Főigazgatóként is mindenekfelett orvos

– Édesapám belgyógyász-háziorvosként óva intett ettől a pályától, mert ő átélte ennek a hivatásnak minden jó és rossz oldalát. De tetszett a személyes példája, amit és ahogy csinált, így a középiskolától kitartottam amellett, hogy orvos leszek – mondja pályaválasztásáról dr. Szűcs Attila korábbi orvosigazgató, aki szeptember 15-étől az ország egyik legnagyobb integrált egészségügyi intézményét irányítja, miután dr. Szondi Zitát az Országos Kórházi Főigazgatóság főigazgató-helyettesévé nevezték ki. Az orvosi egyetemen TDK-ra járt, nemcsak asszisztált műtéteknél, hanem kisebb beavatkozásokat is végzett, így érthető, hogy alapvetően a sebészet érdekelte.

Maradt osztályvezető főorvos is

– Szerencsére úgy hozta a sors, hogy akkor épp nem volt hely a sebészeti osztályon, így jött a képbe az aneszteziológia és intenzív terápia, dr. Makláry Elek osztályvezető főorvossal leültem beszélgetni, és felvett. Meghatározó lépés volt az életemben, és azóta sincs egyetlen olyan nap, amikor sajnálnám, hogy nem sebész lettem – jegyzi meg. A kinevezése előtt egyetlen kérése az volt, hogy megmaradhasson a Jósa András Oktatókórház Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály osztályvezető főorvosának.

– Az ügyeleti ellátásból sem léptem ki, annyit ügyelek, amennyit szükséges, számomra nem kérdés, hogy ha úgy adódik, én is kiveszem a részem a feladatból – ad magyarázatot egyben arra is, hogy öltöny helyett miért fehér köpenyben van; épp az osztályról érkezett a beszélgetésre. Hozzáteszi: ő mindenekfelett orvos, és saját magával szemben ezer százalékig maximalista.

– Rövid a 24 óra – ismeri el –, korán jövök, hogy későn mehessek. – Fél 7 körül érkezik, fél 6 körül megy haza, ahol még az online intézhető ügyekkel folytatja a munkát. Az életen át tartó tanulás híve, 1994-ben vizsgázott aneszteziológia és intenzív terápiából, négy évvel később kardiológiából, majd úgy érezte, komolyabban akarja tudni az egészségügy-szervezést, a rendszerszintű gondolkodást, így 2010-ben egészségügyi menedzser képzettsége is lett.

– Ez sem volt elég, még tanulni kellett, így a kardiológiai rehabilitációt is elvégeztem. Ilyen végzettsége nagyon kevés kardiológusnak van intézményünkben és országosan is – fűzi hozzá, s hogy mennyire nem hagyta abba a szakmát, jól mutatja, hogy a Debreceni Aneszteziológiai Napokon több előadást is tartott.

Valós információra van szükség

– Nem szabad, hogy a szakma elhalványuljon. Minden vezetőnek, így nekem is nagyon fontos, hogy ne szakadjak el a valóságtól. Hiába kapunk naponta millió statisztikát, követjük a betegforgalmi adatokat, azok számok, a valóságot, hogy mi történik a kórházban, csak akkor tudja egy főigazgató, ha nap mint nap látja. Napi kapcsolatban kell lenni az orvosokkal, ápolókkal, beteghordókkal. Ott vagyok a műtőben, az osztályon, a folyosón, a szakrendelésen, mert valós információra van szükség – magyarázza, mert mint mondja, kizárólag ezekre alapozva, látva a lehetőségeket lehet jó napi operatív döntéseket hozni, s csak így lehet megfogalmazni a stratégiai célokat, azt, hogy itt a megyében hová szeretnének eljutni.

– Attól, hogy főigazgató lettem, semmi sem változott a mindennapjaimban. Nem nekem van kórházam, hanem a kórháznak főigazgatója, menedzsmentje, melynek az a feladata, hogy a lehetőségek és adott körülmények között a legjobban kielégítse a dolgozók, a betegek igényeit, a szakmai színvonal pedig a legmagasabb legyen – tesz szakmai hitvallást.

– A rendelkezésre álló humán erőforrás tudása, a gép- és műszerpark, a gyógyszerterápiás paletta jó, azonban az orvostudomány rohamosan fejlődik, olyan gyors az innováció és jönnek új metodikák, gyógyszerek és protokollok, hogy nem szabad megállni, folyamatosan fejlődni kell, tartani a lépést, mert lemaradunk – fejti ki dr. Szűcs Attila, és beszél az elvárásokról is. – Úgy viselkedjenek a kollégáink, az összes dolgozónk, ahogy az elvárható. Kommunikáció, intelligens viselkedés, együttérzés, empátia –  ez kell legyen a működésünk alapja még akkor is, ha úgy érezzük, túl vagyunk terhelve. Ez nem mentség, és nem is pénz kérdése úgy kommunikálni, amiben mindig van egy mosoly.

