2023.06.27. 17:30
Leletmentés a földvártól az autópályáig
A Jósa András Múzeum régészei és szakemberei nem hagyják veszni a földben rejlő kincseket.
A 2021 őszi próbafeltárások után 2022 márciusában kezdtek dolgozni a régészek az M49-es gyorsforgalmi út nyomvonalán. Bronzkorra utaló, császár- és késő avarkori leletek kerültek elő a földből a mintegy 3,6 hektáros lehumuszolt területen – hangzott el kedden a Kállay Gyűjteményben, ahol a Jósa András Múzeum régészei a folyamatban lévő feltárásokról, a talált leletekről tartották meg az előadássorozat utolsó etapját Földvártól az autópályáig címmel. Jakab Attila régész az M49-es nyomvonalán végzett ásatásról elmondta: csaknem 4 ezer régészeti korú lelet került elő a 28 km-es szakaszon.
Császárkori érmék
– Az Őr és Porcsalma közötti területen mintegy húsz hektár bizonyult régészeti szempontból pozitívnak, találtunk 16 lelőhelyet a tavalyi feltáráson – mondta a szakember, aki hozzátette: ez egy viszonylag ismeretlen terület, hiszen kevés beruházás volt itt, éppen ezért újdonságnak számító lelőhelyeket is találtak. Leggyakrabban a császárkorba tartozó, a Krisztus után 2.-3.-4. századi, kisebb részben pedig más korszakokba tartozó emlékeket tártak fel.
Leletmentés a földvártól az autópályáig | Fotók: Dodó Ferenc
– A császárkor idejében a Dunától keletre eső területeken, az északi részeken viszonylag ismert kultúrának, népcsoportnak számítanak a szarmaták. Az érdekességét pedig az adta, hogy ezzel a feltárással a megtelepülés határát tudtuk kijjebb tolni keleti irányba, további érdekesség volt, hogy a ma már lecsapolt Ecsedi-láp területén is keresztül megy majd a nyomvonal. S míg mindenki azt gondolja, hogy a láp területén soha nem volt élet, bebizonyosodott, még mielőtt víz, mocsár és láp lett, az ezt megelőző szárazabb periódus lehetővé tette, hogy a terület egy része több mint ezer évvel ezelőtt benépesüljön. Ez számunkra is meglepetés volt – ismerte el Jakab Attila. – A feltárt kincsek biztonságban vannak, a terület többi szakaszán régészeti felügyeletet biztosítunk, hogy egyetlen értékes lelet se vesszen el, ha előkerülne, a munka pedig nem fejeződik be, hiszen az M49-es feltárása folytatódik, a nyomvonal tovább épül Csengerig, azaz a román határig tartanak majd az ásatások.
– A császárkori településeken, területeken fémkeresősök is segítették a munkánkat, mert már a humuszolás során olyan leletek is hányóba kerülhettek volna, mint a nagy számban megtalált római érmék.
S még mielőtt felmerülne a kérdés, hogy mit keresnek itt a rómaiak, a válasz is érkezett:
– Tudjuk, hogy a mai Erdély területén, Dacia-provincia egykor Rómának alárendelt terület volt, a lelet pedig egyfajta kereskedelmi kapcsolatra utal a császárkori barbárok és a rómaiak között – fejtette ki Jakab Attila, de emellett számos viseleti elem, ruhakapcsoló fibula, fegyverek, nyílhegy került elő az M49-es nyomvonalának feltárásakor.
Honfoglaláskori temető
A második előadáson Reszlerné János Judit régész a Nyíregyháza déli iparterületén végzett feltárásról és a Szabolcsban található földvárnál véget ért terepbejárás eredményeit ismertette.
– A Magyarságkutató Intézet megkeresett minket, hogy a szabolcsi földvárban egy kisterületű kutatást végeznének, végül a mi régészeti osztályunk vállalta, hogy terepbejárás-sorozattal megpróbálja kiegészíteni a településre vonatkozó ismereteinket – mondta Reszlerné János Judit. – Nagy területeket jártunk be, szabadszemes és műszeres felderítést végeztünk, s új korszakokra utaló leletet sikerült találnunk, előkerült a településen, a timári határában egy eddig nem ismert honfoglaláskori temető is, de találtunk ruhadíszeket, ékszereket, ami pedig a legkülönlegesebb volt, egy pegazust ábrázoló szíjbefűzős bizánci csatt, amiből nagyon kevés, talán még egy ismert hazánkban – tudtuk meg a nyíregyházi régésztől.
– A jelenleg mezőgazdasági területet szeretnénk terv- és mentőásatás keretében megkutatni, s reményeink szerint, később teljesen feltárni. Nagyon nagy a leletszóródás, ezért alaposan át kell gondolni, melyik területet választjuk kutatásra, mert nagyon lepusztult a vidék. Mindig a dombtetők pusztulnak a leginkább, de itt kerülnek felszínre a sírok is. A honfoglalás korára az is jellemző, hogy a dombtetőn vannak a leggazdagabb sírok, így reméljük, nem csak a köznépet tudjuk feltárni, hanem gazdagabb leleteket is találunk – mondta Reszlerné János Judit, és megjegyezte: szeretnék a mentőásatást még a következő szántás előtt elvégezni, hogy nem legyen leletveszteség.
A Nyíregyháza déli iparterületén végzett feltárásról bővebben később olvashatnak.
KM