„Nincs más kiút a pandémiából...”

Ahogyan csökken a fertőzésszám és az aktív betegek száma, úgy enyhül a teher a kórházak Covid-osztályain – tudtuk meg dr. Szondi Zitától, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház főigazgatójától. Az intézményvezető rövid áttekintést adott a kórház elmúlt fél évéről, a járványkezelésben, a covidos betegek ellátásában betöltött szerepéről, valamint az oltási kampány feladatai ról. Dr. Szondi Zita hangsúlyozta, a védőoltás az egyetlen kiút a járványból.

Az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók körében folyamatosan emelkedik az oltási hajlandóság.

Rendkívüli évet hagytak maguk mögött a kórházak, a világjárvány átírta az egészségügyi ellátóintézmények megszokott életét, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház jelenleg is kulcsfontosságú szerepet tölt be a járványkezelésben, a koronavírusos betegek ellátásában és nem utolsósorban az oltási programban. Dr. Szondi Zita főigazgatóval beszélgettünk.

A második hullám tavaly szeptemberben érkezett, s bár az első periódusban felkészültek egy esetleges nagyobb betegszám fogadására, átszervezték az osztályokat, férőhelyeket szabadítottak fel, mégis más modellezni valamit, és más élesben szembesülni egy sor nehézséggel.

Tavaly szeptemberben hirtelen, gyors ütemben növekedett a koronavírusos esetszám, centrumként három megye ellátási területe tartozott hozzánk, a Covid-részlegeken közel 600 ágyon dolgoztunk Nyíregyházán, a Jósa András Oktatókórházban. Ezt követően lépett be az ellátásba a debreceni egyetemi klinika, ezután érezhetően csökkentek a terheink, ám november közepéig mind Nyíregyházán, mind Debrecenben nagyon gyorsan megteltek az osztályok, a két megyeszékhelyen szinte egyenlő esetszámot regisztráltunk. A közel ötszáz, koronavírus-fertőzéssel bekerült beteg ellátása túlságosan leterhelte szakembereinket, a fertőzéssel érintett betegek között átlagosan 15 százalékban volt súlyos, középsúlyos állapotú. A járvány második hullámának csúcsán, november első hetében a fehérgyarmati kórházunkat is bevontuk a feladatellátásba, és mint ismert, később a kisvárdai kórházban is kialakították a Covid-részlegeket, ekkor az ország minden intézményében – miniszteri rendelet alapján – el kellett halasztani a tervezhető műtéteket, a sürgős esetek ellátása mellett az onkológiai, kardiológiai, szülészeti ellátások, valamint a szűrések zavartalanul működtek tovább. A vírus közöttünk van, az ellátás megszervezése, a kapacitások tervezése még mindig napi feladatunk. Fontos azonban kiemelni, hogy betegeinket a legnagyobb gondossággal látjuk el a járvány miatti korlátozások betartása mellett.

A statisztikákat megvizsgálva tavaly novemberben pörgött fel a tesztelés, és dinamikusan emelkedett a fertőzöttek száma megyénkben is.

Igen, sajnos a második hullám elején 3-4 nap alatt telítődtek az intenzív osztályok, a szükséges kapacitásokat folyamatosan bővíteni kellett. A fehérgyarmati telephelyen is így volt, november 12–16. között a beáramló és felvett betegek magas száma miatt valamennyi részlegen koronavírusos betegeket láttunk el. Szükség volt a munkaerő-átcsoportosításokra is, Mátészalkáról, Kisvárdáról jöttek kollégák. Nagyon köszönöm a munkájukat, és hálásak vagyunk azoknak a háziorvosoknak is, akik intenzív terápiás szakorvosként a második hullámban ellenvetés nélkül segítséget nyújtottak.

Azóta elindult lefelé a járványgörbe, ez megmutatkozik a kórházban kezelt betegek számában is?

