Amerikai „bevándorló” a galambok réme

A nagyobb városokban évek óta kellemetlenségeket okoz az óriási galambállomány, amely bár bizonyos szempontból része a városképnek – gondoljunk csak Velencére vagy Nyíregyháza sétálóutcájára –, a velük járó ürülék sok embert bosszant.

Nyíregyházán a NyírVV Nonprofit Kft. munkatársai a Kossuth tér közvetlen környezetében kettő, a Búza téri piaccsarnoknál pedig egy galambgyűjtő eszközt helyeztek ki, és az ürüléket is eltakarítják. A társaság azonban felhívja a figyelmet, hogy a magáningatlanok környezetének tisztán tartása a tulajdonos feladata.

A városok galambhelyzetéről Prágay Istvánnal, a Magyar Solymász Egyesület elnökével beszélgettünk, aki elmondta, rengeteg megkeresést kapnak az egyházaktól a templomok tetején tanyázó galambok miatt, de a városok, társasházak, lakóparkok is gyakran fordulnak hozzájuk a kellemetlenkedő madarak miatt.

Nincs elég kapacitás

– Ma már ott tartunk, hogy nem tudunk eleget tenni az összes felkérésnek, hiszen nincs annyi emberünk, aki ennyi feladatot el tudna látni. Időnként az állatvédők ellenállásával is szembesülünk, továbbá a helyzet megoldását nehezíti a bonyolult engedélyeztetés is: a kivonulás előtt az önkormányzat, a közterület-felügyelet vagy városüzemeltető társaság engedélyére is szükség van – tudtuk meg az elnöktől, aki hangsúlyozta: utópisztikus álom, hogy Nyíregyháza vagy bármely más nagyváros főteréről eltűnjenek a galambok.

– Riasztani, gyéríteni lehet a madarakat, s így élhetőbbé tehető egy-egy városrész. Azt sem árt tudni, hogy a galambok nagyon gyorsan szaporodnak: egy évben kétszer tojnak, s ha el is pusztul két-három fióka, legalább ugyanennyit felnevelnek a madarak, így állandó az utánpótlás – hívta fel a figyelmet Prágay István, aki a galambok okozta közegészségügyi problémákról is beszélt.

– Korábban többször is vizsgálták az állatok ürülékét, s olyan baktérium- és vírustenyészeteket találtak benne, melyek ártalmasak lehetnek az emberi egészségre. A világon több helyen „repülő patkánynak” is nevezik ezeket a madarakat, s bár elsőre durvának tűnhet a megfogalmazás, a városi galambok állományában rengeteg a beteg példány, akár a teljes populáció 30-50 százaléka is érintett lehet.

– Ezek az egyedek olyan kórokozókat hordoznak, amik őket nem betegítik meg, de az ürülékükkel vagy húsukkal más állatokat vagy akár az embereket is megfertőzhetik – figyelmeztetett a szakember, aki szerint még mindig sokan etetik a madarakat, s ezzel odaszoktatják őket a közterekre.

Csapatban vadászik

– A galambok hamar megtanulják, hol jutnak élelemhez, ahogy a veszélyt is könnyen felismerik. A madarak genetikailag kódoltan félnek a ragadozóktól, ezért sokszor nem is kell őket bántani, elég, ha az égen megjelenik egy ragadozó madár. A riasztóberendezések nem elég hatékonyak, hiába adnak ki kellemetlen hangot, a galambok és egyéb kártékony madarak néhány nap alatt megszokják őket – árulta el Prágay István, aki a solymászok munkájáról is elmondta: a galambriasztás nagyon speciális művelet, a városokban nem tanácsos sólyommal vagy héjával dolgozni, de van egy madárfaj, ami kiváló a feladatra: a Harris-ölyv egy amerikai ragadozó madár, mely leginkább egy kis méretű sasra hasonlít.

– Gyönyörű állat, és azért nagyon hasznos, mert ez az egyetlen ragadozó madár, ami csapatban vadászik. A városokban egyszerre kettőt vagy akár hármat is elengednek a riasztásokkor, és egymást támogatva riasztják a galambokat. A speciális feladatokra képezni kell őket, a solymász részéről több év tapasztalatra és munkára, míg a madár szempontjából több hónap gyakorlásra van szükség – engedett betekintést a galambriasztások menetébe a szakember, hozzátéve, a képzéshez is különleges végzettségre, engedélyekre van szükség: állami vadászjeggyel, solymászvizsgával kell rendelkezni, és az is nagyon fontos, hogy be kell jelenteni a madarat a természetvédelmi hatóságnál.