"Vérfarkast emlegetnek, de én tudom, hogy Szatyor az..." - Kifordult kutya garázdálkodik Sonkádon?

2022. július 12-én történt, amit most mesélek - kezdte írását olvasónk. - Furán ködös éjszaka volt aznap. Olvastam még egy kicsit, aztán megpróbáltam nyugovóra térni, de nem jött álom a szememre. Mintha zsongott volna valami a levegőben. Nem hallottam semmit, de a csontjaimban éreztem, hogy ez az este más. Az egész falut betöltötte ez az eleven vibrálás, ami mintha a Túr szittyós partja felől öntötte volna el az utcákat. Már fél egy is lehetett, én pedig még mindig álmatlanul forgolódtam. Ekkor kezdett el csaholni Szatyor nevű kutyám. Először csak halkan vakkantott egyet-egyet, aztán mire kimentem, hogy megnézzem mi lelte, már szinte ordított. Csillapíthatatlan volt. Egyre artikulálatlanabb, hörgő, morgó hangok jöttek ki belőle, miközben szeme ádázul csillogott a holdfényben. Próbáltam nyugtatni, mert tisztán látszott, hogy ez a nagy erőlködés nem tesz jót kis testének. Hatalmasra tátotta a száját, és szinte már nem is zárta be, csak nyitott torokkal vonyított, ugatott. Az oldala görcsösen hol behorpadt, hol kidudorodott. Kétségbeesetten és tanácstalanul néztem, miközben minden erejét egybevetve, egész testét összerántva egyre hatalmasabbakat vakkantott. Aztán egyszer csak kifordult a kutya. Az ordító szájából előtört élénk piros belseje, majd az arca is szépen átfordult, és a fogai most már a nyershússzerű pofáján kívül helyez kedtek el. Erre megrázta magát, kicsit szűkölt, aztán újra ordibálásba kezdett. Teljesen megvadult, feltépte a kerítést, és messze elrohant. Soha többet nem láttam kifordult kiskutyámat, csak a hangját hallom néha esténként, ahogy vonyít az ártéri erdő felől. A helyiek vérfarkast emlegetnek, de én tudom, hogy csak Szatyor az.

És hogy mi igaz ebből a történetből? Döntse el ki-ki maga! Akinek pedig akad hasonló sztori a tarsolyában – ne adj isten magával a sokat emlegetett farkasemberrel hozta össze a sors, ne tartsa magában – csupa fül vagyunk!