Kedvesek, szépek és hű társak

Igencsak kanyargós utat járt be a  Nyíregyházán élő Szögi Lajos, mire a rövid szőrű magyar vizsla és a drótszőrű magyar vizsla tenyésztője lett. Huszonévesen ugyanis még kereskedőként dolgozott egy húsboltan, s akkor vett egy rövid szőrű magyar vizsla kant Kollonay László nyíregyházi tenyésztőtől a Bodóhegyi Kennelből, ez az eb volt a Bodóhegyi Ízes. Az első kutyája úgy megszerettette vele a vadászatot és a természetet, hogy a Csongrádon elvégzett képzés után hivatásos vadász lett.

Kezdetben kiállításokra is elvitte a kutyáját, de úgy érezte, hogy a verseny mégis csak egy szubjektív műfaj,  a zsűrit a belső érzések vezetik annak eldöntésében, hogy kié a szebb kutya, ezért inkább az úgynevezett munkaeredmények növelését tűzte ki célul. A vizsgákon, a különböző rendezvényeken – például a Hortobágyon, Füzesabonyban – sokat találkozott a Magyar Vizsla Klub Egyesület tagjaival és vezetőivel, s végül a 2000-es évek elejétől elkezdte a tenyésztést. Szinte felsorolni is nehéz, hogy az elmúlt két évtizedben hová kerültek el kutyái a nagyvilágban. Szinte minden nyugat-európai országban ott vannak a Szögi Lajos által tenyésztett vizslák, amelyekből régebben vittek még az Egyesült Államokba és Kanadába is. Természetesen a szigorú tenyésztési követelményeknek a vizslák esetében is meg kell felelniük a tenyészállatoknak.

– A magyar vizslák iránti szeretet miatt kezdtem el a kutyák tenyészését. A vadászatokon azt láttam, hogy Magyarországon egyre nagyobb szerephez jutnak a német vizslák, szerettem volna az őshonos magyar kutyákat népszerűsíteni a hazai vadászok körében. Megoszlanak a vélemények, egyesek szerint a német vizsla nagyon önfejű, nem mindig lehet neki parancsolni, a magyar vizsla sokkal szófogadóbb. Egyébként van is egy mondás a vadászok körében, mi szerint a német vizsla saját magának vadászik, a magyar vizsla ellenben a gazdájának – mesélte Szögi Lajos, az Aba Amádé Kennel létrehozója.

– A tenyésztéskor az a célunk, hogy a minél jobb tulajdonságok öröklődjenek tovább, vagyis a tenyészállat legyen jó idegzetű, egészséges, ne féljen a lövésektől és a víztől, ne riadjon meg a sok-sok embertől és kutyától, hiszen egy vadászaton összejöhet harminc-negyven ember és vagy tíz kutya, s a mi kutyánk nem lehet agresszív. Az utódok ne csak kedvesek, szépek és aranyosak legyenek, hanem valóban hű társként szolgálják a vadászokat. Évente még mindig sok magyar vizslát törzskönyveznek, engem azonban nagyon zavar, hogy a tenyésztett kutyák egyre kisebbek és vékonyabbak. Gyakran a fejük sem tükrözi vissza a magyar vizsla fajtajegyeit. A Dunántúlon olyan területen tenyésztik, ahol nincs apróvad, pedig a magyar vizsla a nyúl, a fácán, a tőkés réce vadászatakor jelenti a nagy segítséget. Arra törekszem a tenyésztés során, hogy a vizsla erősebb és nagyobb legyen, hogy még a mélyebb szántásból is vissza tudja hozni messziről a sebzett nyulat. Mindehhez egy erősebb felépítésű kutyára van szükség – osztotta meg velünk céljait Szögi Lajos, aki a Magyar Vizsla Klub Egyesület vezetőségi tagja, a szervezetben a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei terület képviselője, valamint a tenyésztői tanács tagja is. MML