Határozott, amikor azt mondja, a beteg jogát tiszteletben kell tartani, de az egészségügyi dolgozóknak is vannak jogaik.

– Ha jogtalanul, igazságtalanul bántanak egészségügyi dolgozókat, nem úgy viselkednek velük, ahogy az elvárható, meg kell védeni őket és a jogaikat, s meg is tesszük. Ha elvárjuk tőlük, hogy éjszaka 2 órakor is kedvesen és figyelmesen bánjanak a beteggel, akkor elvárható, hogy velük is így viselkedjenek. Amennyiben verbálisan, fizikálisan fenyegetés éri őket, ott állunk mögöttük és megvédjük őket.

Minden működjön, észszerűen

Amikor a tervekről és célokról kérdezzük, azonnal nyomatékosítja: minden tagkórházban értékes munkatársak dolgoznak, és amennyiben megfelelő szakmai színvonalon a humán erőforrás rendelkezésre áll, a lakóhely közeli ellátásokat folyamatosan biztosítani kívánják.

– Elengedhetetlen, hogy letisztuljanak a kompetenciaszintek, el kell dönteni, mit hol tudunk megfelelő szinten fenntartani és működtetni – fogalmaz a főigazgató, ebben pedig fontos tényező a telephelyek közötti együttműködés további erősítése. Ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabban tudják megszervezni az ellátást, meg kell nézni, hogy a humán erőforrást hogyan lehet megfelelően megosztani a telephelyek között.

– Jól látszik, hogy egyes ellátások vagy osztályok összevonása, átszervezése hatékony betegellátást eredményez: a korábbi változtatásoknak köszönhetően már egybe tudjuk tervezni a műtéteket, és például Mátészalkán tudjuk növelni a műtőkihasználtságot azzal, hogy a nyíregyházi orvosok ott operálnak – érzékelteti. A belgyógyászati szakterületet kivéve az SZSZBMK-n belül szakmai vezető főorvosokat neveztek ki, a feladatuk a telephelyen lévő osztályok, szakrendelők munkájának  koordinálása.

– Azt kértük, tegyenek javaslatot, hogyan tudjuk a betegellátás színvonalát tovább növelni, észszerűbbé tenni a humánerőforrás-gazdálkodást. A jól képzett szakember semmivel sem pótolható, az épület, műszer semmit sem ér nélkülük.

– A vidéki telephelyekre eljutást elősegítendő, intézményi mikrobusszal vagy személygépkocsival hozzuk és visszük az embereket, aki pedig saját gépkocsival megy, kiküldetési utalvánnyal teszi, mert az nem lehet, hogy veszteséges legyen számára az utazás. Minden lehetséges módon igyekszünk támogatni a dolgozóinkat, hogy vonzó munkahely legyünk.

Mindenképp okot ad az örömre és bizakodásra, hogy az elmúlt 3 évben 83 rezidens érkezett ide, s a főigazgató további 5-8 emberre még ebben az évben is számít.

Szakmai jövőt mutatni

– Hogyan tudjuk megtartani és ide hozni a szakembereket? – kérdez vissza dr. Szűcs Attila, majd sorolja: három fontos tényezőnek kell érvényesülni. – Legyen anyagi megbecsülés. Orvosszakmai téren az elmúlt években óriási előrelépés volt ebben, januárban pedig újabb 20 százalékos emelés jön, ami már európai szinten is megállja a helyét. Ápolásszakmai téren van hová fejlődni, a szándék erre is megvan. Fontos, hogy tudjunk olyan szakmai színvonalat mutatni ebben az intézményben, amire azt mondja egy fiatal, hogy az intézmény az ország legjobbjai között van. A fiatal orvosoknak fontos a szakmai kiteljesedés, az egyének ambícióit is támogatnunk kell, s tudnunk kell jövőt mutatni, 5, 10 év múlva hová fejlődhet, hová juthat. Nekünk kell ehhez a feltételeket megteremteni – jelenti ki.

A rezidensek meghallgatásán a legmagasabb szinten van jelen a menedzsment, már ekkor bemutatják az osztályokat, arra is lehetőség van, hogy egy-egy napot eltöltsenek a részlegeken.

