Negyedszázad után megszűnt az egyesület

 Volt egyszer egy Nyíri Honvéd Egyesület. Fura ezt leírni, hiszen az elmúlt huszonöt esztendőben gyakran lehetett találkozni a civil szervezet nevével a különböző városi megemlékezéseken, a hagyományápoló rendezvényeken és a honvédséghez kötődő szabadidős programokon.

Tízből lettek százan 

– A rendszerváltozást követő időszakban egyre több civil szervezet alakult meg. Akkoriban a hadkiegészítő parancsnokságon dolgoztam. Tíz katona (tisztek és tiszthelyettesek) elhatározta, hogy 1998-ban alapítanak egy egyesületet, mégpedig kifejezetten sportolás céljából – idézte fel a kezdeteket Tóth Sándor ny. ezredes, a Nyíri Honvéd Egyesület elnöke, helytörténész. – Aztán ügyészségi ellen­őrzést kaptunk, és el kellett magyaráznunk, hogy van egy olyan alapszabályunk, amelyben részletesen leírjuk a tevékenységünket. Ebben nem pusztán a sport szerepelt. Erre kérdezett rá az ügyész: mi a helyzet a többivel? Utána már a helytörténet is előtérbe került, mindig is érdekelt engem ez a terület. Mivel 2000-től a szervezet elnöke lettem, igyekeztem úgy formálni az életünket, hogy változatos programokkal pezsgőbbek legyenek a mindennapjaink. A kulturális, a szabadidős tevékenység is hozzájárult ahhoz, hogy az évek során a tízfős létszám megtízszereződött. A fiatalok és idősek egyaránt az egyesület aktív tagjaivá váltak. A legnagyobb gondunkat az jelentette, hogy nem volt helyünk, hiszen anno a tiszti klubot értékesítette a Magyar Honvédség, ott van most a Szindbád Színháztörténeti Rendezvénytér, a hadkiegészítő parancsnokságból pedig Kállay Gyűjtemény lett. Nem volt irodahelyiségünk, jóformán az erdőben, a tavak partján, a közös kirándulások alkalmával találkoztunk. Az utóbbi időszakban Mészáros Szilárd, a Váci Mihály Kulturális Központ igazgatója kegyes volt hozzánk, és megengedte, hogy a Kölyökvárban legyenek a klubfoglalkozásaink – fejtegette Tóth Sándor, a Nyíri Honvéd Egyesület elnevezés kiötlője.

Tizenhat kötet 

A gyarapodó taglétszámban voltak közöttük hivatásos és nyugállományú katonák, valamint civilek is. 
A rendezvényeik között voltak tiszai, bodrogi túrák, tiszai, leveleki, nagyhalászi horgászversenyek, helyőrségi lőversenyek, hegyi túrák, kirándulások. Egyebek mellett megemlékeztek Nádudvaron, Nyíregyházán és Gávavencsellőn az 1848–49-es hősökről, az 1956-os mártírokról, szerveztek konferenciát az 1956-os forradalom és szabadságharc helyi eseményeinek jobb megismeréséért. A holokauszt helyi történéseinek, áldozatainak megismerésére, és az életmentő Reviczky Imre posztumusz vezérőrnagy életútjának feltárására is figyelmet fordítottak. 
Jelen voltak a hősök napi és az október 6-ai rendezvényeken. 
– A programjainkat a saját magunk szórakoztatására, a fizikai állóképességünk növelésére és szellemi gyarapodásunk javára szerveztük – mondta Tóth Sándor. – Az egyesület tizenhat kötetet jelentetett meg: tizenötöt én jegyeztem, míg egyet Iván László fogyasztóvédelmi tagtársunk írt, az alkotás helytörténeti jellegű, zömmel a szabadságharchoz kötődött. A könyvek megtalálhatóak az Országos Széchényi Könyvtárban, az amerikai Kongresszusi Könyvtárban, izraeli és ausztrál bibliotékában is. 
– Hiába voltunk százan, nem akadt vállalkozó az elnöki posztra, nem volt, aki átvegye tőlem a vezetői szerepet, ezért úgy döntött a tagság, hogy felszámoljuk a Nyíri Honvéd Egyesületet. A helytörténészi teendőimet tovább folytatom. Írok a Nyíregyházi Zsidó Hitközség lapjába, a Sófárba. Sok olyan, a városhoz kötődő zsidó személy került a látóterembe, akik jelentős szerepet töltöttek be Nyíregyháza gazdasági és kulturális életében. Szülőfalum, a rétközi Beszterec históriája is érdekel, megírtam a helyi református egyház történetét. 
– Hogy mit kaptam a honvédségtől? Hivatást, és azt a lehetőséget, hogy a közösségekért dolgozhattam évtizedeken keresztül. Ilyen a Nyíri Honvéd Egyesület is. Szomorú, de már csak múlt időben...

LTL

Borítókép: Tóth Sándor az általa írt könyvvel  | Fotó:  Tóth Sándor archívuma