MI: hideg leheletét már a tarkónkon érezzük

– Mozgásban lévő célpontot követünk – így fogalmazott a mesterséges intelligenciával kapcsolatban Csepeli György szociálpszichológus, szociológus, az MTA doktora, az ELTE társadalomtudományi kar professor emeritusa, aki a napokban a Zay Anna Technikum diákjainak beszélt azokról a lehetőségekről és veszélyekről, amelyeket a digitalizáció rejt magában.

Becsúsznak hibák

– A káosz és a rend héja-nász viszonya érzékelhető a gondolatainkban és a világban egyaránt, de nem szabad elfelejteni, hogy a káoszban benne van a rend lehetősége és fordítva. Mivel a dimenziók kapcsolatban vannak egymással, bármi bármikor megtörténhet, ennek a kiszámíthatatlan kavargásnak pedig a legfontosabb tétje maga az élet. Az élő szervezetek folyamatosan reprodukálják magukat, de időnként becsúsznak hibák. Ilyenkor egy élőlény elpusztul vagy pedig mutálódik, és az eredetinél komplexebb rendszerek jöhetnek létre. Mi mindannyian a génjeinkben hordozzuk az őseinket és azt folytatjuk, amit elődeink 30-40 ezer évvel ezelőtt elkezdtek. De az emberi lét ennél jóval több és összetettebb, hiszen ez előbb elmondottakra akár a kutyák is képesek. Az emberi szervezet, anatómiai és technikai sajátosságai révén alkalmassá vált a beszédre, és arra is, hogy a felmerülő problémákra megoldást találjon. És így jutottunk el az intelligenciához, ami egyfajta adekváció: képesek vagyunk alkalmazkodni a változásokhoz, de úgy, hogy közben nem pusztítjuk el magunkat.

Rák helyett együnk csirkét...

– Az intelligencia egy több elemre épülő rendszer, amiben fontos szerepe van az információ-felvételnek, a feldolgozásnak, az emlékezésnek, a tanulásnak, az ellenőrzésnek és a kiértékelésnek. Tisztában kell lennünk azzal, mi miért történik, és le kell vonnunk a tanulságokat ahhoz, hogy a kínálkozó lehetőségek közül a legjobbat választhassuk ki – bár általában becsapjuk magunkat: nem amellett döntünk, ami valószínű, hanem amellett, ami számunkra kívánatos. Amit tudunk, azt meg kell osztanunk másokkal, ellenkező esetben az elődeink kudarcai ismétlődnek generációkon át – mondta Csepeli György, és arról is beszélt, hogy az intelligencia egyenlőtlenül oszlik el az emberek között.

– Csak kevesen nagyon okosak, jóval többen vannak azok, akiknek a képességeik korlátozottak. Ám működik egyfajta kiegyenlítődés, hiszen egyesek a matematika terén tehetségesek, mások a zenében vagy a sportban múlják felül a társaikat. Vannak, akik alkotnak, újítanak, tanítanak – nekik szükségük van egy támogató közegre ahhoz, hogy kibontakozhassanak, mert ha senki sem érti meg őket, bolondok házába kerülnek, s a haláluk után pár száz évvel elneveznek róluk egy egyetemet – mondta a professzor, aki szerint az intelligenciát sokszor próbára teszi az élet – ilyen volt például a covidjárvány. – Emberek milliói hitték el, hogy a védőoltással Bill Gates el akarja érni, hogy aki addig rákot evett, a jövőben csak csirkehúst fogyasszon, mert az ő érdekeit ez szolgálja. A pandémia egyik pozitív hozadéka, hogy megmutatta, milyen fontos megtanítani a gyerekeknek, hogy a rájuk zúduló információkat többször is le kell ellenőrizniük.

