Megújuló erdőrészek a város szélén (fotók)

Két részletben összesen négy hektáron újulhat meg a nyíregyházi Sóstói-erdő, amihez az első lépéseket már megtették a Nyírerdő Zrt. nyíregyházi erdészetének szakemberei. Egy ilyen munkafolyamat általában talaj-előkészítéssel kezdődik, amit már ősszel elvégzett a társaság, nemrég pedig a kiültetést is befejezték. A területet a jövőben 26 ezer őshonos kocsányos tölgy uralja majd, de az egységes képet 3500 vadkörte, 2500 tatár juhar, 1700 gyertyán, 1100 ezüst hárs, 1000 vénic-szil is gazdagítja.

Maguktól nem újulnak meg

Nem volt nehéz beazonosítanunk, merre is található a szóban forgó négy hektár, hiszen ahogy arra Szokolovszki Géza, a nyíregyházi erdészet igazgatóhelyettese is rámutatott, erdőfelújítást mindig olyan területen végeznek, ahol korábban véghasználatra kijelölt állomány állt. Márpedig tavaly szeptemberben az úgynevezett hármas-dombi nyiladék mellett, illetve a nyugati tömbben dolgozott a fűrész.

– Két hónappal ezelőtt végeztük el a talaj-előkészítést, március 26-án és 29-én pedig kiültettük a csemetéket. Az utóbbit szerettük volna tavaly őszre ütemezni, de nem várt technikai akadály adódott, és a csapadékos időjárás sem tette lehetővé a munkavégzést. A véghasználatra, majd azt követően a teljes talaj-előkészítésre azért van szükség, mert az ilyen erdőállományok koruknál, fafaji tulajdonságaiknál fogva nem képesek természetes megújulásra. Magukra hagyatva a bennük megtalálható invazív fafajok jutnának főszerephez, és bár az erdőkép látszólag fennmaradna, valójában egy leromló, természetvédelmi szempontból folyamatosan értéktelenedő állománnyá alakulna át – magyarázta az igazgatóhelyettes.

S ha már a talaj-előkészítésről ennyi szó esett, nem hagyhatta említés nélkül, hogy ezt egy másik fontos mozzanat is megelőzte, amit vágástakarításnak neveznek. A kifejezés általában a vágástéri hulladék elégetését jelenti. Ezúttal viszont a megyeszékhely közelsége miatt más megoldáshoz kellett folyamodniuk, és a hulladékot lezúzták. Szokolovszki Géza az érthetőség kedvéért fontosnak tartotta nyomatékosítani, hogy a viszonylag nagy területű, igen koros erdőrészletek szakaszos felújítása elengedhetetlen.

– A sokszor emlegetett szálalás vagy szálalóvágásos eljárás a Sóstói-erdő talaj- és klimatikus adottságai mellett tölgy fafajjal nem lehetséges – magyarázta.

A segítő kísérőfajok

Bizonyára többekben felmerült, miért van szükség a tölgyek mellett vadkörtére, tatár juharra, gyertyánra, hársra vagy szilre. Erre is választ kaphattunk.

– Egy természetes kocsányos tölgyes mindig elegyfákban gazdag. Fényigényes, hosszú életű és magasra növő egyedei alatt bőven jut hely árnyéktűrő, alacsonyabb fáknak is. Ezek a kísérőfajok nem a későbbiekben kitermelt fűrészrönkök köbmétereivel teremtenek értéket, hanem az erdő élőközösségét gazdagítják, avarjukkal a talajt javítják, a tölgyek törzseinek árnyat vetve pedig a nemes fát növekedésre, a fény felé törekvésre késztetik. Esztétikai értékük is elvitathatatlan, elég csak egy fehéren virágzó vadkörtére gondolni. Sajnos, a korábban itt lévő erdőállomány inkább idegenhonos, invazív elegyfákban bővelkedett, többek között ezért is döntöttünk az erdőfelújítás mellett – jött a magyarázat.

