomagolási hulladékot vasaltunk össze: egy réteg chipses zacskót és egy ruhatartó zsákot, melyekre az online vásárlások során bárki szert tehet. Így csúszózáras, pára- és hőtartó tasakokká váltak. A döntő óta pedig készítettünk dizájnertáskát (clutch) és napellenzőt az autóüvegre.

Van-e már tapasztalat az így készült termékek tartósságáról?

– A termékeket már döntő előtt is teszteltük, mértük a hőfokot, néztük a kiolvadási időt. A mi táskánk felvette a versenyt a konkurenciatáskákkal, sőt a legtöbbnél jobb hőtartó volt! A zsűri elé például rudit, szendvicset, friss cipót, illetve csomagolásmentes boltból vásárolt magvakat tettünk a kis tasakokba, hogy ők maguk is tesztelhessék, hidegek/ropogósak maradtak a termékek a pitch után is.

Hogyan zajlott a többkörös megmérettetés?

– A TOP 50-be jutáshoz egy kétperces videót kellett készítenünk, amivel felkeltjük a zsűri érdeklődését. Miután kiderült, a 164 csapat közül bejutottunk a legjobb 50-be, a szervezőktől sok segítséget kaptunk, hogy hogyan építsük fel a projektet: elindult a prototipizálás, a tesztelések, meghatároztuk a célközönségünket a perszónaleírással, tréningeken vettünk részt, oktatóvideókból szívtuk magunkba a sok új információt és a tanácsokat. A TOP 8-ba jutáshoz újabb videó készült és egy cselekvési terv, melyben a problématézis és a megoldási javaslatok szerepeltek. Eddigre elsajátítottuk a design thinking módszertanát. Ekkor kaptuk meg mentorainkat Takács Enikőt, a Samsung kommunikációs szakértőjét és Tóth Zsófiát a Volteum társalapítóját – mesélte a tanárnő.

– Szervezőként mindent is csináltam: e-maileket írtam, találkozókat szerveztem, időpontokat tartottam észben, de az egészben a kommunikációs tréning volt messze a legjobb, mivel így más csapatokat és ötleteket is megismertünk, és megkaptuk a szuper mentorjainkat, akik maximálisan támogattak minket mindenben – részletezte Hepp Petra

– Végül a döntőben egy pitch (üzleti, szakmai bemutatkozás) keretében egy 13 tagú prominens zsűri előtt el kellett adni a terméket, majd válaszolni a bennük felmerült kérdésekre, ezzel tulajdonképpen megvédeni az álláspontunkat. A döntőn én már csak a prezentációért feleltem, a gyerekek győzték meg a zsűrit, hogy az ötletünk valós megoldás, nemcsak greenwashing – vette át a szót Hajdók Éva.

Mit szóltak a diákok az első helyezéshez és a nyereményhez?

– Nehezen ocsúdtunk fel, nekem a cél az 50-be jutás volt. Aztán ahogy egyre többet tanultunk, egyre többet fejlesztettünk, olvastunk, kutattunk, úgy lettünk magabiztosabbak. De óriási volt az öröm, eufórikus hangulatba kerültek.

Lesz-e folytatás, van-e más ötlete a csapatnak a jövőre?

– Fantasztikus embereket ismerhettünk meg, megértettünk folyamatokat, új szakkifejezéséket tanultunk, s mindeközben összecsiszolódtunk, még jobban megismertük egymást és a legjobb: megoldottunk egy problémát!” – mondta Milán, és hozzátette: nem állunk meg ennyinél!

– Mivel jelentős humánerőforrást igényel a munkafolyamat, egyelőre – ha nem kapunk a gyártók részéről támogatást, akkor – megváltozott munkaképességű emberek bevonása is az egyik célunk. De igazából ez a kihívás csak a kezdőlépés volt. Távlati célunk, hogy projektünkkel egy világszerte jellemző problémára hívjuk fel a figyelmet és később gyártósorokon jöjjenek le „upcycled” termékek, tehát greenwashing helyett valós megoldást találjanak akár a gyártók is a hulladékkezelésre: gyűjtsék vissza a hulladékukat és használják fel újra! Az upcycling a jövő – hívta fel a figyelmet Hajdók Éva. 

LN