Az ortodox egyház tokaji újraéledése

December 5-én Tokajban írták alá azt az okiratot, amelynek értelmében a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség és a Spanyol Királyság Kozákjainak Szövetsége felajánlásaként egy harangot adományoznak a városban lévő Szent Miklós ortodox templomnak. Az esemény előtt a templomban szerint liturgiát tartottak, amelyen diakónusként szolgált a Nyíregyházán élő Szegedi Szabolcs is, aki civilként egy biztosítótársaságnál dolgozik. Az ő kezdeményezése vezetett oda, hogy a tokaji épület a 2000-es években visszanyerte eredeti funkcióját.

Hányatott sorsú épület

– A tokaji templom egy rég elfeledett épület volt – kezdi beszélgetésünket Szegedi Szabolcs. – A politikai helyzet úgy alakult, hogy nem sokkal azután, hogy felépítették a templomot 1790-ben, megromlott a viszony a bécsi császári és az orosz cári udvar között, éppen ezért megszüntették az Orosz Borvásárló Bizottság működését, így a tokaji ortodox közösség egyik fele elveszett, néhányan maradtak csak itt Magyarországon. Másrészt a görögöknek – akik szintén ortodoxok voltak – korlátozták a kereskedelmi jogait, így ők is továbbálltak a városból. Ennek következtében azt a két tüdőt, amivel lélegzett a tokaji ortodoxia, javarészt elvesztette, így elkezdett folyamatosan elnéptelenedni a közösség. Aztán a XX. század derekán jöttek a vészidős korszakok. A kommunista időkben igyekeztek bebizonyítani, hogy a vallás a nép ópiuma, és úgyis ki fog veszni az emberek közül. Ekkor kapóra is jött, hogy nem túl sok ortodox hitet valló ember él Tokajban, így ezt a templomot elvették az egyháztól, és egészen 2018-ig egy önkormányzati tulajdonban lévő állami épület volt. Először hagyták a templom épületét leromlani, hiszen senkinek sem kellett igazán. Később egy múzeum üzemelt benne, de amikor a 2000-es évek elején ezt a templomot láttam, csak olykor-olykor volt nyitva, és akkor is csak galériateremként üzemelt, kiállításokat, hangversenyeket rendeztek benne.

Egymásra találtak

Az új évezred első évtizedének a végén talált egymásra Szegedi Szabolcs és a tokaji ortodox templom.

– Tokaj-hegyaljai vagyok, Bekecsről származom, de sokáig éltünk Monokon is. Számomra ez a régió mai napig a világ közepe. Miközben láttam, hogy Debrecenben volt egy élő közösségünk, amelynek akkor még nem volt temploma, Nyíregyházán szintén van élő közösségünk, de csak egy kis kápolnában tartják a liturgiákat, Tokajban ott van egy gyönyörű épület, ami akkor senki számára nem volt fontos. Az egyháznak nem volt tulajdonában az ingatlan, a város sem tudott és talán nem is akart vele kezdeni semmit. Megkértem az akkori püspökünket, Hilarion püspök atyát (ma volokolamszki metropolita), nézzük meg, mit tudnánk kezdeni ezzel az épülettel, fel tudnánk-e élénkíteni Tokajban a liturgikus életet. Ő erre áldást és megbízást adott, így 2008-ban tárgyaltunk a város vezetésével, elsősorban Májer János akkori polgármesterrel.