Egyébként nem véletlenül élünk a szövegünkben szigorúan az „erdőfelújítás” kifejezéssel, hiszen az erdészet helyettes vezetője arra is felhívta a figyelmünket, hogy „erdőtelepítésről” ott beszélnek, ahol korábban – nyilvánvalóan belátható időn belül – nem állt erdő. A felújítási munkát – amely meglehetősen gyakori errefelé, évente 60-65 hektáron sok százezer csemete gyökérzete kerül a földbe – a társaság általában alvállalkozók bevonásával végzi. Mindez most 4 millió forintba került, amit az erdészet gazdálkodott ki.

Ám az utóbbi időben egyre fontosabb szerep hárul az önkéntesekre, azon belül pedig a diákokra. Csemetéket ültetni ugyanis nem ördöngösség, a szabályok és fogások gyorsan elsajátíthatók.

– Az ilyen feladat nem csupán ráirányítja az önkéntesek figyelmét az erdészeti beavatkozások fontosságára, de közelebb hozza őket a természethez, ráadásul lehetőségük nyílik rá, hogy ténylegesen tehessenek valami kézzelfoghatót azért az erdőért, aminek a jövője sokunk szívügye – hangsúlyozta Szokolovszki Géza, majd mindjárt hozzá is tette: a járványhelyzet miatt sajnos ilyesmire ezúttal nem volt lehetőség, és az ilyenkor szokásos rendezvények is elmaradtak.

Az első 10 év kritikus

Mint megtudtuk, a nyíregyházi erdészetnek nincs saját csemetekertje, vannak viszont más erdészetei – például Hajdúhadházon, Derecskén –, ahol a csemeték jelentős részét termesztették. Néhány elegyfaj után viszont messzebbre is el kellett menniük, nem ritka, hogy egészen a Dunántúlig utaznak értük.

– Az első néhány vegetációs időszak kritikus a növekvő facsemetékre nézve, így sok múlik az ilyenkor leesett csapadék mennyiségén és eloszlásán is. Amennyiben a következő hetekben megfelelő mennyiségű csapadék (legalább 10-15 milliméter) lenne, akkor jó eséllyel az elültetett csemeték 90-95 százaléka megeredne. Egy tölgyes esetében az első 10 év kritikus, mivel egy eléggé lassan növő fafajról beszélünk. Gondot okoz a gyomkonkurencia, a hiányzó talajvíz, károsítják a kultúrát a – gondos talaj-előkészítés ellenére is – megjelenő invazív fafajok sarjai, a tölgy­lisztharmat, a cserebogárpajor, a mezei pocok, az őz és néha a gyorsabban növő őshonos elegyfajok. Egy részük ellen sikeresen lehet védekezni – az őz ellen például épített erdővédelmi kerítéssel, gyomosodás ellen aktív ápolással –, de az abiotikus tényezőkkel szemben (aszály, fagy, hőség) sajnos ekkora méretű területen nem tudunk biztosra menni. Ha az első 10-12 év megpróbáltatásain túljut a fiatal tölgyes, és oly mértékben összezárnak a kis lombkoronájukkal, hogy a talajra minimális fény jut le, akkor már a természetre lehet bízni a dolgot. Mivel lassan növő fafajról van szó, 20-30 évnek is el kell telnie, hogy hamisítatlan fa alakú egyedekké váljanak, de az állatok, különösen a madarak már hamarabb birtokba veszik és belakják a táplálékban gazdag élőhelyet.

Száz évnél is tovább

– Az érintett négy hektárt addig nem veszélyezteti véghasználat, míg a fák egészségi állapota nem teszi ezt indokolttá. Persze a legalaposabb szakmai tervezéssel sem láthatunk előre száz éveket, márpedig egy tölgyesnek annyi legalább kijár. Abban bízunk, hogy a most ültetett csemeték gyökereikkel le tudnak nőni a lecsökkent talajvíz mélységéig, ahova az elődállomány korhadt gyökerű tölgyeinek már nem volt esélye lejutni. Bízunk benne, hogy egészséges, életerős fák nőnek belőlük, és legalább 120-150 évig ékkövei lehetnek a Sóstói-erdőnek – zárta mondandóját Szokolovszki Géza.

Borítókép: Erdőfelújításnál az alvállalkozók emberi és gépi erejét is igénybe veszik | Fotó: Sipeki Péter