Az autó halkan gurult, a fék brutális (videó)

Beszoktatás – így nevezik azt a folyamatot, amikor a kisdedet elviszik az óvodába, ahol ismerkedhet a társakkal, játszhat, de rövid idő után haza kell mennie. Így alakul ki benne a vágy, hogy ismét elmenjen oda. Valami hasonlót éreztem, amikor visszaadtam a tesztvezetés után a VW GTI-t. 

Kis pánik az automatától 

Magamat (176 cm, 110 kg) a magyar átlagautós mintájának gondolom, a fiatalok magasabbak, ám a korosztályom hasonló adottságú. Ami eltérhet az átlagtól, a jogosítványom. Az bizony 41 éves, viszont az éves futásteljesítmény (körülbelül 15 ezer km) megint csak átlagos. Szóval, ha a Holdra vezetne út, már visszafelé gurulnék. 

Amikor megláttam a VW Golf GTI 8-ast, még nem tudtam, mire számítsak, de a vonalvezetés láthatóan sportos volt, a hagyományosan legismertebb népautó vonalai mégis felismerhetőek maradtak. Kissé bepánikoltam, amikor beültem a vezetőülésbe, ugyanis korábban még utasként sem ültem automata váltós gépkocsiban. Előrebocsátom, aki most méret-, teljesítmény-, súly-, fogyasztásadatokat várt, a neten megtalálja, le tudja tölteni, én kizárólag a szubjektív érzetre voltam kíváncsi. 

Mindent támogat a jármű 

Említettem a Holdat: a műszerfal inkább űrhajóra emlékeztet, de végigtekintve rajta, minden a legjobb helyen van. A digitális kijelző közepén hatalmas számmal írja ki a haladási sebességet, ami a teszt elején igen szerény volt. Városi környezetben haladva, a szélvédő melletti A oszlopok alig takartak, így szinte holttér nélkül lehetett rálátni az útra. A klíma kellemesen simogatott, a zene a kormányba épített gombokkal nagyobb mozgás nélkül vezérelhető. Az autó halkan gurult, nagyon könnyű volt vele a délutáni csúcsban mozgó többi autóval szinkronban haladni. A fék brutális. Mindent támogat a jármű, például a sávtartást, vagy tolatáskor azonnal látni a kijelzőn, mi van hátul, színes csíkokkal felrajzolva a kormány állása szerinti várható irányt és a javasolt irányt. Persze a szenzorok azt is jelzik, ha túl közel vagyok a másik autóhoz, ez vonatkozik parkoláskor a mellettem álló autóra is. Kiérve a városból egy kicsit megtoltam a járgányt, egy forgalom elől elzárt úton kb. 300 méteren gyorsult 50-ről 130-ra. 

Az ülés szinte körbeölel 

Az első pár perc után már nem kellett lenéznem hátramenet előtt az automata váltóra, a kicsi, akár egy ujjal váltható kapcsolóra. A rugózás kicsit kemény, de a harcos, dinamikus haladáshoz a biztos úttartás miatt ez a szükséges érték. A kiszállás picit nehezen ment, mert elég mély az ülés, de a súlypontot nem emelhetik túl magasra, a stabilitás megőrzése érdekében, viszont az ülés szinte körbeölel. 

Vegyes terepen, talán ha 50 kilométert mentünk (emlékeznek még a beszoktatási eljárásra) – ennyi elég volt ahhoz, hogy az embernek ismét kedve legyen utazni a legkisebb óriással.