– A tokaji városvezetés lehetővé tette, hogy azzal a feltétellel használhatjuk a templomot, hogy ha a városnak alkalmanként mégis szüksége van rá, arra az időre kiürítjük az épületet. Ha szóltak, hogy rendezvényt akarnak tartani, egy óra alatt ki tudtuk pakolni a tárgyainkat a templomból. Azért van az, hogy most is olyan szegényes a berendezése, mert minden nagyon mobil, még maga az ikonosztázion is, amit édesapámmal csináltunk saját kezűleg. Az idő múlásával egyre kevesebbet vette igénybe a templom épületét a város vezetése, és engedélyezte, hogy az épületben folyamatosan szertartásokat tarthassunk. Így kezdődött a tokaji ortodox templom új élete. Még sok évnek kellett eltelnie, hogy a városi köztudat is megismerjen, befogadjon minket, és hogy a városi rendezvényekre minket is meghívjanak. Tokajban ma már ismét Szent Miklós ortodox templomként emlegetik az épületet az emberek. A csúcspont az volt, amikor 2018-ban ismét az egyházunk tulajdonába került a templom a magyar állam támogatásával. Ez egy bonyolult jogi folyamat volt, hiszen az ingatlan városi tulajdonban volt, de miután a templom a nemzeti vagyon része is, a tokaji önkormányzat nem adhatta el saját kénye-kedve szerint, mégis méltó dolognak tűnt rendezni a templom sorsát, hiszen amit igazságtalanul elvettek az egyházunktól, azt illő vissza is juttatni. Végül a magyar kormánynak támadt az a nagyon nemes ötlete, hogy először felbecsültették az ingatlan értékét, és egy olyan egyösszegű állami támogatásban részesítették az egyházunkat, ami éppen a templom értékének felelt meg, és arra használhattuk fel, hogy a várostól megvásároljuk az épületet.

Saját választás

Szegedi Szabolcs nem ortodox hívő családba született.

– Édesanyám római katolikus, édesapám görögkatolikus volt. Tizenegy éves koromig Monokon laktunk, édesanyám szülőfalujában, ahol megismertem a római katolikus vallási szertartásokat. Azután Bekecsre költöztünk, ahol a hozzánk legközelebb lévő templom a görögkatolikus volt, ahol engem kereszteltek. A lelkemhez akkortól ez a keleti lelkiség állt közelebb. Annyira közel éreztem magamhoz, hogy a gimnázium elvégzése után a Hittudományi Főiskolán tanultam teológiát. Ott még tovább kutattam a keleti egyházak gyökereit. Minden út, minden kutatásom az ortodoxiába vezetett. Azt az életet akartam élni, amit annak idején Aranyszájú Szent János, akitől eredeztetik azt a liturgiát, amelyet Tokajban az adománylevél aláírása előtt végeztünk. Ez a saját választásom volt.

Szolgálat

A templom újraélesztőjét 2009-ben szentelték diakónussá.

– Az ortodox egyházban mindig a püspök dönt arról, kit fog diakónussá, pappá, esetleg püspökké szentelni. A gyakorlat az, hogy a diakónussá szentelés előtt a püspök több pap véleményét is kikéri a jelöltről. Szokás az is, hogy akiket felszentelnek, azoktól valamilyen teológiai végzettséget is elvárnak. A püspök azt is előírhatja, hogy a jelölt végezzen el egy ortodox teológiai akadémiát. Magyarországon nem működik ilyen, legközelebb Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában található ortodox akadémia. Ha azonban a püspök úgy látja helyesnek, hogy rá meri bízni az ortodox tanítások továbbadását, ezt nem köteles előírni. Nekem a meglévő teológiai diplomámat elfogadta a püspök atya.

A diakónia görög szó, szolgálatot jelent.

– A civil életben is hasonló a munkaköröm, egy támogató, tulajdonképpen logisztikai munka. Már az ősegyháztól kezdve a diakónusok ilyen feladatokat láttak el. Olyan szolgálattevők voltak, akik egyrészt a szent liturgiában és más szertartásokban a segítségére voltak a püspöknek, később pedig már ahol a püspök nem tudott jelen lenni, ott a papnak. Önálló szertartásokat nem végezhetek, de a szertartások folyamán nagyon tevékeny szerepem van. Az ortodox egyháznak számos olyan tevékenységi köre is van, amire nem a templom falai között kerül sor. Ilyen például a szeretetszolgálat, a betegek látogatása, a jótékonykodásokhoz köthető feladatok. A hívők a bennük felmerülő kérdéseikkel nem mindig a papot érik el azonnal, de ugyanúgy fordulhatnak a diakónushoz iránymutatásért.