Két figyelmeztetés

– Azt, hogy ma már az életünk elképzelhetetlen számítógépek nélkül, két zseninek köszönhetjük – folytatta Csepeli György. – Egyikük, az angol Alan Turing 1936-ban cikket írt arról, hogy szerinte elképzelhető egy olyan gép, ami matematikai axiómák segítségével minden problémát képes megoldani. Amit ő a fejében eltervezett, azt Neumann János nemcsak megértette, de 1944-ben meg is csinálta. Mindketten drágán megfizettek a felfedezésért, hiszen Turing öngyilkos lett, Neumann pedig, aki részt vett az első atombomba megépítésével kapcsolatos programban, valószínűleg az őt ért sugárzás miatt alig 54 évesen meghalt.

– Az első gépek képesek voltak egyszerű szövegeket írni, elvégezni logisztikai műveleteket, vagy akár katonazenekart vezényelni. Ami viszont már előrevetítette, hogy mi vár a világra, és ami figyelmeztetésként is szolgált, egy 1996-os esemény volt: az IBM Deep Blue bevű sakkozógépe játszmát nyert Garri Kaszparov sakkvilágbajnok ellen. De mérföldkőnek számít 2011 is: Watson, az IBM által kifejlesztett mesterséges intelligencia a Jeopardy! nevű televíziós vetélkedőben két hús-vér játékost is legyőzött. Minden lehetséges kérdést és választ beprogramoztak a memóriájába, így nem volt nehéz dolga.  Ám ez semmi ahhoz képest, ami be fog következni.

Kezelik a bizonytalanságot

– Ma ugyanis minden, amin bármiféle jeladó van, adatokat, fotókat, videókat továbbít, ezek pedig bekerülnek egy közös adatbázisba. Ez a bázis minden percben bővül, nem pusztul el, és gyakorlatilag végtelen. Ráadásul a digitalizáció révén ma már nemcsak az emberek képesek egymással kommunikálni, de a közlekedési vagy a kereskedelmi rendszerek is, a modern technológiát pedig lehet használni politikai, egészségügyi, hadászati, katonai célokra egyaránt. Nem mindegy azonban, hogy a megszerzett adatokkal kinek mi a célja. Kínában például mindenkit pontoznak aszerint, mennyire hasznos állampolgár gazdasági és politikai szempontok szerint. Aki kevés pontot szerez, nem kap hitelt vagy útlevelet – ez például komoly veszély.

Az egyik fontos tanács: merjünk élni!

– A munkakörök 70–80 százalékából szoríthatják ki az embereket a robotok, de jó hír, hogy ezzel párhuzamosan új típusú munkakörök is létrejönnek: szükség lesz adatelemzőkre, algoritmuskezelőkre, mesterséges intelligencia-fejlesztőkre – mondta Csepeli György, aki úgy fogalmazott: a digitalizációval folytatott versenyben az egyik legnagyobb erőforrás mi magunk vagyunk. – Önként vállalt rabszolga­ságban élünk, és nagy veszély, hogy olyanná válunk, mint a gépek. De van ellenszer: hinnünk kell az alapvető emberi értékekben, a személyes kapcsolatokban, a művészetek erejében. Fel kell, hogy erősödjön a nemtudás kultúrája: hiba lenne azt gondolnunk, hogy mindent tudunk, s különösen fontos, hogy mindig legyenek kérdéseink. 

– Csapdában vagyunk, az emberi színjáték folytatódik, s nagy a machináció veszélye,  éppen ezért alkalmasnak kell lennünk arra, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól, a szépet a rúttól. Az ész arisztokratikus, nem jut belőle mindenkinek, a szív ezzel demokratikus, és ezt kell használnunk. Friedrich Nietzsche azt mondta: merjünk élni! Nekem sincs jobb tanácsom, ezt ugyanis a gépek nem tudják megtenni helyettünk – mondta a professzor és hozzátette: mivel az algoritmusokba neurális hálókat építenek be, ezek a gépek egyre bonyolultabb dolgokra is képesek lesznek, így a tények mellett már a bizonytalanságokat is kezelni tudják. – Itt van például a Chatbot: minél több mondatot táplálnak bele, annál több kérdésre tud majd választ adni. Eljött az idő, amikor már nem lehet megkülönböztetni, hogy a választ egy gép vagy egy ember adja – a versenytárs hideg leheletét már a tarkónkon érezzük. 
SZA