Egy példaadó történelmi magyar arcél

Az egyik legígéretesebb és legtehetségesebb magyar politikusunk volt. Elismert újító, a modern költségvetés bevezetője, a vasúti közlekedés megújítója, a folyószabályozás élharcosa, a mocsarak lecsapolója, akire sokáig nem vetült kellő figyelem. Gróf Lónyay Menyhért – merthogy róla van szó – Tuzsér és Lónya büszkesége születésének bicentenáriumi évében járunk, amely időszak arra is szolgál, hogy megrajzoljuk valós történelmi alakját, méltó emléket állítsunk neki és az egész Lónyay családnak. 

Mindebben régóta élen jár a Tuzsér Község Közalapítvány, amely egész évben sokat tett az imént felsorolt nemes célokért. S mivel az ünnepi év még korántsem ért véget, az emlékezés jegyében tartottak újabb mikrokonferenciát hétfőn a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárában, ezúttal elsősorban a Lónyay-források bemutatására helyezve a hangsúlyt. 

Egyre többet megtudunk 

A „mikrokonferencia” megnevezés jelezte azt is, hogy a most Lónyayra irányított közfigyelemnek és a megtartott rendezvényeknek köszönhetően egyre többet tudunk. A közelmúltban harminc előadást felvonultató nyári egyetemet szenteltek a gróf alakjának, és a Magyar Tudományos Akadémián is tartottak róla szóló rendezvényt, de még jócskán maradtak feldolgozásra váró források. 

– Nem titkolt célunk, hogy Lónyay Menyhértet, de az egész családot oda emeljük vissza, ahol szerintünk mindenképpen helyük lenne a magyar történelemben, hiszen számos nagy pillanatnak voltak tanúi és alkotói – magyarázta Klicsu Ferenc, a Tuzsér Község Közalapítvány elnöke és Tuzsér alpolgármestere, megköszönve a levéltárak segítségét, amelyeknél még nagyon sok felfedezésre váró adat, emlék rejtőzik. Ezekre azért is szükség van, tette hozzá, mert a tuzséri Lónyay-kastélyban szeretnének létrehozni egy Lónyay-örökségközpontot, amit bizony meg kell tölteni tartalommal. 

Szükséges a forrásalapú kutatás 

– Fontos a múlt kutatása, hiszen a helyi identitásnak az alapja, hogy magukénak érzik-e a települések az adott térség életében meghatározó személyeket – mindezt már dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő mondta el. Mint rámutatott, annak a térségnek a képviselőjeként, ahol Lónyay Menyhért 1843-ban, vagyis alig 21 évesen már országgyűlési követ lehetett. 

Azért is gratulált a konferenciához, mert „a mai világ teljesen más irányba megy, a »cancel culture« romboló munkája révén lassan már a történeti múlt kutatásának a fontossága is megkérdőjeleződik”. Röviden felmutatta, milyen ember is lehetett a gróf, aki még az emigrációban is közgazdaságtant, nemzetgazdászatot tanult az elcsüggedés helyett. 

– Cicero szellemében azt vallotta, hogy politikusként a szónoki tapintat elengedhetetlen. És legalább ennyire fontos, hogy az országunk ne csak anyagilag, de szellemileg is erős legyen és független – toldotta meg köszöntőjét még egy tanulsággal, a méltatott szellemiségét állítva példaként. 
Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke elsősorban azt emelte ki, hogy számos rendezvényen, eseményen ő maga is rengeteget tanult, és látva a terveket, még sokat is fog, illetve fogunk valamennyien. – Okuljunk Lónyay Menyhért munkásságából! – biztatta a jelenlévőket. 

Természetesen a Lónyay család emlékét őrző települések polgármestereit se lehetett kihagyni a szónokok sorából. Nagy Ernő, Lónya első embere elsősorban arról beszélt, hogy az írásokban több mint 750 éve először említett község milyen nagy múltú kapcsolatot ápolt a Lónyay családdal, és milyen különleges relikviákat, épített örökséget őriznek az iskolaalapító, a református egyházat támogató, az almatermesztést is meghonosító család jóvoltából. Az egykori kastélyuk és egy kétszintes családi magtáruk az enyészeté lett – a kastélykertet szeretettel ápolják –, a családi sírkápolnát helyreállították, ami így ma is méltó nyughelye 27 Lónyaynak, közöttük az egykori miniszterelnöknek. 

Több száz éves örökség 

Ferkovics Tibor, az aranyat termő almafák községének, Tuzsérnak a polgármestere azzal büszkélkedett, hogy a család mintegy 300 éven át volt meghatározója a település életének, ezzel Tuzsér jövőjét is megalapozva. Nekik köszönhetően Tuzsér jó példával szolgált arra, hogyan formálhatja át az egész vidéket egy nagybirtok, szerves emberi és kulturális kapcsolatot tartva a paraszti házzal és kunyhóval. 

Végül – a levéltárak Lónyay-emlékeit felvonultató előadások előtt – dr. Ulrich Attila alpolgármester és a levéltár igazgatónője, dr. Kujbusné dr. Mecsei Éva egy iratkincset mutattak be: Lónyay Menyhért díszpolgári oklevelét, ami az alpolgármester szerint nemcsak egy embernek, hanem a megyének, sőt a magyarságnak is szólt.

MJ