– Nézzenek szét, nem zsákbamacskát árulunk. Elmondjuk a jókat és a nehézségeket is. A valóságot, a tényeket tartom fontosnak, csak ezekre lehet építkezni – hangsúlyozza a főigazgató, és a rezidensek megbecsüléséhez csak egy példát hoz: minden reggel mikrobuszt küldenek az állomásra, hogy a vonattal érkezőket behozzák a kórházba, így nem kell gyalog vagy busszal közlekedniük.

– Apróságnak tűnik, mégis fontos gesztus, s nagyon sok ilyen tervünk, ötletünk van, amivel kifejezhetjük, örülünk, hogy itt vannak, szeretnénk, ha hosszú távon maradnának – mondja a főigazgató.

A várólista hossza

A Covid-járvány két éve alapvetően változtatta meg az életünket. Az akkor elhalasztott műtéteket pótolni kell, a várólisták csökkentésére kormányzati támogatás is rendelkezésre áll – mondja a várólistákkal kapcsolatban.

– A koronavírus-járvány alatt jelentősen átalakult az ellátás, ez a világban mindenhol így volt. Most, hogy visszaálltunk egy normálishoz közeli működésre, azon dolgozunk, hogy lehetőségeinkhez mérten mielőbb elvégezzük az elhalasztott beavatkozásokat. Fontos hangsúlyozni, hogy várólista a világ minden részén van, vannak a magyarországinál hosszabbak is.

– Azt mondja, maga a várólista nem eretnekdolog, nem bűn, hiszen a rendelkezésre álló kapacitás és az igény 100 százalékban nem fedi le egymást sehol a világon.

– A hosszabb várakozást igénylő ellátások esetében a betegség több év, évtized alatt alakult ki, romlott, s jutott el abba az állapotba, amikor műtét szükséges. Ezek többsége – mint például a szürkehályog-műtét – ebből adódóan nem tekinthető életmentő beavatkozásnak, mert azok soha nem maradhatnak el. Ahogy a daganatos betegek ellátása is prioritást élvez, mert ott kiemelten fontos az időfaktor, akárcsak a szív- és érrendszeri betegségeknél – hangsúlyozza dr. Szűcs Attila.

A főigazgató szerint a várólistára vonatkozó magyar szabályozók és a kontroll is nagyon szigorú.

– Kizárólag szakmai alapon dől el, hogy ki az, akit priorizálni kell. Ilyen például, ha olyan mértékű a fájdalom, hogy konzervatív kezelésekkel nem uralható, akkor előrébb lehet hozni a beteget. Ugyanakkor nem győzzük hangsúlyozni: nagyon fontos az állampolgár felelőssége, az egészség-magatartása és -tudatossága. Fontos – fogalmaz a főigazgató-főorvos –, hogy magunkról is gondoskodjunk, igyekezzünk egészséges életmódot folytatni, szedjük be a javasolt gyógyszereket. Mindig meglep és elkeserít, amikor a beteg fél év elteltével megjelenik azzal, hogy ugyan semmit nem csinált meg abból, amit javasoltak neki a kórházban, de itt van, és azonnal mindent akar.

A Sóstói úti részleg sorsa

Megkerülhetetlen, hogy szóba kerüljenek az épületek, ahol gyógyítanak.

– Fel kell újítani a sebészeti, valamint a szakrendelő épületét, a külső szigetelés felmérése megtörtént, remélem, jövőre ezt meg tudjuk valósítani, majd fontos lenne a belső terek korszerűsítése is – jegyzi meg.

– Ez szakmai kérdés, és más szemszögből ezt nem is vagyok hajlandó megközelíteni – válaszol határozottan az örök kérdésre, mi lesz a Sóstói úti részleggel.

– A Sóstói úton jelenleg két aktív osztály működik, a pulmonológia aktív és rehabilitációs részleggel, valamint a bőrgyógyászat. Továbbá vannak kint krónikus részlegeink, ápolási osztályunk. Fontos ugyanakkor belátni, hogy orvosszakmai szempontból az az ideális, ha az aktív osztályok egy telephelyen működnek. A betegelégedettséget és a betegbiztonságot is tovább növelné, ha az ellátások átszállítás nélkül elérhetők lennének, legyen szó akár CT-, sebészeti vagy traumatológiai szakvizsgálatról, akár műtétekről, laborvizsgálatokról. Természetesen ettől függetlenül a Sóstói úti telephelyen a betegek jelenleg is megkapják a megfelelő ellátást, az ott dolgozó kollégáink mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztosítsák a magas színvonalú betegellátást. 
BM