Izgalom, könnyek és mosolyok: első nap az iskolában

Már csak 289-et kell aludni a nyári szünetig – pedagógus ismerőseim sorban posztolták ki e bejegyzést a közösségi médiában csütörtök reggel, amikor nemcsak a gyerekeiket iskolába indító szülők keltek korán, de mi is: fotóriporter kollégámmal a nyíregyházi Kórház utca felé vettük az irányt.

Negyed nyolckor már azt figyeltük, amint Csernyu Emma a hátára veszi a táskáját, hogy a fotózás után rögtön oda is adja az édesanyjának, aki persze szívesen cipelte a vidám, színes hátizsákot. Nem kellett messzire mennünk, hiszen a Bem József Általános Iskola Gárdonyi Géza Tagintézménye az utca másik végében van, a Csernyu család otthonától gyalog csupán néhány percnyire. Emma jól ismeri az utat és az iskolát is, hiszen a bátyja, Bendegúz is gárdonyis, de az előkészítő foglalkozások alatt is megismerte a sulit.

Szeretetteljes közeg
 

Amikor beléptünk, ő mutatta meg, merre induljunk, a tanító nénik, Smidtné Tompa Erzsébet és Balogh Emese pedig a nevén szólították – a szülei éppen e szeretetteljes közeg miatt választották ezt az iskolát.

– Amikor el kellett döntenünk, hogy Bendit hová írassuk, olyan iskolát kerestünk, ahol családias a hangulat, ahol a gyerekek a legfontosabbak és ahol a szülőket egyenrangú partnerként kezelik – mesélte út közben Csernyu-Ficsor Viktória, aki maga is pedagógus, így a kollégától is sok fontos és hasznos információt kapott a város intézményeiről.

– Ez nem egy nagy iskola, viszonylag kevés a diák, így mindenkire oda tudnak figyelni, nekünk pedig ez volt a legfontosabb. Bendi most kezdi a harmadikat, az iskola pedig olyan, mint amilyennek elképzeltük: segítőkész pedagógusokkal találkoztunk, és egy olyan közösséggel, ahová jó tartozni. És persze az sem utolsó szempont, hogy közel van hozzánk: a legkisebb gyerekünk, Szabi a szomszédos utcában lévő óvodába jár, ahhoz, hogy én beérjek a munkahelyemre, csak át kell menni az utca túloldalára, így reggelente nem kell autóba ülnünk, gyalog pár perc alatt ideérünk – mesélte Viki és hozzátette: abból a szempontból örül annak, hogy most már Emma is iskolás, hogy Bendit könnyebb lesz rávenni a tanulásra – eddig rosszul esett neki, hogy amíg ő tanult, addig a testvérei játszhattak. Most ez megváltozik, hiszen a húgának is lesznek feladatai.    
 

Ismerősök az osztályban

Az aulában kis gyerekek gyülekeztek nagy táskákkal, sokan tétován álltak egyik lábukról a másikra, az elveszettnek tűnő szülők mellett azonban rögtön ott termett egy-egy pedagógus, hogy segítsen, s útbaigazítást adjon. Emmával Ákli Istvánné, a tagintézmény vezetője kezet fogott, mint mondta, azért, hogy ha izgulna, a rossz érzéseket átvehesse tőle. Mi újság? – kérdezte, s jött a felelet: minden jó.

Emma elárulta: izgul egy kicsit. Szerette az óvodát, sok barátnője volt ott, és kedvelte az óvónéniket is, most pedig azért aggódik, lesznek-e majd itt is barátnői. Két kis osztálytársát, Zalánt és Ágotát az oviból már ismeri, de ahogy a többiek, ő is egy kicsit megszeppenve ült le az asztalához.

Előkerültek a könyvek, a tolltartója, pár perc múlva pedig már beszélgetni is kezdett a középső sorban ülő kislánnyal, akinek különleges hajfonatát mi is megdicsértük – mint megtudtuk, tegnap készült, hogy erre a fontos napra szép legyen. Egy pityergő kislányt a tanítónéni kedvesen biztattak, kollégám pedig azzal próbálta jobb kedvre deríteni, hogy ne aggódjon, hipp-hopp elrepül ez a nyolc év – azt nem tudjuk, hogy melyikőjük hatott rá inkább, de egy kis idő múlva már mosoly ült az arcán.

Megtapsolták a kicsiket

Az évnyitón többen verset mondtak – köztük volt Emma is. – A múlt hét előtt felhívtak bennünket, és megkérdezték, lenne-e kedve szerepelni az ünnepségen. Szívesen vállalta, és három próbán is voltunk – mesélte a büszke anyuka, és mire Emma sorra került, megérkezett a kisöccse, Szabi és az édesapjuk is. Bendi a harmadikosok között vonult be a sportpályán tartott ünnepségre, így az egész család láthatta, ahogy a felsorakozott diákok és pedagógusok megtapsolják az elsősöket.

– Ilyet máshol még nem láttam – súgta Viki, aki, a többi szülőhöz hasonlóan meghatódott e kedves gesztus láttán. Amikor rá került a sor, Emma hangosan, határozottan mondta el a versikéjét, majd a társai kezét fogva visszament a helyére és büszkén ült le a padra – ezzel elkezdődött az életének egy új, fontos szakasza. 

SZA