Javult valamelyest a helyzet, de most sem dőlhetünk hátra, hiszen nemrég egy új vírusvariáns is felütötte a fejét. Jelenleg 200 körül van intézményünkben az igazoltan pozitív Covid-kezeltek száma, 35-40 beteg szorul intenzív ellátásra (január 22-ei, pénteki adat). Összességében elmondható, hogy enyhült az ellátórendszerre nehezedő nyomás, köszönhetően annak is, hogy a második hullámra kialakult az a struktúra, amelyben már nem volt szükséges hirtelen döntéseket hozni. Valamennyi védőfelszerelés és intenzív terápiás eszköz rendelkezésünkre áll, infúziós pumpák, lélegeztetőgépek és a monitorok nagy számban érkeztek kórházunkba a kormány beszerzéseinek köszönhetően. Sokat tanultunk az elmúlt hónapokban a betegségről, annak terápiájáról, ismerjük és alkalmazzuk a szakmai protokollokat. Egy rizikó azonban megmaradt: a vírus természete. A fertőzés tünetei változatosak, van, akinél súlyos panaszokat idéz elő: tüdőgyulladást, sokszervi elégtelenséget. A középsúlyos tünetekkel kezelt betegek folyamatos figyelmet igényelnek, mert az állapotuk bármikor romolhat, és akkor szükségessé válhat intenzív osztályos elhelyezésük. A fertőző betegek zárt ajtók mögé kényszerülnek, speciális védőfelszerelésben mehetünk be hozzájuk, megváltoztak az ápolási folyamatok is, amiket meg kellett ismerniük kollégáinknak. A lábadozóknál azt tapasztaljuk, hogy nehezen élik meg az elzártságot, a hozzátartozók hiányát. A hosszan tartó ápolási feladatok, a súlyos esetek munkatársainkat is megviselik, emocionálisan, mentálisan is nagy terhet hordoznak.

Egy ilyen mélypont volt tavaly ősszel a korábbi főigazgató, dr. Adorján Gusztáv elvesztése is, aki koronavírusban halt meg.

Főigazgató úr megbetegedése, elvesztése nagyon közel hozta mindenkihez, hogy az új koronavírus nem válogat, mindenhol ott lehet. Halála nagy veszteség volt intézményünknek, de nem engedhettük meg magunknak, hogy csak egy percre is megálljunk és a fájdalmunk, a gyászunk kibillentsen bennünket abból, hogy a betegeinkért mindent meg kell tennünk. Ő is ezt akarta volna. Ahogy kollégáim a nehéz időkben helytálltak, az példaértékű, büszke lenne ránk, azt gondolom.

Nincs más kiút a pandémiából, mint a védőoltás. Hogyan értékeli, hogy a legelső körös felméréshez képest 50 százalékkal emelkedett az oltási hajlandóság kórházi dolgozóik körében?

Néhány hónappal ezelőtt még nem is reméltük, hogy mára rendelkezésre állhatnak olyan modern technológiával készült védőoltások, amelyek majdnem 100 százalékos védettséget biztosítanak. Azt, hogy mit jelent ez a járvány mind fizikailag, mind pszichésen, leginkább a betegségen átesettek tudhatják. Meg kell erősíteni, hogy a jelenleg rendelkezésre álló oltóanyagok biztonságosak. A Pfizer-vakcina tárolása mélyfagyasztott körülmények között lehetséges, és felolvasztást követően öt napig használható. A Moderna oltóanyagát mínusz 20 fokon kell tárolni, fagyasztás nélkül 30 napig alkalmazható. Mindkét vakcina mRNS-­alapú, tehát a vírus örökítőanyagának egy részletét tartalmazza, egy vírusfehérjét kódol, amely ellen a szervezetben az oltást követően ellenanyag termelődik, ez alakítja ki a védettséget. A tömeges oltás akkorra várható, amikorra megfelelő vakcinamennyiség áll rendelkezésre, erre felkészültünk, és telephelyeinken a szükséges oltópontok működtetésével részt vállalunk az oltási kampányban. A napokban megérkezett az ötödik oltóanyag-szállítmány is a Jósa András Oktatókórházba. Az újabb szállítmánnyal 975 Pfizer–BioNTech-ampulla érkezett Nyíregyházára, amely 2925 ember kétszeri védőoltására elegendő. Az egészségügyben dolgozók mellett a megyei szociális intézmények lakóinak és dolgozóinak oltását is folyamatosan biztosítják munkatársaink, a megyei védelmi bizottság által meghatározott rendben. A tapasztalatok szerint emelkedik az oltási hajlandóság, a megye egészségügyi dolgozóinak már 60 százaléka vette fel a vakcinát. Közel húsz százalékot tesz ki azok aránya, akik az elmúlt hónapokban estek át a fertőzésen, őket a negatív teszt eredménye után három hónappal oltjuk be. Tavaly december 27-étől több oltópontot hoztunk létre, jelenleg már a telephelyeinken is kialakítottuk ezeket a pontokat, illetve mobil oltócsapatokkal kezdtük meg a szociális intézmények lakóinak és dolgozóinak oltását is. A jelenlegi adataink alapján közelítünk a hétezer beoltotthoz, és a második, emlékeztető oltások beadása is elindult.

