Kilátó nyílt a székesegyház tornyában, sőt, egy újabb attrakciót is tervez a város!

Nincsenek nyikorgó, pergő vakolattól porzó lépcsőfokok, pókhálós lépcsőfordulók, elbizonytalanítóan ingó korlátelemek. A római katolikus Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház harangtornya nem idézi holmi ódon kastély hangulatát. Különösen amióta múlt év decemberétől mindenki számára látogatható, közönségcsalogató turisztikai látványosság, konkrétan magaslati panorámát nyújtó kilátó lett. 

Nyíregyháza városvezetésének régi álma volt, hogy a belváros legkimagaslóbb épített öröksége, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fogadalmi temploma turisztikai szempontból még inkább hasznosítható legyen. 

Találtak is hozzá pályázati kiírást, egy határon átnyúló együttműködési programot, amelynek részeként a déli torony látogathatóvá tétele mellé más fontos programelem is került. 

Kilencvenhárom lépcső 

Mintegy másfél éves munka után a toronykilátó készült el elsőként. Kilencvenhárom lépcsőjén háromemeletnyit emelkedve a hívő ember valamivel talán közelebb érzi magát Istenhez, az egyszerű turista pedig változatos városképi látványban gyönyörködhet. A karzatra vezető első szintre már gondosan lecsiszolt lépcsőkön érkezünk, ami után erős vasszerkezetre rakott széles tölgyfafokokon haladhatunk tovább egészen a harangok emeletéig. A harangszerkezet persze nem látható, ugyanis falambériával gondosan eltakarták. Mindenhol hófehér falak, a teret sehol sem érezzük szűkre szabottnak, az ikerablakokból pedig minden irányba jó kilátás nyílik. 

– Ettől akár attraktívabb is lehetne a látvány, ha feljebb is mehetnénk, ám a legfelső szinten a gépészettől és a harangoktól nem sok mindent láthatnánk. Nagyobb templomok tornyaiban el lehet menni a harangok mellett, itt sajnos nincs erre lehetőség – magyarázta kísérőnk, Csordás Gábor atya, a templom plébánosa. 

– A pályázatot még az elődöm, Felföldi László atya – jelenleg a pécsi egyházmegye püspöke – indította útjára, közösen a kárpátaljai Beregszászi Római Katolikus Egyházközséggel és a nyíregyházi turisztikai irodával. A végeredmény kimondottan turisztikai céllal, egy közösség értékeinek a bemutatására született. A tornyon kívül megújulhat belőle a beregszászi templom és kívülről a mi társszékesegyházunk, illetve új közösségi épületet emelhetünk a szomszédos telken – mutatott a plébánia melletti területre. 

Képes bemutató a magasban 

– Régen a tornyokat nem úgy építették, hogy látogathatók legyenek, a lépcsőin a harangozón kívül aligha járt más, legfeljebb egy-egy felújítás alkalmával a szakemberek. Statikailag egyébként nem volt gond az első szint fölötti, eredeti falépcsővel, biztonságos volt közlekedni rajta, de tény, kissé megkopott és nem nyújtott esztétikus látványt, így aztán teljesen új szerkezetet alakítottak ki. A falakba bekötött fagerendákat – mivel nem az volt a szerepük, hogy összetartsák a tornyot – kivágták, csak a csonkjaik állnak ki néhány centiméterre a falból, egyfajta látványelemként. 

– A falak is letisztultabbak lettek, és további tervünk, hogy a kilátószinten monitorokon megmutatjuk majd a régi Nyíregyházát, illetve VR-szemüveget szerelünk fel a virtuális élmény érdekében – magyarázta a plébános. 

– Az egész felújításnak természetesen missziós célja is van. Egy templomnak a maga szépségével azokat az értékeket is hirdetnie kell, amelyeket egy közösség a saját hitében megvall. A kelet-nyugati tájolású székesegyház központi helyet foglal el a belváros szívében, nagyon jó ötlet volt tehát a fejlesztés. Egyébként messziről nézve szépen rendben van, közelebbről viszont már nem olyan jó a helyzet. Az egyik bejáratánál például mosdókat alakítottunk ki, korábban a hitélet nem támasztott ilyen elvárásokat. Átesik majd egy kisebb átalakításon az orgonánk, persze nem úgy, ahogy azt tervezték, de mindenképpen rendbe teszik. 

– Mivel a templombelső a közelmúltban több felújításon átesett – a legutóbbit, amikor megkapta a jelenlegi elegáns belső színvilágát, még Papp János plébános atya vezényelte le –, most a külső ráncfelvarrása következik. Aprólékos munka lesz, mert a restaurátoroknak tégláról-téglára kell megvizsgálniuk a falakat. A munka az idén elkezdődhet. 

A kilátóból is mindjárt feltűnt, hol sérült a párkány, hol jönne jól egy kis igazítás a bádogfelületen. Érdekes volt közelről megfigyelni a tekintélyes és alaposan elkormozódott villámhárítókon, milyen előszeretettel „látogatták” a villámok az épületet. 

– A templomot a turisták eddig is látogatták, a kilátónak köszönhetően máris megemelkedett a számuk. A pályázat megköveteli, hogy látogatói ívet vezessünk, eszerint több mint 700 megtekintés körül járunk, de mivel nem mindenki írja alá becsülettel, a valós szám nyilván több ennél. Ahhoz persze ragaszkodunk, hogy a templomnak maradjon meg a megszokott, imádságos, csöndesebb jellege, hiszen szinte nincs olyan perc, hogy egy-két ember ne imádkozna vagy hosszasan időzne benn, mert elcsöndesedésre vágyott. Szerencsés a helyzet, hogy felmenni közvetlenül a bejárat mellől lehet, ami a szentély világát közvetlenül nem zavarja, s kértük, hogy a szertartások alatt ne mászkáljon le-fel senki. 

Újabb attrakció 

Nem kerülhettük el, hogy szót ne ejtsünk az északi toronyról is, ahová – immár nyílt titok – a belvárosi attrakciók számát növelendően egy figurális harangjátékot tervez a város. 

– Ez is kormányzati támogatásból valósulhat meg, már tervezzük – magyarázta a plébános. – Egyelőre azt próbáljuk kitalálni, mely szentek alakjai, milyen figurák haladjanak körbe a torony előtt, az egyik ablakon kilépve, és egy másikon visszajutva a falak közé. Magam is kíváncsi vagyok, milyen lesz, hogyan férnek majd el az alakok, miként lehet kis meteorológiai állomással biztonságossá tenni, hogy erős szélben ne engedje ki a szerkezet a figurákat. Nyilván komoly műszaki háttér mellett lehet majd megvalósítani az elképzelést ebben a magasságban.