A kitartás és a sok munka mindig meghozza gyümölcsét

Gyerekkorától kezdve megtapasztalta a helyi emberek nehéz életét, valamint az évek során az életminőség alakulását. Természetesként fogadta el és vitte tovább az akkor megszokott életstílust, amelynek értelmében a munkahely mellett a családok többsége mezőgazdasággal is foglalkozott. Hittek abban, hogy a kemény munka, amelyet pluszban bevállalnak, elősegíti az anyagi előrejutásukat, és megalapozza a gyermekeik jobb életét.

Az évtizedek folyamán ez az életstílus Geszteréden is sokat változott: átalakult a foglalkoztatás, munkahelyek szűntek meg, majd újak jöttek létre, átalakult a mezőgazdasági termelés is. Szabó József nagyjából 10 éve, a község nehéz időszakában, személyes megkeresésnek és kérésnek eleget téve kapcsolódott be az önkormányzat munkájába. Nem volt egyszerű ezt a döntést meghoznia, ugyanis a főállása és háztáji gazdasága mellett 1998-tól az akkori NYIDOTER-nél dohányfelelős volt, később képviselő, aztán a MADOSZ-nál küldött. Családja vállalta, hogy az otthoni munkákból, amennyit tud, levesz a válláról, így kezdetben alpolgármesterként, a Geszteréd Jövőjéért Közalapítvány vezetőjeként, külsős pénzügyi bizottsági tagként, majd 2014-től polgármesterként töretlen lelkesedéssel, lelkiismeretes munkával irányítja a községet.

Hogyan emlékszik vissza a gyermekévekre?

– Gyermekkoromra visszatekintve örömteli, szép emlékek jönnek elő. Akkoriban az utcánkban 40-50 hozzám hasonló korú gyerek volt, így az utca reggeltől estig zajos volt. Nagyon sok esetben egymást neveltük jóra vagy rosszra úgy a játszással, mint egymás kisegítésével apróbb munkában. Szüleink is rendszeresen bevontak a ház körüli munkába, hisz abban az időben a jelenlegi megszokott gépek nélkül sokkal több volt a tennivaló, például az ebéd elkészítéséhez tüzet kellett rakni, és a gallyak aprítása rendszerint az én feladatom volt. A településen kívülre ritkán látogattunk el, rokonokkal legtöbbször egy-egy betakarítás, disznótor alkalmával találkoztunk, nagyon örültünk egymásnak. A szórakozást egy-egy mozi jelentette, viszont minden vasárnap a reggeli misén ott kellett lennünk.

Soha nem került távolabb Geszterédtől?

– Mindig itt laktam, viszont bejártam Debrecenbe villanyszerelőnek tanulni, majd még 11 éven keresztül ott dolgoztam az építőiparban. Mellette másodállásban vállalkozóként Geszteréden nagyon sok lakásban és melléképületben szereltem be a villanyt. Emlékszem arra az időszakra, 1982-től 1986-ig, szinte hetente egy-két bojler kiépítését végeztem el. Ez az időszak már arra is jó volt, hogy megismertem Geszteréd lakóit közelebbről. Hazakerültem 1988-ban a geszterédi Vízmű-telepre dolgozni. Innentől kezdve folyamatosan láttam a falunak a lassabb vagy gyorsabb fejlődését. Azóta önkéntes tűzoltó is vagyok.

Hogyan tudja a munkát, családot, szabadidőt összeegyeztetni?

– Számomra nagyon fontos a családom, a velük töltött idő feltölt, így a munkámban is jól tudok teljesíteni. Bevallom, sokszor nem tudok éles határt húzni a munka és a magánélet között, mivel a faluban felmerülő gondokat ugyanúgy a szívemen viselem, akárcsak a sajátomat. Feleségemmel, Máriával 39 éve vagyunk házasok, két felnőtt gyerekünk van, Gabriella és József, akik már családosak, és saját vállalkozásuk van, miközben kölcsönösen segítjük egymást, amiben csak tudjuk. Ők is, akárcsak mi, a szüleik, úgy nőttek fel, hogy mindig kivették részüket az itthoni feladatokból, talán ennek is köszönhetően nagyon szorgalmas, aktív, igyekvő és családszerető felnőttekké váltak.

Nagyon büszke vagyok ikerunokáimra, Lucára és Lénára, akik immár 3 évesek múltak, és minden velük töltött perc ajándék számomra.

Minek köszönheti, hogy a településen élők évek óta bizalmat szavaznak Önnek?

– Úgy gondolom, mivel helyi lakosok kértek fel a feladatra, első perctől fogva igyekeztem az elvárásoknak megfelelni, aktívan belevágtam a munkába, ki mertem állni a saját véleményem mellett, és sokszor beleszóltam a pénzek tisztességes elköltésébe is. Már alpolgármesterként is szinte mindennap bent voltam a hivatalban, segítettem a napi munkákban, többek között az akkori nagy létszámmal folyó közfoglalkoztatás lebonyolításában. Ez azt jelentette, hogy a főállású munkahelyemet a vízműnél fel kellett adnom, hogy a saját gazdaságunk ne szenvedje kárát. Ezt a három évet tiszteletdíj nélkül láttam el.

A Kelet-Magyarország folyamatosan tárja az olvasói, hírportálján, a Szabolcs Online oldalain keresztül pedig az egész ország s világ elé Szabolcs-Szatmár-Bereg mindennapjait, az itt élők szívós, kitartó munkáját. Mindig nagy örömmel számolunk be azokról az eredményekről, teljesítményekről, amelyekben az egyén sikere a közösséget is erősíti, és öregbíti szűkebb hazánk hírnevét. Ezt tükrözi a legutóbbi magazinunk is, amely „Férfiak fókuszban” címmel jelent meg. Megyénkben élő, vagy itt született és eltéphetetlen gyökerekkel ide, hozzánk kötődő férfiak pillantottak vissza pályafutásuk eddigi főbb mozzanataira. Közösen értékeltük az elmúlt időszak nagy kihívásait, és kerestük együtt a siker receptjét, ami másoknak is követhető példával szolgálhat a problémák megoldásához. Az ugyanis egyértelműen kitűnik: sikeres emberek portréi köszönnek vissza az írásokból. Győződjön meg erről Ön is!

Polgármesterségem ideje alatt átalakítottuk a szociális támogatási rendszerünket, hogy minden korosztály részesüljön az állam által nyújtott normatívából. Támogatjuk többek között a beiskolázást, a házasságkötést, a gyermekvállalást, évente kétszer élelmiszercsomagot juttatunk minden háztartásba, és tűzifát a rászorulóknak. Pályázati forrásból tanulmányi ösztöndíjat alapítottunk. Családi szabadidős programokat szervezünk. E széles körű szabályozásnak és tevékenységnek köszönhetően 2018-ban, a családok évében elnyertük a „Családbarát Önkormányzat” kitüntető címet. Az elmúlt években több beruházás is megvalósult, sokat fejlődött a falu rendezettsége, és az anyagi forrásainkat mindig a legoptimálisabb módon igyekszünk felhasználni.

– Közvetlen kapcsolatot ápolok a helyi emberekkel, az ajtóm nyitva áll mindenki előtt, igyekszem a lehetőségekhez képest mindenkinek segíteni. Azt vallom, hogy az elesett embereket nem kell kikerülni, magukra hagyni, hanem segíteni kell őket talpra állni.