Főigazgató asszonyt az elsők között oltották be, mit tapasztalt?

Az intézmény vezetőjeként példát kell mutatnom. A járvány leküzdésének jelenleg egyetlen módja van, minél nagyobb átoltottságot elérni ahhoz, hogy az életünk visszatérhessen a régi kerékvágásba. Ne kelljen félnünk, féltenünk szeretteinket, újra találkozhassanak a családok, utazhassunk, az emberek ne veszítsék el a munkájukat. Ehhez mindenkinek egyénileg kell hozzájárulnia, hogy újra lehessen normál üzemmódban gyógyítani, hiszen erre tettük fel az életünket mi, az egészségügyben dolgozók. Ha az emberek azt látják, hogy az egészségügyi dolgozók felveszik az oltásokat, nagyobb oltási hajlandóság érhető el a lakosság körében is. Hiszem, hogy a példamutatás a legjobb meggyőzés. Azt is érdemes kiemelni, hogy az eddigi oltások során rendkívüli esemény nem történt, a sürgősségi orvosoknak nem kellett beavatkozniuk. Az oltópontjainkon minden esetben ott vannak a sürgősségi ellátást nyújtó szakembereink, mert a maximális biztonságra törekszünk.

Miért érdemes a felnőtt lakosság széles körének regisztrálni az oltásra?

Az lenne az ideális, ha a lakosság nagy része megkapná a koronavírus elleni szérumot, de elsőként a rizikócsoportba tartozókat kell beoltani. Már az is megnyugtató, hogy az egészségügyben dolgozók nagyobb része lassan védetté válik, hiszen kiszámíthatóan, tervezhetően gyógyítani, ápolni csak stabil, a vírustól védett dolgozókkal lehet. Eddig sokan féltek attól, hogy megfertőzhetik szeretteiket, kiesnek a munkából, a két oltás felvétele után hét nappal azonban már 95 százalékos védettséget lehet szerezni. Ez pedig az eddigiektől sokkal kiszámíthatóbbá teszi az egészségügy munkáját, nem beszélve arról, hogy a fertőzések okozta súlyos tünetektől, szövődményektől sem kell tartani.

Mindenki tanult valamit a járványból...

Elsősorban a személyes tapasztalataimat tudom megosztani. Számomra annak van nagy jelentősége, hogy egy krízishelyzetben, egy eddig ismeretlen betegséggel szembeni küzdelemben számíthattam a munkatársaimra, a szakmai együttműködéseink tovább erősödtek. Egy csapatként gondolkodva, egymást segítve, a betegeinkért küzdve kezelni tudtuk a kialakult helyzetet. Különböző szakmák, szakmacsoportok kommunikálnak egymással, tapasztalatokat, tudást cserélve igyekszünk a kutatások legújabb eredményeit felhasználva megmutatni, hogy az emberek számíthatnak az egészségügyre, és a sokszor megtépázott bizalmat is kiérdemeljük azzal a nem mindennapi munkával, teljesítménnyel, amit a vírus rótt ránk. A tavaszi első beszerzési nehézség után minden eszközt, védőfelszerelést megkapunk, ami a munkánkat segíti. Az is jó érzéssel tölt el, hogy a civilek is összefogtak, naponta látjuk, tapasztaljuk azt a gesztust, ahogy a lakosság ­segíteni szeretné a védekezést, a ­járványban helytálló dolgozókat. Mindez számomra azt mutatja, hogy él az ­emberekben a közösségi érzés, a felelősség egymásért, oda tudunk figyelni másokra is. A járvány alatt nemcsak az egészségügy vizsgázott, de a közösségek, az emberek is. Amit meg kellett tanulnunk a járvány alatt, azt őrizzük meg, ne felejtsük el.