Égbeszökő árak miatt bizonytalan iparosok

Az Iposz országos elnöke múlt ősszel nyilatkozta: igen rossz a széljárás a vállalkozásoknak, így a lakosságnak is. A megemelkedő rezsi, az infláció és a katázásból kiszorulók pluszköltségei áremeléshez vezetnek. A kata fő problémája még mindig nincs megoldva, a nehéz helyzetbe került vállalkozások pedig legfeljebb hitelben bízhatnak. A hitelfelvételhez azonban perspektíva kellene – hangsúlyozta Németh László, akivel a közelmúltban a Nyíregyházi Építőipari Ipartestület évnyitó elnökségi ülésén beszélgettünk.

Kezdjük a katával! Tavaly év közben, épp, amikor a nyári szabadságok kezdődtek, jött váratlanul a katát eltörlő változás.
Nem értünk egyet az eltörlésével, bár a kamara sikerként könyveli el. Úgy gondolom, hogy iparostársaim, illetve a mikrovállalkozásoktól bejövő vélemények alapján ezt a mai napig sem tudjuk így elfogadni, mert az lehet, hogy igen sokan kibújtak az adózás terhei alól egy katával, de a katás adózásnak is megvoltak a feltételei. Magyarországon működik a NAV, aminek ellen­őrzési joga van, ezzel élnie kellett volna; kiszűrni a feketézőket, simlizőket, adóelkerülőket, nem pedig tönkretenni a zömmel rendesen adózót. Tulajdonképpen nagyon sok olyan másodállású katás volt havi 25 ezer forinttal, akik már egy újabb változtatásba nem kívántak belemenni, nem akartak átalányadózásra váltani, és inkább visszaadták az ipart. Az országhatár közelében élők jó része elvitte a vállalkozását a szomszéd államba, Ausztriába, Szlovákiába, ahol tárt karokkal fogadták őket. Ugyancsak távozásra csábít az inflációs drágulás és vele a rezsinövekedés. Itt van például a gázszámla. Legyünk őszinték, egy kicsit alacsony az a határ, amit az egy lakásra jutó ársapkás átalányként megszabtak, hiszen belevették azokat a nyaralókat és időszakosan használt épületeket is, amelyeknél nem is pörög a gázóra. Ennek eredményeként az átlagfogyasztás lecsökkent. Sokan mondták, hogy nem tudják majd kifizetni. Ezzel szemben ott vannak a rendszerváltás táján külföldön munkát vállalt és most hazaszállingózó nyugati nyugdíjasok, akik dicsekednek, hogy ötszáz euró kiegészítést kapnak a nyugdíjukra az energiaár-emelkedés kompenzálására. Szóval igencsak jól élnek idehaza, bosszantva vele a honfitársaikat. Ez pedig fiataljainkat nyilván motiválja, hasonló jövedelem megszerzésére.

Tehát, ha jól értem, a nyugdíjkérdés egy vaskos vállalkozói kör számára továbbra sincs megoldva Magyarországon?
Erről beszélek. Amikor ekkora probléma ma a vállalkozóvá válás, vele együtt pedig a fiatalok itthon tartása is, akkor talán mégis csak ki kellene állni a kormányzatnak amellett, hogy igenis lesz nyugdíjuk ezeknek a fiataloknak. Az alkotmány szerint ma már nem járulékot vonnak le, hanem adóként történik a nyugdíjlevonás. Adó után pedig nem jár semmi, csak lehetőség, hogy megadják a nyugdíjat. Ezáltal a fiatalok nyugdíja nincs kőbe vésve. Ez bizonytalanságot szül, nem tudják, mennyi lesz, egyáltalán lesz-e nyugdíjuk, ezért aztán irány külföld. Ami viszont az öngondoskodást illeti, azt még tanítani kell a fiatal generációknak. Ezért az Iposz már a kata bevezetését követően, 2015-ben javasolta, hogy összhangba kéne hozni a kata 50 ezer forintos havi adójában lévő járulék mértékét a minimálbért terhelő ilyen típusú levonás nagyságával. Szóval csökkenteni lenne jó a nyugdíjba vonulást követő megélhetési kilátások bizonytalanságait.

Ami az inflációt illeti, bizony a szolgáltató iparosok esetében is nagyon elszálltak az árak, amiben vastagon benne van az energiaválság.
Az építőiparban, de egyéb ágazatok tekintetében is már látjuk, hogy az áremelkedések miatt visszaesés következik be. Az építőipar pedig a gazdaságnak egy érzékeny barométere. Ott húzzák be először a kontrát, ha baj van, s az indul be utolsóként, ha pozitív irányba fordulnak a dolgok. Ez utóbbihoz viszont szükség lenne a brüsszeli pénzekre, amiket sajnos még mindig nem kapott meg az ország. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy aki nem áll ki amellett, hogy az uniós források visszatartásának legyen vége, az Magyarország ellen vét. Ugyanis ha a magyar gazdaságot nem tudjuk talpon tartani, akkor itt nagyon nagy baj lesz, akár az emlegetett nyugdíj és egyebek tekintetében is. Ami az energiafüggőségünket illet, mi egy olyan ország vagyunk, akik lemondtunk a szénkészletek hasznosításáról még a rendszerváltáskori bányabezárásokkal. Ma pedig ezeket újranyitni szinte lehetetlen. Az Iposz vállalkozásai is energiafüggők, s hogy most meg kell fizessék az energiahordozók számukra égbeszökő árát, nehéz helyzetbe kerültek. Tudomásul kell venni, hogy ami volt, elmúlt, át kell állni megújulóenergia-forrásokra, alkalmazkodva az új helyzethez. Egy biztos, ezeket a költségnövekedéseket is be kell építeniük az áraikba. A kiemelten magas energiaigényű vállalkozások, amilyen például egy komolyabb pékség, megnégyszereződött energiaszámlákkal szembesültek, amiket szinte képtelenek kitermeli. A gondot növeli, hogy hatalmas ingadozás van a piacon, nagy a bizonytalanság. Ugyanakkor nagyon drága egy független napelempark telepítése. Ehhez újra megnyitott pályázati forrásokra volna szükség, aminek viszont alapfeltétele a brüsszeli források megérkezésére. Erre pedig nyilván nem csak nekünk, iparosoknak, de az egész magyar gazdaságnak égető szüksége van.

 GB

Borítókép: Németh László, az Iposz elnöke Fotó: KM-archív, Sipeki Péter