A kilenc kislány tragédiájára emlékeztek

Tizenéves kislányok 1905 májusában megbeszélték, hogy  20 krajcár fizetségért dolgozni indulnak, ehhez azonban át kellett kelniük a Szenkén. A révész az 5-6 személyes csónakban egyszerre 16 utast szállított, csakhogy a vízi jármű nem bírta sokáig a terhelést és elsüllyedt. A balesetben kilenc fiatal, 13 és 17 év közötti lány veszítette életét, emléküket máig őrzik a községben. Most a penyigei temetőben megújult a síremlékük, amelyet szimbolikusan a nemzetközi nőnap alkalmából adtak át. Az ünnepségen Juhász Gyula, Penyige polgármestere a település történetének legszomorúbb napjának nevezte a kilenc kislány tragédiáját.

– Egyetlen gyermek elvesztése is szörnyű fájdalom, de ha egyszerre kilenc fiatal hal meg, legyen az a mi településünkön vagy bárhol a világon, hatalmas tragédia. Ez a szörnyű esemény annyira meghatotta a térségünkben élő embereket, hogy egy históriás ballada is született róla – tette hozzá a polgármester. – Köszönettel tartozunk Kormány Margit tanító néninek, aki 1956-ban került Penyigére, és a mai napig ápolja a kilenc kislány tragédiájának emlékét. Még 2005-ben, a 100. évfordulóra egy nagyon komoly gyűjtőmunka után megírta az erről szóló emlékkönyvet. Szintén hálásak vagyunk Kőrösi Miklósnénak, aki 1995-ben saját kezűleg feliratozta a kislányok fejfáit.

Emlékezés egész évben

Most ezeket a fejfákat cserélhették le újakra, illetve egy szintén fából készült tábla is helyet kapott a temetőben, melyre a penyigei ballada egyik versszakát vésték fel. A síremlék a Kárpát-medencei Magyarokért Egyesület segítségével újulhatott meg. Az egyesület elnöke, Siket Tibor személyesen is érintett, hiszen 117 évvel ezelőtt abban a bizonyos csónakban nagymamája testvére is ott ült - Priszti néni túlélte tragédiát, és szép kort élt meg. 

– A síremlék megújítása egy igazi civil kezdeményezés volt: község polgármesterével és dr. Tilki Attila országgyűlési képviselővel hárman összeültünk, és tulajdonképpen néhány perc alatt összeírtuk a feladatokat, és szerencsére meg tudtuk oldani, hogy mostanra elkészüljenek az új fejfák – mondta el Siket Tibor. – Azért is különleges ez a mai alkalom, mert nem a tragédia napján, hanem nőnapkor emlékezünk a kilenc kislányra. Nagyon fontos, hogy ne csak az évfordulón, hanem időről időre eszünkbe jussanak. Én is gyakran jövök ebbe a temetőbe, hiszen itt van a nagymamám sírja, és úgy nőttem fel, hogy láttam: a penyigei emberek, akik idejárnak gondozni a szeretteik sírjait, időről időre a kislányoknak hoznak egy-egy szál virágot. Azért volt fontos a síremlékük felújítása, hogy méltóképpen, szépen megemlékezhessünk róluk. 

Nem nőhettek fel

Dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő ünnepi beszédében elmondta: azért választották a síremlék átadásának időpontjául március 8-át, mert ilyenkor kiemelt figyelmet kapnak a hölgyek. Azóta azonban, hogy kitűzték az ünnepség időpontját, nagyot fordult a világ. 

– Február 24. óta sok-sok édesanya és kisgyermek menekült Magyarországra a háborús övezetből. Éppen ma délelőtt találkoztam egy anyukával, aki a 7 hónapos kisgyermekét tartotta a karjában Beregsurányban, és amikor nőnap alkalmával köszöntöttük, megeredtek a könnyei – mondta el a penyigei temetőben dr. Tilki Attila. – Ha az ember ránéz az emlékhelyre, ahol kilenc kislány fejfája mellett egy közösség emlékezik meg egy tragikus eseményről, akkor eszünkbe jut: ezeknek a gyermekeknek nem volt meg a lehetőségük arra, hogy felnőjenek, és nem adatott meg nekik a legszebb dolog az életben, a gyermekáldás. Mindennek pedig most szomorú aktualitást ad, hogy nem akarjuk és nem hagyhatjuk, hogy gyermekeink és unokáink belesodródjanak egy értelmetlen háborúba, hiszen a családok életében minden halál tragédia. A mi feladatunk az, hogy fiatalok és idősek egyaránt békességben, szeretetben és egymásra odafigyelve próbáljunk meg hozzátenni valamit a helyi közösségünkhöz. 

Az ünnepség végén kilenc koszorút helyeztek el a kilenc kislány fejfájánál, amiket Egresi Lászlóné református lelkész áldott meg. Emlékeztette rá a közösséget, hogy egy lépést sem szabad úgy megtennünk, hogy ne figyeljünk a másik emberre: hiszen ha annak idején a révész betartja a szabályokat, és csak annyi embert próbál átvinni túlpartra, amennyit a csónak elbír, akkor a kilenc kislány nem halt volna meg - és síremlékük helyett most unokáikkal találkozhatnánk Penyigén.