Valóságos és teljes legyen az életünk!

Egyháztörténeti pillanat volt a napokban a geszterédi köztemetőben: a pécsi megyéspüspök pontifikált egy újratemetési szertartást. Sok olvasónkban felmerülhet a kérdés: hogy került vajon a Pécsi Egyházmegye vezetője egy nyírségi kis településre? A magyarázat roppant egyszerű: Felföldi László geszterédi származású, a község díszpolgára, s ha hívják, segít szülőfalujának, még ha elkerült is a Dunántúlra. Megyénk római katolikus hívei is jól ismerik, hiszen korábban volt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynöke, valamint a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa is. A szertartás után kértük meg arra, válaszoljon szerkesztőségünk néhány kérdésére.

Milyen érzésekkel, gondolatokkal fogadta el éppen két évvel ezelőtt Ferenc pápa kinevezését a pécsi megyéspüspöki tisztségre?

Az életben kevés ilyen megrendítő pillanat van, ugyanis vannak olyan helyzetek, amelyekre nem tudunk, nem lehet felkészülni. Az egyik gondolat hirtelen a méltatlanság, a másik pedig az, hogy hihetetlen megtiszteltetés. Egy bizalom az Istentől Ferenc pápán keresztül, hogy egy egyházmegyét rám bíz és akkor onnantól kezdve ott kell szolgálnom. Ugyanakkor egy nagyon nagy életváltás, mindent felszámolni, mindent abbahagyni, amit addig álmodtam Nyíregyházán, s valami ismeretlent, egy egészen újat elkezdeni.

Mennyire sikerült megszokni az új helyzetet, mennyire sikerült megfelelni az új kihívásnak?

Az elmúlt két év a tanulás ideje volt. S tényleg, az első perctől kezdve így éltem meg. Mondtam is viccesen, én most beiratkoztam az új iskolába, és tanulok. Tanulnom kellett a helyet, az embereket, hiszen a vidék mellett az emberek közössége, az ottani egyház számomra teljesen ismeretlen volt. Korábban csak kirándulóként jártam arra, legfeljebb csak egy-egy napot töltöttem el a városban. Azt gondolom, sikerült megismerkednem a két megyémmel, ugyanis Baranya és Tolna tartozik hozzám, s az ottani gyülekezeteket kell vezetnem.

A végeláthatatlan alföldet hegyvidékre és dombvidékre cserélte. A földrajzi környezet megváltozásával együtt vajon más lett-e a hívek mentalitása, hozzáállása az említett két dunántúli megyében?

Baranya és Tolna megye az ország szempontjából is nagyon különleges két megye, ugyanis nagyon erős a nemzetiségi összetétel. Sok horvát, német, erdélyi, felvidéki közösség él. Nemcsak emberek, hanem élő közösségek. Vannak olyan közösségek, ahol jó pár évvel ezelőtt még horvátul folyt a vasárnapi szentmise. Vannak családok, ahol horvátul vagy németül beszélnek otthon mind a mai napig. Megyek az egyházközségekbe, ahol németül vagy horvátul énekelnek, bár mindenki beszél magyarul, de az ősi nyelvükön, az anyanyelvükön van az ének, s én magyarul tartom a szentmisét. Összetett kultúrával rendelkezik az a vidék, természetesen ennek megvannak a nehézségei is, s megvannak a gyönyörű ajándékai is. A mai napig vannak a pécsi székesegyházban német és horvát nyelvű szentmisék. S van horvát színház is Pécsett. Ez nagyon különleges, de ugyanúgy kell elképzelni, mint Szabolcsban, például Nyíregyházán a vallási sokszínűséget. Az szintén nagyon egyedi, hogy az evangélikusok, a reformátusok, a görögkatolikusok, a római katolikusok nagyjából azonos erővel vannak jelen.

Ez a sokszínű nemzetiség mennyire volt befogadó közösség? Hogyan fogadták a távolról érkezett püspököt?

Nagyon befogadóak, nagy-nagy szeretettel közeledtek felém. Nyitottak, szeretnek, elfogadnak, s most már egyre otthonosabban mozgok abban a világban.

Közismert, hogy ragaszkodik szülőfalujához, a geszterédi gyökerekhez, az itt élő emberekhez. Mennyire volt nehéz elszakadni ettől a környezettől?

Nagyon geszterédinek vallom magam, és meg sem fordul a fejemben, hogy azt a települést mondjam, ahol éppen lakom vagy dolgozom. Ennek a földnek, ennek a falunak, a családomnak köszönhetem, hogy az vagyok, aki vagyok. Itt alakult az emberségem, a létem. A falutól fizikailag elszakadtam nagyon hamar, hiszen 14 évesen már elkerültem gimnáziumba, illetve kollégiumba, azóta tulajdonképpen én távol élek a szülőfalumtól, de mint a mai napon, mindig boldogan és örömmel jövök haza akár rövid időszakra is. Sajnos, Pécsről egyre ritkábban tudok jönni. Hisz nagyon nagy a távolság, de amikor jövök, akkor itt vagyok legalább egy napot.

Közeledik advent időszaka, a karácsony ünnepe. Mit üzen a megyénkben élő embereknek, az egykori híveinek?

Az advent és a karácsony az emberi életnek a legfontosabb és a legcsodálatosabb üzenetét hordozza, mégpedig a várakozás és az ünnep titkát. Ha belegondolunk, egyetlen ünnepünk maradt, a karácsony, ami – azt kell mondani – minden embernek ünnep. S az emberi méltóságnak a legeslegfontosabb része, hogy tud ünnepelni. S addig marad meg az ember igazán embernek, amíg szépek az ünnepei. Nem a munkaszüneti nap az ünnep, hanem amikor a szeretetet ünnepeljük. S a szeretet a lényege az ünnepnek. S az advent pedig a készület. Az egész életünk egy állandó várakozás és készület, s vannak benne ünnepek. A valóságos élet mindig advent. Nincs olyan szakasza a sorsunknak, hogy ne a várakozás volna benne a lényeg. Az egyház tanít bennünket szépen várakozni, hogy az életünk ne abból álljon, hogy majd egyszer élek, amikor ünnep lesz, hanem amikor az elkövetkezik, hanem most kell ebben a várakozásban az életemnek valóságosnak, egésznek, teljesnek lenni.

Püspök atya hol tölti majd az ünnepet?

A karácsonyt természetesen az egyházmegyémben ünneplem szolgálattal. Már megvannak a falvak, amiket meglátogatok, ahol szentmisét tartok, s természetesen a pécsi székesegyházban is misézek majd. Az ünnep után fogok a legközelebb hazajönni Geszterédre, s akkor itthon töltök megint pár napot.

M. Magyar László