Tükörben a társadalmi igazságosság

Eléggé közismert az a 2000-ben készült ENSZ-jelentés, mely szerint a világ felnőttlakosságának leggazdagabb 1 százaléka birtokolta a globális összvagyon 40 százalékát, a leggazdagabb 10 százalék pedig a vagyon 85 százalékát tudhatta magáénak. A világ szegényebbik fele viszont éppen a világ vagyonának 1 százalékával rendelkezett. E szélsőséges vagyoni eloszlás azóta tovább növekedett.

Szegénységi küszöb

Az egészségügyi és oktatási szolgáltatások igénybevétele, a jó egészség és az iskoláztatás a szegénységből kivezető utat jelentik. A szegénység mérésénél meghatározzák a szegénységi küszöböt. Az abszolút szegénységi küszöb a szükségletek felsorolásából indul ki, ami egy fogyasztói kosár (mennyiségben és értékben kifejezett) összeállítását követeli meg. Ilyen például az élelmiszer-bevitel meghatározása.

A másik módszer neve a relatív szegénység, amit általában az egy főre jutó jövedelem 50 vagy a mediánjövedelem 60 százalékában határoznak meg. Az abszolút szegénységi küszöb a szükségletekre koncentrál, míg a relatív jellegű az érintettek társadalmi helyzetét határozza meg. A társadalmi igazságosság elve az esélyegyenlőség és a szolidaritás eszméjét jelenti, az emberhez méltó élet minél szélesebb körű megvalósítását célozza.

Minőségi szint

Az ENSZ 2007-es ülése február 20-át a társadalmi igazságosság világnapjává nyilvánította. A KSH Könyvtár szerkesztésében megjelenő Nemzetközi Statisztikai Figyelő most megjelent számában országrangsort állítottak fel a társadalmi igazságosság érvényesüléséről. A tízfokos skála alapján összeállított lista célja bemutatni a társadalmi integráció állapotát. Legfrissebb tanulmányuk a legfejlettebb negyvenegy ország értékelését tartalmazza.

A társadalmi igazságosság hat tényező alapján összeállított indexe mennyiségi és minőségi mutatószámokból áll.

A minőségi szintet száz felkért szakértő véleménye képviseli, akiknek értékelése a legrosszabbat jelentő 1-től a legjobbat fedő 10-ig terjedt. A háromszoros súllyal számított első tényező a „szegénység megelőzése” elnevezést kapta. A szegénység megakadályozza mind a részvételt a társadalom életében, mind az emberek önmegvalósítását. Különös figyelmet fordítottak a szegénység kockázatának fokozottan kitett személyekre (a 0–17 évesek, valamint a 65 év felettiek korcsoportjaira). A következő tényező a „méltányos oktatás”: ez alapvetően a diákok teljesítményét feltérképező PISA-felmérés eredményeire támaszkodik, de figyelembe veszi az óvodai és bölcsődei nevelésre fordított kiadásokat, a népességnek az egyes iskolázottsági szintekhez tartozó arányait, míg az oktatáspolitikát szakértői megítélésekre bízza.

E tényezőt a végeredmény összeállításakor kétszeres súllyal vették figyelembe – akárcsak a „munkaerőpiaci elérhetőséget” jelző mutatót. Ebben a foglalkoztatottság, a munkanélküliség (benne a fiatalok állástalansága), az időskorúak foglalkoztatottsága, a nem önként végzett részmunkaidős tevékenységek szerepelnek. A „társadalmi befogadás, diszkriminációnélküliség” mutató az ez irányú szakértői ítéletek mellett felöleli a parlamentekben ülő női képviselők számát, a középfokúnál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők, valamint a sem nem foglalkoztatott, sem nem tanuló 15 és 29 év közötti fiatalok arányait.

Megújuló energiaforrások

Az „intergenerációs igazságosság” a környezetvédelemre, a családokra és a nyugdíjakra kidolgozott szakpolitikák minőségi megítélése mellett kitér a megújuló energiaforrások használatára, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására, az egy főre eső ökológiai lábnyom mérésére, s nem mellőzi a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásokat, ahogy az államadósság mértékét sem.

Az „egészség” dimenziója a csecsemőhalandóságon, az egészségben várhatóan eltöltött évek számán túl figyelembe veszi az ezer lakosra jutó orvosok számát, a hála­pénzre fordított kiadásokat és az egészség szubjektív megítélését. A rangsort Izland vezeti, melyet Norvégia, Dánia, Finnország, Svédország és Hollandia követ. A következő két ország akár meglepetés is lehet az olvasó számára, mert az első tízbe befért Szlovénia és Csehország is. Lengyelország helyezése is jó (16.), Magyarország (21.) (és Szlovákia) éppen a sor közepére került, éppen annyi ország került elé, mint ahány mögé.

A dél-európai országokat a magas munkanélküliségi arány sorolta hátrább (Spanyolország 28., Olaszország 29., Görögország 35.). A balti államok, Horvátország, de különösen Románia (39.) és Bulgária (40.) helyezése arra utal, hogy sok teendőjük van még a középmezőnyhöz felzárkózáshoz is. Meglepő, hogy olyan országok kerültek Magyarország mögé e rangsorban, mint Ausztrália (26.), Japán (27.) és Izrael (30.). A rangsor mellett a kapott értékek szóródása is sokat mond, hazánk 6,09, Izland 7,90, míg az utolsó Mexikó 4,76 pontot ért el.

Prof. Hajnal Béla,

a TIT Jurányi Lajos

Egyesületének elnöke