Szemét körforgásban: vajon elérhető cél?

Több mint egy hete kormányrendelet született arról, hogy 2025. december 31-éig az adott évben képződő teljes hulladékmennyiség tömegének legalább a 65 százalékát újra kell hasznosítani. A szabályozás anyagfajtákra lebontva is rendelkezett: a műanyagok és az alumíniumok felhalmozott éves mennyiségének legalább a felét, a vas és az üveg 70, illetve a papír és karton 75 százalékát kell új termékek előállításánál felhasználni. Egyenes beszéd, mondhatjuk, maximálisan egyet is érthetünk a döntéssel. A kérdés már csak az, hogy bő négy esztendő alatt vajon lehet-e majd tartani ezeket az irányszámokat. Persze a rendelet kiskaput is hagyott: a határ­idő legfeljebb öt évvel – és végrehajtási terv csatolásával – kitolható, amire az Európai Bizottság ad engedélyt. És még valami: a különféle célértékekre vonatkozó arányszámok nem csökkenhetnek 30 százalék (a papír és a karton esetében pedig 60 százalék) alá. Első körben arra voltunk kíváncsiak, a rendelkezés milyen elvárást támaszt a hulladékkezelő cégekkel szemben.

A műszaki fejlesztés nem elég

– Mi készen állunk a kapacitásnövelésre – szögezte le mindjárt Éberhardt Gábor, az Észak-Alföldi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. ügyvezetője. – Nyíregyházán új válogatócsarnok épül hamarosan, lesz egy optikai válogatónk, ami a szenzorainak köszönhetően nagy tisztasággal szedi szét a hulladékot különféle frakciókra, kiváltva a pontatlanabb emberi tényezőt. Újrahasznosítani viszont csak annyit lehet, amennyit az emberek a külön gyűjtő­edényekbe tesznek. De vannak más szempontok is. A Tetra Pak (tejes vagy italos) dobozokra ugyan rá van írva, hogy 100 százalékban újrahasznosíthatóak, csak azt nem írják oda, hogy mennyiért. Így aztán hiába bálázzuk be őket, a feldolgozó azzal fogad, hogy fizessünk kilónként 30 forintot pluszban, akkor legfeljebb elviszi. Attól tartok, hogy a cél eléréséhez be kell majd vezetni a betétdíjat, és nem zárható ki a hulladék kezelési költségének emelkedése sem. Önmagában a műszaki fejlesztés tehát nem elég, de ha azt hallanánk, hogy holnaptól minden karónak az autópálya mellett műanyag hulladékból kell készülnie, az valóban ösztönzőleg hatna. Kell tehát piacot teremteni, érdemes lenne a kibocsátókat is korlátok közé szorítani, és a szemléletformálás terén is van még mit tennünk. Mi hiába tudnánk 40 ezer tonna hulladékot feldolgozni évente, ha nem raknak a kukákba csak 15 ezer tonnát. Annak is a fele olyan, aminek nem kellene ott lennie. Például zsákba kötözött döglött tyúknak vagy műanyag autó-lökhárítónak, és a gazda nem érti, miért nem vittük el a gyűjtőedényét. Meg kell nézni, hogy nálunk milyen egy szelektív gyűjtősziget, nyugaton sírva menekülnének onnan a látvány miatt – magyarázta Éberhardt Gábor. A cégvezető szerint amennyit már lakossági szemléletformálásra, PR-tevékenységre, direkt reklámokra költöttek, az többszöröse a gyűjtőkben landoló haszonanyagnak.

Nem győzik hangsúlyozni: az Észak-Alföldi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. kötelezettsége addig terjed, hogy az arra alkalmas hulladékot előkészítik újrahasznosításra, csak legyen, aki tőlük át is veszi. De erre majd egy későbbi cikkünkben térünk vissza, ahogy arra is, mi a különbség a csomagolási és az egyéb háztartási hulladék között.