Krisztus áll a találkozó középpontjában

Katolikus világeseménynek ad otthont Magyarország, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus több ezer résztvevővel kezdődött el szeptember 5-én, vasárnap. A héten imádságokkal, katekézisekkel, tanúságtételekkel, kulturális rendezvényekkel, családi nappal folytatódik a programsor egészen szeptember 12-éig.

A zárómisét Ferenc pápa pontifikálja. „Ezek az imádságnak szentelt napok lesznek Európa szívében” – mondta elöljáróban a katolikus egyházfő.

Hálát adva ünneplünk

– Nagyon szép gesztus Ferenc pápától, hogy eljön hozzánk, szeretettel várjuk, s figyeljük az üzenetét.

Számomra a kongresszus a hálaadást fejezi ki amellett, hogy sokakat hitükben erősíti meg a „találkozás Jézussal”

– mondta el lapunknak Szocska A. Ábel, a Nyíregyházi Egyházmegye görögkatolikus püspöke.

Majd így folytatta: – Egy időben sokat gondolkodtam azon, hogy Jézus édesanyja, Mária, és Krisztus legkedvesebb tanítványa, János alakja miért oly visszafogottan jelenik meg a Szentírásban annak ellenére, hogy ők ketten álltak a legközelebb Jézushoz. Rá kell ismernünk a szerénységükre és az alázatosságukra, hiszen így szerették volna kifejezni azt, hogy mindig, minden körülményben nem ők és nem más, hanem: Krisztus a legfontosabb – emelte ki Ábel atya, hogy a több helyszínen megrendezett, többnapos eseménysorozatnak is ki más állna a fókuszában, mint Jézus.

– Az eucharisztia ünneplése ősi hagyományra épül. A vallásos emberek mindig is úgy érezték: hálával, köszönettel tartoznak a teremtő Isten felé. Ez a hagyomány máig fellelhető a zsidó-keresztény tradíciókban, s bár egy része itthon sajnos kezd kikopni, de emlékszem, gyerekkoromban azon a vidéken, ahol felnőttem, mindenért hálát adtunk. A nagyszüleink semmilyen napi cselekvést vagy munkát nem kezdtek el úgy, hogy előtte ne vetettek volna keresztet, a családi összejövetelekből, ünnepekből sem maradhattak el a hálaadás percei.

– Máig őrzött görögkatolikus szokás például a gyümölcsszentelés, amikor a gyümölcsöket mint Isten ajándékát minden évben megáldjuk, ezzel is hálát adva a termésért.

Számomra e kongresszus a hálaadásról szól, amikor is nemzetközi viszonylatban, mi, keresztények – akik hisszük, szeretjük és féljük az Istent – összejövünk a világ minden tájáról, hogy közösen fejezzük ki köszönetünket a sok jóért, amit a mindennapokban kapunk az Úrtól

– tette hozzá a püspök.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent Magyarországnak a rendezvény, azt válaszolta: mindenekelőtt óriási megtiszteltetést, hiszen utoljára 1938-ban tartották nálunk a találkozót, és hasonlóan ahhoz az időszakhoz, ma is szükségük van az embereknek a lelki töltetre.

Nézetkülönbségek...

– A két háború között megerősítésként küldte hozzánk az Isten az 1938-as találkozót, hogy felkészítse az embereket azokra a megpróbáltatásokra, amelyek utána következtek... Hálásak lehetünk azért, hogy az Isten úgy forgatta az idő kerekeit, hogy 2021-ben éppen Magyarországról juthatnak el a lélekerősítő szavak a világ minden részére.

– Gondoljunk a fennálló kihívásokra! Az elmúlt két évben világméretű problémákkal találtuk szemben magunkat. Továbbra is fenyegetettséget hordoz a pandémia, elsősorban az egészségünkre jelent veszélyt, de a közösségeinkre is. Az Európában fellelhető nehézségek, az évekkel ezelőtt elkezdődött bevándorlási hullám, valamint a közügyekben tapasztalható, már-már a mindennapokat szétfeszítő politikai nézetkülönbségek átszövik a különböző társadalmak, és nem utolsósorban az egyének életét. Biztos vagyok benne, hogy sokan keresik a megoldást, várják a válaszokat a problémáikra. Az egységet, az összetartást felmutató világtalálkozó megerősítés abban, hogy ne féljünk, mert bármilyen megpróbáltatás közepette az Úr mellettünk áll.

Magyarország számára pedig felbecsülhetetlen lehetőség, hogy innen juthat el az egész világ felé a Jóisten vigasztaló üzenete, s akik a programokon kapaszkodóra, bizalomra, s reményre találnak, hosszú évekre „útravalót” kapnak a Jóistentől.

Mély lelkű, tiszteletteljes

– Nem lehet szavakkal visszaadni, mi mindent hordoz egy pápai pillantás, egy mélyreható tekintet. Ferenc pápával már egyházmegyei kormányzóként is találkoztam, majd később püspökként. A szentatya 5 évente személyesen is találkozik püspökeivel. Az egyik ilyen meghallgatáson éreztem – egyébként az érzéseinket nehéz szavakba önteni, és valósághűen visszaadni azt a bensőséges atmoszférát, amit megélünk a szentatya jelenlétében –, hogy

Ő az az ember, akin keresztül mérhetetlenül közel érezzük magunkhoz az Istent.

– Ahogyan beszélgetett velünk, tanított minket, ahhoz hasonlítható a leginkább, ahogyan a Mester tanította apostolait; odaadással, atyai gondoskodással. Tiszteli és szereti Őt mindenki, egy mély lelkű embernek ismertem meg.