Mézestésztából építettek templomot

Az adventi időszakban Levelek új színfolttal gazdagodott: mézeskalács házak „költöztek” a művelődési központba. Fahéj és méz illata töltötte be a helyiséget, így nem csoda, hogy a településen élők szívesen időztek az alkotások előtt. Ráadásul egyik-másikra rá is ismertek, a házikók ugyanis a község jellegzetes épületeit mintázták. A mini község az ­Életmód Egészségünkért Egyesület tagjainak és se­gítőinek keze munkáját dicséri: tésztát gyúrtak, megsütötték, keményre felvert tojáshabbal kidíszítették, majd összeillesztették a falakat. 

Ügyeltek az arányokra 

Pappné Pásztor Mónika otthon is süt karácsonykor mézeseket, így számára nem volt újdonság a munka menete, különösen úgy, hogy két évvel ezelőtt a gyermeke osztályában az anyukákkal és az osztályfőnökkel már „építettek” házikókat. – Szívesen készítek süteményeket, de mézest csak karácsonyra sütök – mesélte lapunknak. 

– Megvannak a formák: szívecskék, csillagok, fenyőfák, amiket, miután kisültek, tojásfehérjéből és porcukorból készített habbal díszítek. Vannak olyan formák, amikhez ételszínezéket is használok, például pirosat vagy zöldet, de sok marad fehéren. Egy-egy darabot celofánba csomagolok és elajándékozok, ami pedig megmarad, azt egy karácsonyi tálba teszem, s az ünnepi asztalra kerül – feltéve, ha nem esszük meg korábban – nevetett Mónika, és hozzátette: büszke arra, hogy elkészítették a kiállítást, mert sok embernek szereztek ezzel örömet. 

– A református, a római katolikus és a görögkatolikus templom elkészítése volt a mi feladatunk: megnéztük a képeket az interneten, majd rajzoltunk egy sablont, ami alapján elkészültek az épületek. Külön sütöttük meg a falakat, a tetőt, a kéményt, és amikor ezzel megvoltunk, jöhetett a díszítés, aminél fontos volt, hogy jó helyre „rajzoljuk” az ablakokat, ajtókat, cserepeket. 

– Miután megszilárdult a hab, égetett kristálycukorral összeragasztottuk az elemeket. Nem könnyű a karamellel dolgozni, mert nagyon gyorsan megköt, ezért folyamatosan hevíteni kell, miközben óvatosnak is kell lenni, mert rettenetesen forró – hiába ügyeltünk, én is megégettem az ujjamat. De megérte, mert a kiállítás szép lett és egyedi, mindenkinek nagyon tetszett – mondta Mónika. 

Közösségi program 

Azt gondolhatnánk, hogy csak az tud mézestésztából házakat készíteni, aki a mézesekben már profi, de Tuza Csabáné rácáfolt erre: szerinte a kézügyesség és a kreativitás ennél fontosabb. 

– Én egyszer próbáltam meg sütni, de az állaga nem olyan lett, mint amilyennek szerintem lennie kellett volna, ezért felhagytam vele. Egyébként bármilyen tortát vagy krémes süteményt szívesen elkészítek, mézest viszont nem. Ám amikor a házikókat, pontosabban a templomokat csináltuk, ennek nem éreztem hátrányát. Amellett, hogy jó kis közösségi program volt, ez egy kreatív folyamat is volt, ami közben ügyeltünk az arányokra, a díszítésre, és bár meg is lehetett volna enni a kész műveket, örülök, hogy kiállították ezeket, mert a település egyik ékessége lettek – mesélte Tuza Csabáné.

Borítókép: A kiállítást dr. Turóczyné dr. Székely Anita polgármester mellett a Mikulás és a krampusz is megnézte | Fotó: Sipeki Péter