Tombol a nyár, kempingezésre fel!

Akiknek nem snassz, hogy ponyvás „vigvamot” állítsanak, gumimatracon aludjanak, és persze szeretnek szinte eggyé válni a természettel, szívesen felkerekednek

minden nyáron egy jó kis kempingezéshez. Hogy kik ők, szívesen megmutatjuk olvasóinknak. Első utunk az idén is a sóstói Igrice Kempingbe vezetett, amely ideális hely a pihenni, kikapcsolódni vágyóknak. Közel van a megyeszékhelyhez, erdő szomszédságában áll, és tópartra települt. S bár az idei szezon látogatottság szempontjából még messze van a megszokottól, azért néhány kempingezőt

A történészek szerint Európában már a két világháború óta kedvelt szokás nyaranta a kempingezés, vagyis a sátorozás a szabadban, a természet lágy ölén. Mindez egyformán köszönhető az iparnak – miután beindult a mobilizáció, ráadásul könnyen hordozható túraeszközöket, sátrakat tudtak készíteni nagy tömegben – és a megnövekedett szabad­időnek, vagyis a 8 órában maximalizált munkaidőnek. Ám ez a módi a tengerentúl még ennél is régebbi, hiszen az első telepesek aligha tudták volna meghódítani Amerikát, ha nem visznek sátrat magukkal.

Volt ettől jobb szezon

S hogy miként kempingezünk manapság mi? Megpróbáltunk utána járni a sóstói Igrice Kempingben. Annál inkább meglepődtünk a látványtól, ami a plázson fogadott, hiszen mindössze egy sátor és két lakóautó árválkodott a területen, illetve néhány faházban laktak még.

– Jó, ha vannak húszan – pillantott a papírjaiba a fiatal recepciós –, mi tagadás, volt már ettől jobb is a szezon – magyarázta.

Hogy mi lehet az oka mindennek, arról csupán találgatni lehet. Magas belépőjegyárak? Ha a sátorhelyeket nézzük, mindössze 1200 forintra rúg az ár naponta, igaz, egy 5 ágyas apartmanért 15 ezer forintnál is többet kell fizetni. Ám ez még mindig eltörpül a szállodák áraihoz képest. Akkor talán a pandémia utóhatása, vagy az éppen szeszélyesbe forduló, változékonyabb időjárás okolható a turisták elmaradásáért? Igaz, ami igaz, ha egy természetjáró meglát egy felhőt, már szedi is a sátorfáját, és odébbáll.

Kétségtelen tény, a kempingben tucatszor ennyi vendéget tudnának fogadni, 3-4-5 ágyas apartmanokat, bungalókat, faházakat is kínálva, a 300 főnek elegendő sátorhelyeken túlmenően. Mint kiderült, a közeli Sóstói Lovaskemping és Turistaházban még ettől is rosszabb volt a helyzet, hiszen egyetlen vendége se volt éppen. Azt persze mindenhol elmondták, hogy hétvégére már valamivel magasabb a foglalásszám.

Mindenesetre megpróbáltuk megszólaltatni a legelszántabb kempingezőket, de kora délelőtt láthatóan még nem szívesen bújtak elő a kényelmes szállásaikból. Az egyik család Budapestről érkezett, a térképet böngészve talált rá a tóra és mellette a kempingre, az állatparkra.

Lelassulva, gondtalanul

– Találomra választottuk Sóstógyógyfürdőt, mert itt minden egyben van, és amióta itt vagyunk, minden nagyon kedvünkre való. Hétfőn érkeztünk, és péntek délután már hazamegyünk, mert a hét végére programunk van. Nem láttunk mindent, ugyanis a nagy meleg miatt kibújni se volt kedvünk a sátrunkból, fürdőzésre is csak itt, a tó vizében kerítettünk sort. De az állatparkot – aminek a hirdetései gyakran szembejönnek velünk – megnéztük, és többet kaptunk, mint vártuk. Csodálatos, egy nap alatt alig tudtuk bejárni. Egyébként gyakorlott kempingezők vagyunk, a feleségem már gyermekkora óta az. Egy aprócska sátorral kezdtük, míg végre sikerült egy nagy családi méretűre szert tennünk. A jövő hónapban is elmegyünk egy hétre egy másik kempingbe, de még nem tudjuk, hová – mondta el a nevük elhallgatását kérő, éppen ébredező, kétgyermekes házaspár.

Egy másik családot már a strandfelszereléssel felpakolva szólítottunk meg, nyilvánvaló volt, hogy fürdéshez készülődtek. Mint kiderült, Juhász nagyapa és felesége az unokákat hozták el nyaralni Sóstóra Hódmezővásárhelyről, arra is ügyelve – és így az autót otthon hagyva –, hogy a kicsik a vonatozás élményével is megismerkedhessenek.

Cápák és majmok

– Meg akartuk a gyerekeknek mutatni az állatkertet, az ötlet a múlt héten jött, rákerestem az üdülőhelyre, és a kemping faházát árban is kedvezőnek találtuk. Kicsit retrós, de alváshoz megfelel, az unokáknak pedig minden élmény – sorolta Mária. Mint megtudtuk, még soha nem jártak itt, őket is leginkább az állatpark varázsolta el, két teljes napot szántak a bejárására. Békány Kolost és a nővérét, Békány Annát leginkább a cápashow varázsolta el, de mint megsúgták, a majmokért is egészen odavoltak. Búcsúzóul Juhász András elmondta, hogy még pancsolnak egyet az élményfürdőben, másnap pedig vonatra szállunk, és irány haza. A gyerekek pedig utaznak tovább egy hétre Siófokra az édesanyjukkal, nekik annyival tovább is tart a nyaralás.

MJ