Mimi naptáron pózol, és rablót fog

A cím teljesen igaz, mégis félrevezető egy picit. Mimi elsősorban azért dolgozik, hogy mi nyugodtabban aludjunk. Ahol a hét­éves németjuhász nyomkövető kutya szagot fog, ott az addig még ismeretlen elkövető elkezdheti gondolatban számolni azokat a perceket, amik még hátravannak addig, amíg a csuklóján kattan a bilincs. Az pedig, hogy egy naptáron pózol, nem magamutogatás, hanem egy karitatív küldetés, hiszen kutyavezetőjével, Zsadányi Mihály rendőr főtörzszászlóssal a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány felkérésére vállalta a fotózást a többi nyíregyházi rendőrkutyával és vezetőjével együtt. 
 

Kicsit szeszélyes 

Jellegtelen barna vaskapu előtt állok. Még egy telefon, hogy nincsenek kutyák szabadon, és már húzhatom is el a kapuszárnyat. A környéken lakókon kívül nem sokan tudják, hogy azon túl tizenkilenc szuperorr él és dolgozik, mert a semmitmondó bejárat a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság Központi Kutyatelepét rejti. 

A hatalmas terepen csak egy magyar vizsla húzza a pórázt. Hároméves elmúlt, a gazdája elhunyt, most az egyik kutyavezető azt nézi, a négylábút be lehet-e vonni a kiképzésbe. Ez a negyedik alkalom, még nem dőlt el a sorsa. A kutya tipikus vizsla, minden érdekli, ha lekerül a vezetőszárról, szertelenül rohangál, és nagyon hálás, ha simogatják. Hamarosan eltűnik az egyik rendőrfurgon hátuljában, mert érkezik Zsadányi Mihály, aki kiengedi Mimit a kennelből. 

– Azt szoktam rá mondani, hogy egy tökéletesen emancipált nő – mondja mosolyogva a főtörzszászlós. – Olykor makacs, szeszélyes, az idegen kutyákat nem mindig kedveli, csak azokat, amelyekkel összeszokott. 

Azért találkozunk, mert a napokban Nyírbátorban Mimi hathatós közreműködésével pár óra alatt fogták el egy rablás gyanúsítottját. Hajnali egy órakor fogott nyomot a kutya, és negyed négykor már őrizetben volt az elkövető. Zsadányi Mihálynak jelenleg három kutyája van. Neki jutott a legtöbb, bár a többieknek is van kettő. Nyolcan dolgoznak a telepen, Kalán Ferenc rendőr őrnagy alegységvezetőhöz hét kutyavezető tartozik. 
 

Két ösztönnel több 

Miközben Mimi önfeledt játékba kezd a kutyavezetőjével, Kalán Ferenccel beszélgetni kezdünk. 
– Itt a telephelyen 19 kutya van – mondja az őrnagy. – Mindegyik a bűnügyi vonalon dolgozik. Németjuhászok, belgajuhászok, és van egy magyar vizslánk is, őt a tetemkeresésben használjuk. A megyei főkapitányság bűnügyi igazgatósága szervezi a munkánkat. A záhonyi, a tiszavasvári, a vásárosnaményi és a nyíregyházi kapitányságon, valamint a hat határrendészeti kirendeltségen összesen további 29 kutya dolgozik, rendészeti és bűn­ügyi feladatokat látnak el. 

Más megyei kapitányságokon a rendészeti osztályokhoz tartoznak a kutyák, de a nyíregyháziak nem csupán ebben kivételesek. 
– Az országban 23 szerv állományában összesen 670 kutya teljesít szolgálatot – folytatja Kalán Ferenc. – Ennek nagyjából 75-80 százaléka aktív, a többi vagy kiképzés alatt van, vagy nyugdíj előtt áll. A mi megyénkben összesen 48 kutya dolgozik, ami kiemelkedőnek számít. Ennek az oka azonban egyszerű. Az ország keleti kapuja vagyunk. Uniós külső és belső, valamint schengeni határral rendelkezünk, az ország aktív védelméhez szükség van a kutyák segítségére. Az állományunkban lévő ebek feladata rendkívül szerteágazó, vannak nyomkövető, kábítószer-, robbanóanyag-kereső kutyák, és nagyon hathatós a közreműködése a négylábúaknak a személyek felkutatásában, azonosításában is. 

A rendőrkutyák legtöbbjét már kölyökkorában megfigyelik, a kiképzésük azonban nem kezdődik el egyéves koruk előtt. 
– Azt tapasztalom, a kutyatartók között egyre többen akadnak, akik szinte „emberként” kezelik a kutyát. Ez egy nagy tévedés. A kutyákat tisztelni kell, és társként kell kezelni. Az embernek két alapvető ösztöne van, a túlélési és a szaporodási. A kutyának összesen négy: a zsákmányszerző, a territoriális, azaz területszerző és azt védő, a falka- és a szaporodási ösztön. Ebből az első hármat figyelik meg a kiképzők a kiválasztásnál. Nagyon fontos szempont az ösztönkészlet, ami már négy-hét hónapos korban megmutatja magát. Emellett elengedhetetlen a stabil idegrendszer és a fóbiamentesség. Egy rendőrkutya nem félhet a magasságtól, a mélységtől, a sötétségtől, tűrnie kell a legkülönfélébb zajokat, a járművekét, a fegyverekét, mert ha kizökken munka közben, használhatatlanná válik. 

