Ügyvéd, akire a vádlott támaszkodhat

Soha nem készült büntetőjogi pályára, az egyetemen a szakdolgozatát polgári jogból írta, és kártérítéses kérdésekkel foglalkozott, s azt hitte, polgári jogász lesz. Aztán az ügyészség olyan jövőképet kínált a fiatal, 29 éves jogásznak, amit nem lehetett visszautasítani.

– Ebben semmi tudatosság nem volt, racionális döntést hoztam – mondja pályája indulásáról dr. Hajzer László, aki 1991-ben egy remélt, ám meg nem kapott előléptetést követően, külső biztatásra, motiválásra megpályázta a megyei rendőrfőkapitányi posztot.

– Életem legjobb döntése volt – jelenti ki, és mint magyarázza, a rendszerváltáskor történelmi cselekedet volt a diktatúrából egy erőszakszervezetet átvezetni a demokráciába. Egy új rendőrséget építettek, ami hatalmas kihívást jelentett. Akkor több hatáskörrel rendelkezett egy kapitány, szinte korlátlan személyzeti, előléptetési joggal bírt, gazdálkodási kérdésekről dönthetett.

Nagy ügyeket tárgyalt

– Abban az időben születtek a ma is meghatározó döntések, a megüresedett pártbizottsági épületekben 15 rendőrőrsöt hoztunk létre a megyében. Megkezdődött az informatikai fejlesztés, hiszen még egy számítógépünk sem volt, lecseréltük a Zsigulikat Golfokra, ingatlanokat kaptunk. Az egy nagy felívelés volt, eljutottunk Amerikába, az FBI Akadémia képzésére is – sorolja, mi minden történt akkor.

Örök emlékként felidézi, hogy frissen kinevezett főkapitányként az állománnyal feleltek Szent II. János Pál pápa biztonságáért, amikor 1991-ben Máriapócsra és Nyíregyházára látogatott, később egy zarándokúton pedig kétszer is találkozott a pápával.

Azt azonban a mai napig nem tudja, hogy miről is szólt az a Nyírfa-ügy, ami miatt 1997-ben nyugdíjba vonult és otthagyta a rendőrséget, ahová később visszatérhetett volna, de akkor már az egyéni ügyvédi pálya mellett döntött.

– Az azóta eltelt 23 évben sok nagy ügyet tárgyaltunk – jegyzi meg, s talán mindennél többet mond el az, hogy az első ügyfelei éppen azok közül kerültek ki, akikkel szemben ügyészként vagy rendőrként eljárt. Évekig volt fogdaügyész, akinek meg kellett hallgatni a fogvatartottakat.

– Nekem mindent el mertek mondani. Ha az ember korrekt volt, akkor bizalommal fordultak hozzá. Az ügyfél az ügyvéddel bizalmi viszonyt alakít ki, s ennek az alapja, hogy biztos benne, amiről beszélnek, kettejük között marad – fogalmaz dr. Hajzer László, akitől büntető- és polgári ügyekben is kérik a segítséget, a jogi képviseletet.

– A büntetőjog úgy van felépítve, hogy hatalmi szervezetekben tömegeket foglalkoztatnak azért, hogy valakivel szemben eljárjanak, így a védő az egyetlen, akire a vádlott támaszkodhat. Mára az objektív igazságkeresést sok esetben felváltotta a törvényalkalmazás – mutat rá az ügyvédi hivatás fontosságára.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy mitől jó ügyvéd egy ügyvéd, azt válaszolja egy régi, neves ügyvédet idézve: tehetségtől függően, általában 40 éves korára mindenki megtanulja a szakma szabályait, a jogtechnikákat. A különbség abban van, hogy mennyi pluszt tud ehhez hozzátenni, milyen emberi tulajdonságokkal rendelkezik, mennyire empatikus, érzékeny, művelt és tájékozott.

Nem lesz ráérős nyugdíjas

– Szívvel-lélekkel csináltam a képviselőséget – ismeri el, ahogy azt is, magának is feltette a kérdést, hogy az ő életútjába ez hogyan fér bele.

– Rájöttem, hogy ezt azért szerettem, mert mindig ellenzéki képviselő voltam, a megyei és a nyíregyházi közgyűlés tagjaként is. Kicsivel veszítettem a 2006-os országgyűlésiképviselő-választáson, 2010 óta pedig egyetlen választáson sem indultam – meséli a politikai színtéren eltöltött évekről, s ma úgy véli, nem is lenne alkalmas kormánypárti képviselőnek, mert szeret vitázni, kérdezni.

– A három gyermekemből kettő a jogi pályát választotta, a legidősebb közgazdászként lett sikeres. Kudarcként élem meg, hogy egyik jogászgyermekemet sem sikerült hazacsábítani. Mind a ketten Budapesten maradtak, kiváló helyen és nagyszerű szakmai kihívásokkal teli életet élnek – mondja jogos büszkeséggel és egy kis szomorúsággal a hangjában, majd mesél a régiségek iránti szenvedélyéről, ahogy elkezdett kisplasztikákat gyűjteni már akkor, amikor volt Képcsarnok, ahol zsűrizett alkotásokhoz lehetett hozzájutni.

Most a használtcikk-piacon vadássza a gyűjteménye új és új kincseit. Szereti az irodalmat, Márai Sándortól és Krúdy Gyulától mindent elolvasott, szabadidejében szívesen ír naplót, azt pedig nem tudja elképzelni, hogy dr. Hajzer László egyszer ráérős, semmit sem csináló nyugdíjas lesz.

– A jó ügyvéd olyan, mint a jó bor, minél idősebb, annál érettebb, karakteresebb. Kortalan, de magányos pálya az ügyvédi, ahol mindenkinek magának kell megküzdenie – fogalmaz.