Kis hazai egyház

Ma Magyarországon az ortodoxia jelenléte szinte elenyésző a többi egyházhoz képest.

– A népszámlálási adatok szerint hazánkban körülbelül tizenötezer ortodox hívő él, akik öt különböző ortodox egyház alá tartoznak. A mi joghatóságunk a moszkvai, ide tartoznak az orosz és ukrán hívők, valamint a magyarok jó része. Kis egyház vagyunk, kis költségvetéssel, így diakónusokat nem tudnak főállásban alkalmazni, ezért van világi állásunk is. Nekem a miskolci templomhoz szól a kinevezésem, ott és Nyíregyházán is körülbelül háromszáz lelkes közösségről beszélhetünk, de ezek csak elméleti számok, ettől kevesebb embert láthatunk a templomban. Tokajban pedig lényegében a nulláról kell építkezni. Ennek a templomnak nincsen papja, ez csak hozzám tartozik. A közösségünk nagyon kicsi, és főleg a közeli településekről, Rakamazról, Timárról járnak át a nagyobb ünnepeken, de Mezőzomboron is él ortodox hívő, és a mostani ünnepen is volt olyan ember a templomban, aki Sárospatakról jött át kerékpárral. Egy-egy ünnepen a tokaji templomban akár nyolcvanan is össze szoktunk gyűlni, hiszen a nyíregyházi és a miskolci hívők is fontosnak érzik, hogy ezt az ortodox templomot liturgikus célokra használjuk, hogy az az épület, amit Szent Miklós emlékére felszenteltek, továbbra is az Isten háza legyen.

A kívülállónak talán furcsának tűnhet, hogy valaki hét közben civilként létezik, a hétvégén pedig diakónusként él. – Számomra ez a kettő soha nem különül el, hanem párhuzamosan működik együtt – vallja Szegedi Szabolcs.

Nem vallás, hanem életforma

– Az ortodoxia számomra nem vallás, hanem egy életforma. Megpróbálok minden áldott nap Krisztushoz méltón élni. Krisztus apostolainak is volt civil foglalkozásuk, őket nem meglévő egyházi közösségekhez küldték az emberek közé, hanem ők építették fel az általuk megszólított hívekkel az egyházat. Szeretek az emberekkel a hitről beszélni, a hozzám fordulóknak igyekszem útmutatást adni. Hiszek a példamutatás erejében, abban, hogy az emberekre átragad ez a szemlélet. Tapasztalatom szerint az emberek nyitottak az Istennel való kapcsolatra, és ha látják, hogy a pap vagy diakónus valóban hiszi azt, amit tanít, ha a számára fontos az, amit tesz és nem fizetségért, hanem hivatástudatból és Isten iránti szolgálatból teszi, amit tesz, egy idő után ők is elkezdik élni ezt az életet. Egyszer füvet nyírtam a templomkertben, és elfogyott a fűkaszából a damil. Átmentem a szomszédba kérni, és nem csupán adtak, de az ottaniak fogták a saját kaszájukat, és kérés nélkül jöttek segíteni. Mondtam, hogy ezt nem várom el, de azt felelték, ha én ezt kérés nélkül megcsinálom, akkor ők sem szeretnének ebből kimaradni, és nagyon szívesen segítenek.

JG

Borítókép: Posta György, Tokaj polgármestere, Székely Tibor, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke, prot. Tatárka Kirill, Eduard A. Szokolov, az Orosz Kulturális Központ igazgatója, Szegedi Szabolcs és Nagy Géza hagyományőrző a tokaji adományozási szerződés aláírása után | Fotó: Jernei Gábor