Szoros kötelék 

Általában 3-6 hónap a kiképzési időszak, ezt 6-7 év aktív szolgálat követi. 
– A szolgálatban lévő rend­őrkutyáknak minden évben minősítővizsgát kell tenniük – magyarázza az őrnagy.

 – Kilencéves kor után csak külön állatorvosi engedéllyel dolgozhat tovább az eb. Ha bármilyen egészségügyi vagy pszichés ok miatt már nem tudja a feladatait tökéletesen ellátni, nyugdíjazzák az ebet, de ilyenkor sem marad magára. 
– Általában annyira szoros kötelék alakul ki ilyenkorra a kutya és a kiképzője, vezetője között, hogy a nyugdíjas kutya ahhoz kerül, akivel addig dolgozott – mondja az alosztályvezető. – A kutyavezetőnek elővásárlási joga van, az ebet egy jelképes összegért megvásárolhatják. Nem tudok olyan esetről, hogy idegenhez került volna olyan kutya, amelyik nyugdíjba vonult. 
Az aktív szolgálat sem csak a bevetésekből áll. 

– A kutyavezetők a heti negyvenórás munkahetükből legalább harmincat a kutyáikkal töltenek – fejti ki Kalán Ferenc. – Ha nem bevetésen vannak, akkor folyamatosan képzik az ebeket. 
Felmerülhet a kérdés, tudnak-e a négylábúak különbséget tenni gyakorlás és éles bevetés között. 
– A kutyák komolyan veszik a munkájukat – veszi át a szót Zsadányi Mihály. 

– Ha feladat van, akkor nincs számukra különbség. Amikor azonban éles helyzetben vagyunk, akkor a vezetők izgatottabbak, kicsit feszültebbek. Ezt a kutyák megérzik, és ilyenkor még motiváltabbak, még inkább meg akarnak felelni nekünk, ami jótékonyan hat a teljesítményükre. Így volt ez a nyírbátori esetnél is. A hírekben az jelent meg, Mimi milyen ügyes volt, de hatalmas segítséget kaptunk a helyszínelőktől, a bűnügyi technikusoktól, akik rögzítették a nyomot, amin a kutya el tudott indulni. Nélkülük nem lett volna könnyű dolgunk. 
 

Kölcsönös tisztelet 

Aki igazán kutyás, az tudja, általában mi igazítjuk az életünket hozzájuk, hiszen felelősséget vállaltunk értük. Ha ez igaz, és az is, hogy rendőrfeleségnek nem könnyű lenni, akkor ez fokozottan igaz lehet a kutyás rendőrök családjára. 

– Ez abszolút így van – mondja Zsadányi Mihály. – Ha bevetés van, akkor szó nélkül otthagyjuk a családi ebédet. A családnak azt is tűrni kell, ha hetekre elutazunk egy kiképzésre. A családommal szerencsés vagyok, támogat mindenben, és imádja a kutyáimat. 

– Főkapitányi engedéllyel hétvégenként hazavihetjük a kutyáinkat – erősít rá Kalán Ferenc. 
– A kutyák is igénylik a társaságunkat, és nekünk is hiányoznak. Ha nyaralni megyünk, akkor valamelyik kollégámra hagyom az ebeket. Ilyenkor minden reggel azzal kezdődik, hogy telefonálok, hogy vannak, mit csinálnak. 

– Összenövünk velük – mondja a főtörzszászlós. – Az évek során egybecsiszolódunk, igazodunk egymás tulajdonságaihoz. Kialakul a kölcsönös tisztelet, elviseljük egymás heppjeit. Mimi például nehezen fogad el más embereket. Hozzá először a kaput kellett megtalálni, amikor azon benyitottam, már nem volt gond. Huszonkilenc éve vagyok rendőr, huszadik esztendeje dolgozom kutyákkal. Számomra ez a világon a legtermészetesebb, vidéki gyerekként természetközelben nőttem fel, gyakran gondoskodtam a ház körüli állatokról is, most lényegében az a munkám, amit sráckoromban is mindig szerettem csinálni. 

– Olyan ez, mint a párválasztás – egészíti ki az alosztályvezető. 
– Először egymás jó tulajdonságait látjuk meg, majd folyamatos kompromisszumokat kötve kialakul egy szoros kötelék. 
A rendőrkutyák általában tiszteletet parancsolnak, és ez így is van rendjén, hiszen nem azért tartják őket, hogy szerethető szőrgombócok legyenek, de néha nem árt, ha egy kicsit közelebb kerülnek a civilekhez. 
 

Emberközelben 

– Tavasztól őszig folyamatosan járunk bemutatókra, ilyenkor a gyerekek többsége szeretné meg is simogatni a kutyákat – idézi fel Kalán Ferenc. 
– Vannak olyan kutyáink, amelyek tűrik ezt. Számít, hogy az emberek megismerjék a rendőrök munkáját, érezzék, értük, a biztonságukért dolgozunk, és ebben fontos társaink a kutyák is. Nagyon örültünk annak, és végtelenül megtisztelőnek érezzük, hogy már évek óta részt vehetünk a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány munkájában. A felkérésükre az alosztályunk dolgozói és kutyái szerepelnek az idei fali- és asztali naptárukban is. A fotózáskor egy feledhetetlen napot töltöttünk együtt a gyerekekkel, és nagyon remélem, ezzel is hozzájárultunk a gyógyulásukhoz. 
 

Borítókép: Jernei Gábor